Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria képmáshoz való jog tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó internetes hírportált működtet, melyen megjelentette az eljárás alapjául szolgáló cikket három testvérről, akik a sajtó nyilvánossága előtt támogatásukról biztosítanak egy polgármestert, és a cikk arról szólt, hogy ezen személyek milyen háttérrel, vélt vagy valós befolyással, üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek. A cikkben közölt fényképfelvételek felhasználásához az érintettek nem járultak hozzá, így bírósághoz fordultak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó megsértette a felperesek képmáshoz való jogát, kötelezte az indítványozót a jogsértés abbahagyására, a sérelmes helyzet megszüntetésére, valamint elégtétel adásaként közlemény megjelentetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok jogértelmezése sértette a véleménynyilvánítási szabadságának gyakorlását és tényleges érvényesülését. Nézete szerint a bíróságok figyelmen kívül hagyták, illetve tévesen értékelték az Alkotmánybíróságnak a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos azon határozatát, amely megállapította, hogy a közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólalók valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtették ki a nézeteiket. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az ügyben a felperesekről készült felvételek egy korábbi közszereplés alkalmával készültek, és az indítványozó által közzétett közlés is a „közéleti vitához” járult hozzá. A felperesek korábbi közszereplése nem függött össze a tényállás alapjául szolgáló közléssel, amelyben a felvételek közzétételének célja pusztán az illusztráció volt. Így nem állapítható meg, hogy sértené az Alaptörvényt a bíróságoknak az a döntése, amely a fényképfelvétel közlését a nem közhatalmat gyakorló érintett hozzájárulásához köti az olyan esetekben, amikor a felvétel nem kapcsolódik ahhoz a közszerepléshez, amiről a közlés szól. Az Alkotmánybíróság így az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.

Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll indítvány elutasítása mellett alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvény 5. §-a az orosz fél alvállalkozói és a magyar fél alvállalkozói vonatkozásában csak akkor alkalmazható, ha azok közfeladatot ellátó szervezetnek tekintendők. A törvény 5. §-a a keletkezésétől számított harminc évre kizárja a Paksi Atomerő bővítésének megvalósításával összefüggő valamennyi „üzleti adat”, „műszaki adat” és „döntés megalapozását szolgáló adat” közérdekű adatként történő megismerését. Az indítványozó országgyűlési képviselők e rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozók álláspontja szerint ez ellentétes a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapvető joggal és az Alaptörvény azon rendelkezésével, amely szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a döntés megalapozását szolgáló adat nyilvánossága az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint külön törvénnyel korlátozható. A támadott törvény által megjelölt nemzetbiztonsági érdek és a szellemi tulajdonhoz való jogok védelme a beruházásra tekintettel indokolhatja a döntés megalapozását szolgáló adatok nyilvánosságának korlátozását. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozók állításával szemben nem tekinthető aránytalan korlátozásnak a törvény azon szövegrészre, amely az érintett adatok zártsága vonatkozásában harminc évet ír elő, ez ugyanis nem tekinthető egy ex lege korlátozásnak, csupán egy törvényi vélelemnek, amely feltételezi, hogy az adatok nyilvánossága ezen időszakon belül a védendő értékeket károsíthatja. Mivel azonban maga a törvény írja elő a „közérdek-teszt” elvégzését, ezért a korlátozás kizárólag akkor alkalmazható, ha ahhoz nagyobb társadalmi érdek fűződik, mint az érintett adatok nyilvánosságához. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény támadott rendelkezése nem okozza sem az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek szükségtelen vagy aránytalan korlátozását, ezért az indítványozók utólagos normakontroll indítványát elutasította. Azonban a jogalkalmazást segítendő, az Alkotmánybíróság szükségesnek látta, hogy alkotmányos követelményként megállapítsa: a törvény támadott rendelkezése az orosz és a magyar fél alvállalkozói vonatkozásában csak akkor alkalmazható, ha azok közfeladatot ellátó szervezetnek tekintendők.