AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a Debreceni Törvényszék, a Debreceni Ítélőtábla és a Kúria támadott döntéseit, és azokat az I. rendű terheltre kiterjedően megsemmisítette. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság az indítványozót mint I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében. A másodfokú bíróság mérsékelte a büntetés mértékét, a Kúria pedig hatályában fenntartotta a másodfokú bíróság ítéletét. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok eljárása folytán sérült a pártatlan és tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, a védelemhez való joga, valamint a hatékony jogorvoslathoz való joga. Előadása szerint a nyomozás során tanúként szereplő személy képviseletét ugyanazon ügyvéd látta el, aki később az indítványozó védője volt, vagyis az eljárásban kizárt védő vett részt. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a büntetőeljárásban a védő kiemelt alkotmányjogi jelentőségű szereppel bír, ezért az eljárás során a védelemhez való jog érvényesülésének garanciái, és azok megsértésének jogkövetkezményei nemcsak a büntetőeljárásban relevánsak, hanem közvetlen alkotmányjogi összefüggésben állnak az Alaptörvénnyel. A védelemhez való jog biztosítása az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből következik, ezért a védő kizárásával kapcsolatos garanciális szabályok megsértése a védelemhez való jog érvényesülését korlátozza, így alaptörvény-ellenes. Az Alkotmánybíróság tehát megállapította, hogy az ügyben az elsőfokú bírósági eljárásban megsértették a kötelező védelem szabályát, a másodfokú bíróság és a felülvizsgálat során a Kúria az értelmezése kapcsán az adott joghelyzet vonatkozásában pedig nem ismerte fel az alkotmányossági problémát, és nem az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezést választott. Ezért az Alkotmánybíróság a támadott döntéseket az indítványozóra kiterjedően megsemmisítette.