AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről
A Kecskeméti Törvényszék 2.Bpkf.208/2024/2. számú végzése és a veszélyhelyzet ideje alatt egyes büntetés-végrehajtási szabályok eltérő alkalmazásáról szóló 6/2023. (II. 21.) BM rendelet 3. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (otthonápolási őrizet, személyes meghallgatás megtagadása)
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kecskeméti Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 23.F.1507/2023/8. számú végzését, valamint a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bpkf.208/2024/2. számú végzését. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó otthonápolási őrizet iránti kérelmet terjesztett elő. Az otthonápolási őrizetbe helyezését az elsőfokú bíróság végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A végzéssel szemben fellebbezéssel élt az indítványozó, melyben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság jogellenesen mellőzte a meghallgatás tartását, ugyanis csak akkor utasíthatja el érdemi vizsgálat nélkül a kérelmet, ha az otthonápolási őrizet elrendelését a törvény kizárja. A bíróság jogalkalmazó szervként nem bővítheti a kizárásos esetkörök listáját, ezért jogellenesen járt el, mikor elzárta az indítványozót annak a lehetőségétől, hogy tisztességes eljárás keretében, a részvételével, érdemben vizsgálják meg a kérelmét. Az elsőfokú végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint a végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, ezen belül a személyes joggyakorláshoz való jogát, továbbá a védelemhez való jogát, ugyanis a fentiek miatt szakértő, illetve tanú meghallgatásának indítványozására sem volt lehetősége. Az indítványozó továbbá arra hivatkozással állította az indokolt döntéshez való jogának mint a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványának sérelmét, hogy a másodfokon eljáró bíróság egyáltalán nem reagált a fellebbezésben előadott érvekre, így indoklása az ügy legfontosabb kérdésével kapcsolatban (dönthet-e a bíróság a bv. orvos ellenében) nemcsak hiányos, hanem egyenesen hiányzik. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az otthonápolási őrizet vonatkozásában, a kérelem alapján induló eljárásokban a meghallgatás főszabály szerint kötelező, ennélfogva nincs jogszabályi lehetőség az elrendelési feltételek hiányán alapuló, iratok alapján történő elutasításra. Az indítványozó ügyében a bíróságok a jogszabály által (kérelem esetére) kötelezően előírt meghallgatás nélkül, iratok alapján döntöttek és ezáltal az indítványozónak nem biztosították annak lehetőségét, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog egyéb részjogosítványait a meghallgatáson gyakorolja. Az indítványozó ennek következtében a kérelmében foglaltakat személyesen nem adhatta elő, így az eljárás során nem kerülhetett sor közvetlenül annak bíróság általi tisztázására sem, hogy az indítványozó alapvető szükségleteinek önálló kielégítésére mennyiben képtelen, mindennapi életvitelében milyen mértékben szorul folyamatos segítségre és ápolásra. Mindezen szempontok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok az indítványozó kötelező meghallgatását a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére vezető módon mellőzték, ezért a Kecskeméti Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 23.F.1507/2023/8. számú végzését, valamint a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bpkf.208/2024/2. számú végzését alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. A határozathoz Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.