Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 197. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az országgyűlési képviselők 2018-as választásán 423 szavazókörben fordult elő, hogy az urnákban talált, hivatalos bélyegzőlenyomattal ellátott szavazólapok száma meghaladta a szavazáson megjelent választópolgárok számát. Ilyen esetekben a választási eljárásról szóló törvénybe foglalt szavazatszámlálási szabály alapján a jelöltekre, illetve listákra leadott szavazatok közül jelöltenként, illetve listánként a többletnek megfelelő számú szavazatot érvénytelennek kell nyilvánítani. E rendelkezés alapján az indítványozó párt szerint legalább 696, az indítványozóra leadott szavazatot érvénytelenítettek. Emiatt az indítványozó a Nemzeti Választási Bizottság vonatkozó határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte a Kúriától. A Kúria az NVB határozatát helybenhagyta, indokolása szerint a választási normák felülvizsgálatára, illetve az érvényes és hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazásának elvetésére a bíróságnak nincs hatásköre. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint amennyiben a leadott szavazatok és a megjelent választópolgárok száma közötti különbség minden pártlista esetében levonásra kerül, akkor érvénytelenné válnak jogszerűen leadott szavazatok (aktív választójog sérelme), és ez a megoldás a pártokat is megfosztja érvényes szavazatoktól (passzív választójog sérelme). Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A testület mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a demokrácia elvén alapuló politikai rendszer elengedhetetlen feltétele a stabil, jogszerűen és kiszámítható módon működő választási rendszer. Az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása és a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó széles mozgástere azonban nem jelenti azt, hogy az Alaptörvény rendelkezéseiből ne következnének olyan követelmények, amelyek a választási rendszerre vonatkozó szabályok alkotmányossági mércéjéül szolgálnak. A jogalkotónak úgy kell megoldást találnia az érvénytelen többletszavazat eltávolítására, hogy az érvénytelen többletszavazatnak sem a választópolgári eredete, sem pedig „címzett”/”sértett” jelöltje/jelölőszervezete nem ismert. A választott jogintézmény, amely alapvetően matematikai műveletnek tekinthető, nem tesz különbséget a leadott és figyelembe vett szavazatok között, és nem változtatja meg az „egy ember – egy szavazat” elvéhez kötött tartalmat sem a passzív választójog viszonylatában. A szavazatszámlálás során minden jelölőszervezet azonos módon „szenvedi el” az érvénytelen többletszavazat konzekvenciáit.

Az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította, hogy a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.) Korm. rendelet 8/B. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 3.K.27. 267/2017., 3.K.27.268/2017. és 3.K.27.269/2017. szám alatt folyamatban lévő ügyben, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható. Az indítványokra okot adó ügyekben a megyei kormányhivatal egy település több közterületén hatósági ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felperes, mint hirdetésifelület-értékesítő által elhelyezett plakátok közzététele jogszabálysértő. A hatósági ellenőrzések során azt is megállapították, hogy a plakátok nagyobbrészt azonosak egy politikai párt megbízásából közzétett plakátokkal. Az eljárásokba ügyfélként kizárólag a felperest, mint médiahirdetésifelület-értékesítőt vonták be, a reklám kihelyezésére megbízást adott magánszemélyt, mint reklámozót nem. A bíróság álláspontja szerint ezen helyzet sérti a tisztességes eljárás alapvető követelményét, hiszen a reklámozó ki van zárva azon hatósági eljárásból, amely jogsértés megvalósítását állapíthatja meg terhére, illetve amely további jogkövetkezményeket alapozhat meg. Mivel a reklámozó ügyféli jogait nem tudja megfelelően érvényesíteni, emiatt csorbul jogorvoslathoz való joga is, már csak azért is, mivel ügyféli minőség hiányában részére a határozat sem kerül kézbesítésre. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést megalapozottnak találta. A támadott rendelkezés a rendes bíróságnak azt a lehetőségét, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény általános ügyfél-fogalmát érvényesítse, kizárja azzal, hogy szövegszerűen előírja: kizárólag a médiahirdetésifelület-értékesítő az ügyfél. A törvény azonban csak az ügyfél-fogalom kiterjesztésére szóló jogalkotásra jogosítja fel a Kormányt, az kormányrendeletben nem korlátozható. Mivel értelmezéssel az ellentét nem feloldható, az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.) Korm. rendelet 8/D. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a felperes, mint hirdetésifelület-értékesítő plakátokat tett közzé egy település több pontján. A megyei kormányhivatal alperes határozataiban megállapította, hogy a plakátok közzététele jogszabálysértő. Döntése indokolásában kifejtette, hogy a plakátok nagyobbrészt azonosak egy politikai párt megbízásából a támadott rendelet módosítását megelőzően közzétett plakátokkal, és a párt, amelynek érdekében a reklámot közzétették, reklámozónak minősül. A felperes a határozatokkal szemben kereseti kérelmet terjesztett elő. A bíróság az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint az üggyel szorosan összefüggő, a felülvizsgálni kért határozat alapjául szolgáló rendelkezés aggályos, mert a jogállamiság elvét sérti, ha a közhatalommal rendelkező szerv a jogalkotási tevékenysége során nem tartja be a jogszabályi hierarchiára vonatkozó szabályokat. Az indítványozó bíró szerint ugyanis a „reklámozó” fogalmának a meghatározását az Országgyűlés megtartotta a saját kompetenciájában, a Kormány rendelete pedig nem lehet ellentétes a törvénnyel. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A Kormánynak volt felhatalmazása a rendelet megalkotására, és ez szükséges is volt, mert a különös ügyfélfogalom meghatározása egyszerűsíti a lefolytatandó hatósági eljárásokat. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezéseinek megtartása és érvényesítése felett őrködik, és nem a jogsértések, törvénysértések következményeit hivatott orvosolni. Nem minden jogsértés, törvénysértés minősíthető egyúttal alkotmánysértésnek is. A konkrét esetben a jogalkotásról szóló törvény megsértése nem érinti sem a normatartalmat, sem az érvényességi követelményeket.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Kúria Mfv.II.10.710/2016/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó (az alapper felperese) hivatásos szolgálati jogviszonyban állt a megyei katasztrófavédelmi igazgatósággal (az alapper alperese). A tiszti beosztásához előírt főiskolai diplomát 2013-ban szerezte meg, miután letette angol nyelvből a középfokú nyelvvizsgát. Az indítványozót az ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt. Az ügyészség határozatában a vádemelést kétévi időtartamra elhalasztotta. Ennek indokolása azt tartalmazta, hogy az indítványozó úgy szerzett angol középfokú szóbeli nyelvvizsga bizonyítványt, hogy pénzt fizetett annak érdekében, hogy a vizsga előtt megkapja a laborfeladatok megoldását, míg a szóbeli vizsgáján a vizsgáztatók – tudása tényleges felmérése nélkül – olyan pontszámot adjanak neki, amely szerint megfelelt a nyelvvizsgán. Bár megvalósította a vesztegetés bűntettét, vele szemben azonban a vádemelés elhalasztása indokolt az időmúlásra tekintettel. A katasztrófavédelmi szerv igazgatója kezdeményezte az indítványozó életvitelének soron kívüli ellenőrzését. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott határozat azt tartalmazta, hogy az indítványozó kifogásolható életvitele megállapítható. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója az indítványozó szolgálati viszonyát megszüntette. A paranccsal szemben az indítványozó szolgálati panaszt terjesztett elő, amit a Belügyminisztérium határozatával elutasított. Az indítványozó munkaügyi bírósághoz fordult, és keresetében a szolgálati viszonyát megszüntető parancs hatályon kívül helyezését kérte. A bíróság a keresetét elutasította, majd a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elbíráló Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszában előadta, hogy sérült az ártatlanság vélelme, ugyanis a bíróságok anélkül értékelték az indítványozó terhére bűncselekmény elkövetését, hogy büntető bíróság az indítványozó büntetőjogi felelősségét megállapította volna. Az Alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak. A nem kifogástalan életvitel a büntetőjogi felelősség megállapításával nincs közvetlen összefüggésben, hiszen nem a bűnösséghez kapcsolódó büntetőjogi fogalom. Az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagja nem felel meg a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének. A Kúria a büntetőjogi felelősség kérdését nem érintette, kizárólag a szolgálati jogvitát döntötte el, és ezáltal az ártatlanság vélelmének elvével nincs szoros, közvetlen összefüggésben.