EN

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította Kúria Kfv.I.35.760/2016/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az alapul szolgáló ügyben az adóhatóság a törvényi határidőn túl hozott határozatot egy áfa ügyben, és adókülönbözet megfizetésére kötelezte az indítványozó gazdasági társaságot. A bírósági felülvizsgálatot követően a Kúria az adóbírságot hatályon kívül helyezte, ezen felül megállapította, hogy az adóhatóság határozata törvényes volt. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint a Kúria döntése sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés]. Érvelése értelmében ugyanis ez a jog tiltja azt is, hogy az adóhatóság a határozathozatali határidőt követően hozzon határozatot. Az Alkotmánybíróság a határozathozatalra irányuló közigazgatási eljárások tekintetében kimondta, hogy azért nem lehet határidőn túl határozatot hozni, mert nincs lehetőség szankcionálni. Utóbbiak közé sorolta azt az adóhatósági határozathozatalt, amelyre utólagos adóellenőrzést követően kerül sor. Az Alaptörvényből ugyanakkor az is következik, hogy egy olyan adóigazgatási eljárást, amelyben az adózó önadózását minősítik, határozattal zárhat le az adóhatóság az elévülési időn belül. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán rámutatott arra, hogy a mindenkit terhelő adókötelezettség alól az önadózást megsértő adózók sem bújhatnak ki, különben az adóterheket a jogkövetőkre csoportosítanák át. Ezért nem sérti az Alaptörvényt, ha az adóhatóság annak ellenére kötelezi az adózót a meg nem fizetett adó teljesítésére, hogy a döntést nem hozta meg határidőn belül. Az elévüléssel azonban végleg elenyészik a határozathozatal lehetősége. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az ügyintézési határidő elmulasztása mely esetben fosztja meg a hatósági eljárást a tisztességes minőségétől. Eszerint a tisztességes eljárás megóvása nem önmagában azon múlik, hogy hány nap telt el az ügyintézési határidőt követően, hanem azon, hogy mekkora a határozathozatali határidő elmulasztásával okozott járulékos adózói jogsérelem mértéke. Általánosságban megállapítható, hogy minél hosszabb idő telik el a határidőt követően, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy jelentősnek értékelendő jogsérelem áll elő az adózó oldalán, amit összességében el kell ismernie a határozatot hozó adóhatóságnak és a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint kontrollálnia kell a közigazgatási bíróságnak. Az Alkotmánybíróság ezekre a szempontokra tekintettel az indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a TV2 Média Csoport alkotmányjogi panaszát, melyet a Kúria KvK.I.37.572/2019/2. számú végzése ellen nyújtott be. Az ügy előzményeként a Nemzeti Választási Bizottság 2019. május 2-án kelt, 88/2019. számú határozatával megállapította, hogy az indítványozó megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban foglalt esélyegyenlőség a jelölő szervezetek között, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelveket, azzal, hogy 2019. április 24. és 29. között, a határozatban megjelölt, naponta több alkalommal jelentkező hírműsorai műsorfolyamában a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség és Kereszténydemokrata Néppárt jelölő szervezetek számára aránytalanul több megjelenési lehetőséget biztosított, mint más jelölő szervezeteknek. Az NVB eltiltotta a további jogsértéstől az indítványozót; kötelezte a határozat rendelkező részének a közléstől számított három napon belüli közzétételére; valamint 7 450 000 Ft bírságot is kiszabott. A határozat ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A Kúria a 2019. május 9-én kelt, Kvk.I.37.572/2019/2. számú végzése a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, és az NVB határozatát helybenhagyta. A Kúria végzésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be, mivel az véleménye szerint sérti az Alaptörvény IX. cikk (1)–(2) bekezdései szerinti véleménynyilvánítási szabadságát és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria végzése összhangban áll azzal az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseiből és I. cikk (3) bekezdéséből fakadó követelménnyel, hogy a sajtószabadság és annak egyik összetevőjeként a szerkesztési szabadság csak az elérni kívánt célhoz (véleménypluralizmus; kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tárgyilagos tájékoztatás; esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között) képest arányosan kerüljön korlátozásra. Ezért az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdései vélt sérelme tekintetében elutasította. Az Alkotmánybíróság az indítványt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított részében is elutasította, mert a Kúria végzése és az abban felülvizsgált NVB határozat az egyedi ügy körülményeinek és az irányadó eljárási jogszabályoknak megfelelően megjelölte azokat a szempontokat és tényeket, amelyek megalapozták a bírság kiszabását és mértékét.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította TV2 Média Csoport Zrt. alkotmányjogi panaszát. Az ügy előzményeként a Nemzeti Választási Bizottság 2019. április 11-én a 45/2019. (IV. 11.) NVB határozatában megállapította, hogy az indítványozó TV2 Média Csoport Zrt. megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölőszervezetek között eljárási alapelvet a 2019. április 8-ai és április 9-ei hírműsoraival, mivel kizárólag arról adott tájékoztatást, hogy a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség és Kereszténydemokrata Néppárt leadta a lista bejelentéséhez szükséges ajánlóíveket, miközben ugyanezen a napon további két jelölő szervezet is leadta azokat. Ez utóbbi két jelölő szervezet eljárási cselekményéről szóló tájékoztatást azonban a TV2 Média Csoport Zrt. elmulasztotta. Az NVB ezért határozata rendelkező részében eltiltotta az indítványozót a további jogsértéstől, és arra kötelezte, hogy a határozat rendelkező részét annak közlésétől számított három napon belül a jogsértő közlésekkel azonos napszakban és azokhoz hasonló módon tegye közzé. A Kúria 2019. április 17-én kelt végzésével az NVB határozatát helybenhagyta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte a végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását, mivel az véleménye szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Arra hivatkozott, hogy a támadott végzést nem a Kúria hatályos ügyelosztási rendje szerint eljárni jogosult bírói tanács hozta meg, továbbá, hogy a bírság kiszabása során az NVB a mérlegeléskor ismétlődő jogsértést tételezett. Az Alkotmánybíróság egyrészt megállapította, hogy az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból el lehet térni, ezért a Kúria döntése nem veti fel a törvényes bíróhoz való jog sérelmét. Másrészt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott döntés indokolásában nem tárható fel olyan hiányosság, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következő indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét vetné fel. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt elutasította.