Legfrissebb döntések
A nemrég hozott határozatok és végzések nem hivatalos, tájékoztató jellegű közzététele, a fontosabbak esetében rövid összefoglalóval. A döntések szövegei addig találhatóak meg ezen az oldalon, ameddig nem jelennek meg az Alkotmánybíróság Határozatai hivatalos lapban.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság önkormányzati képviselői megbízás megszüntetése tárgyában hozott végzését. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó önkormányzati képviselői megbízatását a képviselő-testület arra hivatkozva szüntette meg, hogy a tisztségre a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény alapján méltatlanná vált, mert köztartozását értesítés ellenére sem rendezte. Az indítványozó a határozattal szemben bírósághoz fordult, keresetében arra hivatkozott, hogy ugyan a határozathozatal időpontjában a köztartozás-mentességi adatbázisban még nem szerepelt, tartozása azonban elévülés folytán már nem állt fenn. A bíróság a keresetet elutasította, amely döntéssel szemben az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult. Alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a képviselő-testület határozata, és az ezt helybenhagyó bírósági végzés sértik a választójogát, a közhivatal viseléséhez fűződő, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy sem a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény, sem a polgári perrendtartásról szóló törvény nem zárta ki azt, hogy a bíróság megvizsgálja, hogy ténylegesen fennállt-e az indítványozó köztartozása a képviselőtestület, illetve a bíróság döntésének meghozatalakor. A bíróság a végzés meghozatalakor nem volt tekintettel arra, hogy az előtte fekvő ügy alapjogilag releváns, mivel közvetlenül érinti az indítványozó Alaptörvényben foglalt választójogát, ezért az Alkotmánybíróság, annak alaptörvény-ellenessége folytán, a bírói döntést megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság elutasította a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összegére vonatkozó rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló üggyel kapcsolatban az indítványozó kifejtette, hogy korábban rokkantsági ellátásban részesült, amikor egy hatósági felülvizsgálat során rokkantsági ellátását megszüntették, és rehabilitációs ellátást állapítottak meg részére. Az indítványozó a döntések felülvizsgálatát kezdeményezte, a bíróság azonban a keresetét elutasította. Az indítványozó az ezt követően beadott alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy szerinte a törvény hivatkozott rendelkezései ellentétesek a jogállamiság követelményével, mert azok a megelőző járulékfizetés mértékétől nagyrészt függetlenül, rendkívül alacsony összegben határozzák meg a rehabilitációs ellátás összegét; az általa korábban befizetett járulékok számára tulajdoni várományt alapoztak meg, ugyanakkor a megállapított rehabilitációs ellátás összege még megközelítőleg sincs arányban a korábbi járulékfizetésével. Az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, hogy a társadalombiztosításban a befizetések és az ellátások pontos egyezőségére nem terjed ki az Alaptörvény védelme. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben hangsúlyozta, hogy alkotmányjogi értelemben a tulajdoni váromány csak a befizetett járulék és a folyósításra kerülő ellátás összege között értelmezhető, nem pedig az egyes, egyébként is rendszeresen felülvizsgálható és eltérő jogosultsági feltételek alapján folyósításra kerülő ellátási formák között, éppen ezért az indítványozó számára korábban folyósításra kerülő ellátás nem keletkeztethetett alkotmányjogi értelemben vett tulajdoni várományt a felülvizsgálat eredményeként megállapításra kerülő, a korábbitól eltérő típusú ellátás összegére vonatkozóan. Az eredetileg befizetett járulék és az utóbb folyósításra kerülő ellenszolgáltatás összege pedig automatikusan nem feleltethető meg egymásnak, az eredetileg befizetett járulék mértékéből az utóbb folyósításra kerülő ellátás összegére vonatkozó, összegszerűen meghatározható, alkotmányjogi értelemben vett tulajdoni váromány nem alapítható, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 2018-ban megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet. Az eljáró elsőfokú hatóság rendszeres rehabilitációs ellátást állapított meg részére, míg a másodfokú hatóság ezt rokkantsági ellátásra módosította. Az indítványozó a jogerős határozattal szemben keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság a támadott döntésével elutasított. Az indítványozó ezt követően benyújtott alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint az Alaptörvénnyel összhangban nem álló értelmezéssel az eljáró bíróság kizárta még állapotromlás esetén is a korábban folyósított ellátással azonos mértékű ellátás megállapítását, ezzel a jogértelmezéssel pedig a bíróság megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. A lefolytatott eljárás azt eredményezte, hogy az indítványozó számára biztosított ellátás összegének jelentős mértékű csökkentésére került sor, így az eljárás a jogbiztonságból eredő szerzett jogok védelmének elvét is sértette. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljáró bíróság nem a vonatkozó hatályos rendelkezések figyelembevételével járt el, mivel a korábbi ellátás összegének csökkentése kapcsán nem vette figyelembe a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit, és nem indokolta meg, hogy miért. A mellőzött jogi normák a szerzett jogok védelmét szolgáló általános érvényű garanciális előírások, amelyeket a korábban megállapított ellátás összege tekintetében alkotmányos indok nélkül hagyott figyelmen kívül a bíróság, ezért az Alkotmánybíróság a támadott bírói ítéletet megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria elővásárlási jog tárgyában született ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben termőföldre vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére került sor, amely eljárásban az indítványozó elővásárlásra volt jogosult, amely joggal élni kívánt. A Pest Megyei Kormányhivatal lefolytatta a hatósági jóváhagyási eljárást, és az adásvételi szerződést a későbbi vevő és az eladó között hagyta jóvá, így az indítványozó elővásárlási jogát nem érvényesíthette. Az indítványozó a hatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, keresetét azonban az elsőfokú bíróság elutasította, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott, a Kúria pedig a jogerős döntést hatályában fenntartotta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint a földforgalmi törvény zárt logikai egysége, az eljárási rend jellege ahhoz a következtetéshez vezet, hogy nem lehetséges több ranghelyet megjelölni az adásvételi vevő javára, hanem az elővásárlásra jogosultnak már az adásvételi szerződés megkötése során választania kell, hogy mely ranghelyre alapítja elővásárlási jogát. Álláspontja szerint a Kúria ítélete, amely szerint jogszabály nem zárja ki, hogy az elővásárlásra jogosult valamennyi rá vonatkozó elővásárlási jogosultságát megjelölje az adásvételi szerződés, kifejezetten ellentétes földforgalmi törvénnyel, a jogalkotó szándékával és sérti a jogbiztonság követelményét. Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta, hogy az eljáró bíróság szerint a hatóság által végzett számításból megállapítható volt, hogy az indítványozó elővásárlási jogát nem alapíthatta a földforgalmi törvény indítványozó által hivatkozott szakaszára; a rangsor felállításánál az indítványozó mint helyben lakó szomszéd földműves volt figyelembe vehető, az indítványozót a rangsorban ezért a szerződés szerinti vevő megelőzte. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a földforgalmi törvény azon értelmezése, amely szerint lehetőség van több elővásárlási ranghelyet is megjelölnie a szerződéses vevőnek a szerződésben, nem tekinthető az indítványozó által hivatkozott hatályos jog figyelmen kívül hagyásának, az Alkotmánybíróság így az alkotmányjogi panaszt elutasította.