Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Győri Törvényszék, valamint a Győri Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának támadott végzéseit. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó alapvető jogokat sértő fogvatartási körülmények miatt terjesztett elő kártalanítási kérelmet. Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok döntéshozataluk során figyelmen kívül hagyták a büntetés-végrehajtási törvény átmeneti rendelkezéseit, így olyan körülményt értékeltek a terhére, amelyet akkor még nem ismerhetett. A bíróságok eljárása ezzel a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközött, a jogállamiság alaptörvényi követelményét pedig kiüresítette azzal, hogy a jogszabály értelmétől eltért. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljáró bíróságok a vizsgált időszakban még valóban nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntöttek az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről. Ezzel megsértették a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát, valamint figyelmen kívül hagyták az Alkotmánybíróság azonos tárgyban hozott döntéseit, így az Alkotmánybíróság tanácsa a támadott döntéseket megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó ellen az eljáró hatóság jelentős mértékű adóbírságot szabott ki. A hosszas, megismételt bírósági és hatósági eljárásban a Kúria az indítványozó legutóbbi felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta, ez ellen a döntés ellen fordult az indítványozó az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó nézete szerint a Kúria azért járt el helytelenül, mert a joggyakorlat egységének, illetve továbbfejlesztésének biztosítása érdekében, a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége, továbbá az indítványozó alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme miatt indokolt lett volna a felülvizsgálati kérelem befogadása. Állítása szerint a jogerős döntés tévesen értékelt egy, az ügyhöz kapcsolódó ciprusi bírósági ítéletet, ezért indítványozta az EUB előzetes döntéshozatali eljárása kezdeményezését, erre azonban a támadott végzés indokolása nem tért ki. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben arról kellett döntenie, hogy az a tény, hogy a Kúria végzése nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy az indítványozó kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, és az indokolás nem tért ki arra, hogy miért tartja azt szükségtelennek, olyan súlyú eljárási jellegű hiányosság-e, amely az adott esetben eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a bírósági eljárás több mint hét éve zajlik, többszöri hatályon kívül helyezést követően, megismételt eljárásban született meg a jogerős döntés. Eddig nem vetődött fel az előzetes döntéshozatal szükségessége, az indítványozó ilyen tartalmú kérelmet nem terjesztett elő, holott módja lett volna rá. Az adott esetben a Kúria nem ügydöntő határozatot hozott, hanem a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról döntött. E végzés az ügy érdemét nem érintette, és ezért a Kúria az előzetes döntéshozatal szükségességét nem is vizsgálhatta. Az eljárás egészét tekintve tehát az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria támadott végzése nem sértette meg az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát, ezért az indítványt elutasította.