Az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre indult eljárása során alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek végrehajtási, felszámolási vagy önkormányzati adósságrendezési eljárás keretében árverés útján történő értékesítésének szabályairól szóló 191/2014. (VII. 31.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés d) pontját, valamint a megsemmisített rendelkezés kapcsán alkalmazási tilalmat rendelt el. Az indítványozó bíróság előtt folyó ügyben az adóhatóság határozata alapján végrehajtási eljárás keretében árverésre bocsátott ingatlan 1/2 arányú tulajdonosa az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségének megszerzése céljából kívánt részt venni az árverésen, azonban arra a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alapján nem volt lehetősége. A sérelmezett jogszabályi rendelkezés alapján földre az árverezhet, aki a Földforgalmi törvény 18. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, legfeljebb 20 km-es távolságra vonatkozó feltételnek megfelel. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a Földforgalmi törvény 18. §-a nem a tulajdonszerzési jogosultságot, hanem az elővásárlásra jogosultak körét és sorrendjét szabályozza; a Korm. rendelet ugyanakkor a termőföldre vonatkozó árverésen való részvételt olyan feltételekhez köti, amelyet a Földforgalmi törvény nem tartalmaz. Ezáltal a támadott rendelkezés rendeleti úton szűkíti a termőföld tulajdonjoga megszerzésének lehetőségét, továbbá nem azonos körbe tartozó jogalanyokkal szemben a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó azonos feltétel teljesítését írja elő. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény értelmében a termőföld tulajdonjogának megszerzése korlátait és feltételeit, azaz a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó érdemi, tartalmi előírásokat sarkalatos törvényben kell rögzíteni. Azáltal, hogy a jogalkotó nem sarkalatos törvényben, hanem kormányrendeletben rögzített egy, a Földforgalmi törvény általános tulajdonszerzési rendelkezéseitől eltérő anyagi jogi többletkövetelményt a termőföld tulajdonjogának árverésen történő megszerzésére vonatkozóan, megsértette az Alaptörvényt. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért a támadott rendelkezés megsemmisítéséről, valamint alkalmazási tilalmáról döntött.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság, valamint a Fővárosi Törvényszék hamis vád tárgyában hozott végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó mint pótmagánvádló hamis vád bűntette miatt vádindítványt terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a vádindítványt elutasította, hivatkozással arra, hogy törvényes vád hiányában pótmagánvádnak nincsen helye. Az elsőfokú bíróság döntését a másodfokú bíróság helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az indítványozót nem illeti meg a bírósághoz fordulás joga, mert az édesanyja nem tekinthető a hamis vád bűncselekmény sértettjének, mivel az ügynek nincsen sértettje, így a pótmagánvád indítvány sem törvényes. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságnak érdemben kellett volna elbírálnia az ügyét, mivel azonban erre nem került sor, megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Az, hogy az indítványozó édesanyja passzív alanya volt a bűncselekménynek, még nem zárja ki a sértetti pozíció fennállását. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a jogalkotó döntése nyomán a bírósághoz fordulás joga kizárólag az olyan sértetteket illeti meg, akik, illetve amelyek esetében ezen feltételek teljesülnek, és kizáró okok sem állnak fenn. A sértetti minőségnek, az egyéb feltételek teljesülésének és a kizáró körülményeknek a vizsgálata pedig az egyedi ügyben eljáró bíróság szakjogi feladata. Olyan bűncselekmény esetében van helye pótmagánvádló fellépésének, amelynek egyéb feltételek megléte mellett, passzív alanya van, akivel szemben közvetlenül történik a bűncselekmény elkövetése. A másodfokú bíróság az indítványozó édesanyja sértetti és az indítványozó sértetti jogutód minőségének hiányát a törvényi tényállás és a konkrét eset körülményeinek érdemi figyelembevétele alapján állapította meg; a támadott másodfokú végzés a sértetti minőség feltételeit az indítványozóra konkretizáltan értékelte. Az eljáró bíróság figyelemmel volt az ügy alapjogi aspektusaira, ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria közérdekű adatigénylés tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy előzménye, hogy az indítványozó közérdekű adat megismerése iránti igénnyel fordult egy gazdálkodó szervezethez, amelyben olyan európai uniós alapból finanszírozott beruházásokra vonatkozó adatokat kiadását kérte, amelyekben az érintett gazdálkodó szervezet a közbeszerzési pályázatok nyertese, illetve a nyertes konzorcium tagja volt. Az adatigénylés e beruházásokhoz kapcsolódóan a gazdálkodó szervezet által beszerzett vagy beépített építőanyagokra és egyéb materiális eszközökre vonatkozott, továbbá kérte az építőanyag kifizetését alátámasztó dokumentumok kiadását is. A kérelem teljesítésének elutasítását követően az indítványozó bírósághoz fordult az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény rendelkezéseire hivatkozva. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a kerestet elutasította, míg a másodfokon eljáró bíróság annak helyt adott. Felülvizsgálati eljárásában a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős döntést, és az eredeti keresetet elutasítva hangsúlyozta, hogy a szerződéses kapcsolatoknak mely szintjére terjed ki az adatszolgáltatási kötelezettség; álláspontja szerint a perbeli adatigénylés nem az alperes és az ajánlatkérők közötti szerződéses kapcsolat alapján fennálló jogviszonyban keletkezett adatokra vonatkozott, hanem az alperes alvállalkozóira, illetve a velük kötött szerződésekre, az ilyen adatok pedig nem vonhatók az információszabadságról szóló törvény alapján fennálló tájékoztatási kötelezettség körébe, azok nyilvánosságát jogszabály nem írja elő, így az alperes a kért adatok kiadására nem kötelezhető. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria szűkítően értelmezi az Alaptörvény közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságával kapcsolatos követelményét, és ezzel az értelmezésével szükségtelenül és aránytalanul korlátozza, lényegében kiüresíti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a Kúria helyesen állapította meg, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog a közügyek szabad vitatásához, az állam átlátható működéséhez kapcsolódik. Önmagában annak a nyilvánossága, hogy valamely gazdálkodó kinek és mekkora összegű kifizetést teljesített részben európai uniós forrásból finanszírozott építés teljesítése során, nem következik az Alaptörvényből. A Kúria tehát az Alaptörvénnyel összhangban állapította meg, hogy nincs olyan szabály, amely az adott esetben gazdálkodó szervek egymás közötti szerződései egyes adatait közérdekűvé vagy közérdekből nyilvános adattá nyilvánítaná. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság tanácsa a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék, valamint a Fővárosi Ítélőtábla összbüntetés tárgyában hozott döntéseit. Az indítványozó összbüntetésbe foglalás iránti indítványában hat alapítélet összbüntetésbe foglalását kérte a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) alapján. Az elsőfokú bíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. év C. törvényt (a továbbiakban: Btk.) alkalmazta az összbüntetés megállapításakor, mivel álláspontja szerint a bíróság kizárólag akkor dönthet a régi Btk., azaz az érintett jogerős ügydöntő határozatokkal elbírált bűncselekmények elkövetésekor hatályos törvény alkalmazásáról az összbüntetési eljárásban, ha valamennyi összbüntetésbe foglalt ítélet alapjául szolgáló ítéletben az eljáró bíróságok a régi Btk. szerint minősítették az elkövető bűncselekményeit. Vagyis a tárgyi összbüntetési eljárásban, mivel az elítélt esetében erre csak három alapítélet esetében került sor, a bíróságoknak a Btk.-t kellett alkalmaznia. Az indítványozó álláspontja szerint az összbüntetés kiszabása tárgykörében hozott, a bíróságokra is kötelező alkotmánybírósági határozatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy nincs a hatályos büntetőjogi szabályozásban olyan konkrét szabály, amely alapján mérlegelés nélkül megállapítható lenne, hogy a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályait kell alkalmazni akkor, ha az összbüntetésbe foglalni kért alapítéletekkel elbírált cselekmények közül van olyan cselekmény, amelynek elkövetési ideje a régi Btk. hatálya alá esik. Az indítványozó véleménye szerint a bírósági döntések sértik a jogbiztonságot, a kiszámíthatóság garanciáját és a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütköznek, továbbá sértik az indítványozónak a szabadsághoz és a törvény előtti egyenlőséghez való alapjogát. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy összhangban a joggyakorlatával, ilyen esetben az eljáró bíróságok feladata, hogy az elkövetési időt alapul véve, a két büntető törvénykönyv közül annak a rendelkezései alapján foglalják összbüntetésbe az alapítéleteket, amelyek a kérelmezőre nézve kedvezőbbek. Az Alkotmánybíróság az ügy körülményeit áttekintve megállapította, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem a vonatkozó alkotmányos elveknek megfelelően végezte el annak mérlegelését, hogy melyik büntető törvénykönyv rendelkezései az irányadók. Ezért az Alkotmánybíróság a támadott döntéseket megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Pesti Központi Kerületi Bíróság, valamint a Fővárosi Törvényszék összbüntetés tárgyában hozott végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a három alapítélettel elbírált büntetése összbüntetésbe foglalását kérte. A három ítélet közül az első elkövetési ideje a korábban hatályos büntető törvénykönyv hatálya alá tartozott, azért az indítványozó ennek alapján nyújtotta be az összbüntetésbe foglalási kérelmét. Kérelmét a bíróságok elutasították, arra hivatkozva, hogy az összbüntetésbe foglalni kért két másik alapítélet esetében az elkövetési idő már az új büntető törvénykönyv hatálya alá esik, ezért ezek vonatkozásában a korábban hatályos büntető törvénykönyv alkalmazása, így az összbüntetésbe foglalás kizárt. A bíróságok azt is hangsúlyozták, hogy a korábban hatályos büntető törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása az összbüntetésbe foglalás során akkor merül fel, ha valamennyi bűncselekményt az új büntető törvénykönyv hatálybalépését megelőzően követték el, és az ezt követően jogerőre emelkedett alapítéleteket hozó bíróságok egyik ügyben sem az új büntető törvénykönyvet alkalmazták. Az indítványozó panaszában kifejtettek szerint nincs a hatályos büntetőjogi szabályozásban olyan konkrét szabály, ami alapján mérlegelés nélkül megállapítható lenne, hogy melyik büntető törvénykönyv rendelkezései alkalmazandók akkor, ha az összbüntetésbe foglalni kért alapítéletekkel elbírált cselekmények közül van olyan, amelynek az elkövetési ideje a korábban hatályos büntető törvénykönyv hatálya alá esik. Az indítványozó ezzel kapcsolatban a törvény előtti egyenlőséghez való jogának sérelmére, továbbá a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmára hivatkozott. Az Alkotmánybíróság határozatában úgy ítélte meg, hogy az eljáró bíróság eleget tett az Alaptörvény visszaható hatály tilalmából és az Alkotmánybíróság határozataiból levezethető követelményeknek: a büntető törvénykönyvben foglalt szabályok alkalmazása keretében megállapította az elkövetés és az elbírálás idejét, az ezen időpontokban hatályban lévő büntető törvényt, és annak alapján az alkalmazandó rendelkezéseket. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírósági határozat nem ellentétes az Alkotmánybíróság határozataiból és az Alaptörvényből fakadó követelményekkel, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a megváltozott munkaképességű személyek esetében alkotmányos követelmény, hogy a havi átlagkereset meghatározása során a törvény azon időszak figyelembevételét se zárja ki, amely alapján az ellátásra jogosult a táppénzzel, baleseti táppénzzel egyidejűleg igénybe nem vehető, ugyancsak az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai körébe tartozó, és táppénz vagy baleseti táppénz igénybevételére is jogosító biztosítási jogviszonyon alapuló ellátásban részesül, amennyiben ezek a pénzbeli ellátások igénybevételére jogosult lenne. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó várandósságára tekintettel táppénzben részesült, majd gyermeke születését követően csecsemőgondozási díjban (CSED), illetve gyermekgondozási díjban (GYED). Közalkalmazotti jogviszonya megszűnését követően megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes kormányhivatalnál. A kormányhivatal határozatával rokkantsági ellátást állapított meg. Az indítványozó a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, amelyben az ellátás összegének megváltoztatását kérte arra tekintettel, hogy esetében a CSED és GYED ellátást megelőzően táppénz ellátásban részesült, ezért az ezt megelőző időszak jövedelem adatai alapján kellett volna a hatóságnak a havi átlagjövedelmét, abból pedig a rokkantsági ellátás összegét számítania. A Debreceni Törvényszék ítéletében a keresetet elutasította. Az indítvány szerint a támadott rendelkezés sérti a tulajdonhoz való jogot, az egyenlő bánásmód követelményét és a szociális biztonsághoz való jogot. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott törvényi rendelkezés nem tiltja meg a táppénzen, baleseti táppénzen kívüli egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai (CSED, GYED, örökbefogadói díj) igénybevétele esetén az ezen ellátásokat megelőző időszakban szerzett jövedelem figyelembevételét, hanem csupán hallgat erről a kérdésről. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a rendelkezés értelmezhető akként, hogy az valójában nem tesz különbséget a havi átlagjövedelem meghatározása során az egészségbiztosítás egyes pénzügyi ellátásait igénybe vevő személyek között, az ezen ellátások folyósítását megelőző jövedelem figyelembe vehetősége szempontjából. A megfogalmazott alkotmányos követelménnyel az Alkotmánybíróság megítélése szerint megfelelően biztosítható, hogy a támadott rendelkezés alkalmazása valamennyi egyedi ügyben az Alaptörvénnyel összhangban álló eredményre vezessen.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria népszavazási kérdés hitelesítése tárgyában hozott végzését. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) hitelesített egy magánszemély által 2021. július 21-én benyújtott népszavazásra javasolt kérdést. A kérdés szövege: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap legyen?” A Kúria a támadott végzésével az NVB határozatát helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése alaptörvény-ellenes, mert eljárása során csupán a kérdés egyértelműségét, illetve azt vizsgálta, hogy a kérdés nem ütközik-e tiltott tárgykörbe. Utóbbi kapcsán a Kúria megállapította, hogy az álláskeresési járadék módosítása nem eredményezi a költségvetési törvény módosítását. Az indítványozó szerint a Kúria döntéséből az következik, hogy a költségvetési törvény módosítása hiányában az álláskeresési járadék folyósítására rendelkezésre álló összeget a központi költségvetésben nem növelik, ezért egy érvényes és eredményes népszavazás azt eredményezné, hogy a járadék folyósítására rendelkezésre álló ugyanazt az összeget fogják az eddigi 90 nap helyett 270 nap alatt kifizetni. Ennek következtében az érintetteknek sérülne az emberi méltósághoz való joga, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához fűződő joga, a tulajdonhoz való alapjoga, továbbá az állam nem tudna eleget tenni az esélyegyenlőségi és szociális biztonságot garantáló alaptörvényi kötelezettségeinek. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tiltott tárgykörbe ütközik, mivel érdemben és számszakilag változtatna a központi költségvetésen, illetve annak végrehajtásán, így közvetlenül és jelentősen érintené az ország éves költségvetéséről szóló törvényt. Érvényes és eredményes népszavazáson az „igen” válaszok többsége esetén az álláskeresési járadék folyósítási idejének törvényi felemelése a népszavazás három éves kötőereje miatt pedig nemcsak a folyó évi költségvetésre nézve jelentene változást, hanem az ezt követő költségvetésekre is kihatással lenne. A Kúria tehát az Alaptörvényben foglalt jogértelmezési szabályok figyelmen kívül hagyásával járt el, a jogértelmezési hiba ebből következően contra constitutionem önkényessé vált, amellyel megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot. A Kúria döntése így alaptörvény-ellenes, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria népszavazási kérdés hitelesítése tárgyában hozott végzését. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) hitelesítette egy magánszemély 2021. július 21-én benyújtott népszavazásra javasolt kérdését. A kérdés szövege: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a Fudan Hungary Egyetemért Alapítványról, a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló 2021. évi LXXXI. törvényt?” (Alapítványi tv.) Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy az Alaptörvény szerint nem lehet országos népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről. A Kúria a támadott végzésével az NVB határozatát helybenhagyta. A Kúria végzésének elvi tartalma szerint az Alaptörvény szerinti tilalom megsértését nem a nemzetközi szerződés létrehozásához vezető szerződéskötési folyamatban keletkező megállapodásra, hanem törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségre vonatkozóan kell vizsgálni. Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét okozza többek között az, hogy a Kúria az NVB határozata szerinti népszavazás alkotmányosságát érdemben nem vizsgálta, illetve a határozat szerinti népszavazási kérdés célja és tartalma nem egyértelmű. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény szerinti népszavazási tilalom tárgyában a vizsgált esetben az alaptörvényi tilalom szempontjából (szemben a Kúria döntésében foglaltakkal) annak van jelentősége, hogy a népszavazási kérdéssel hatályon kívül helyezni kért Alapítványi tv. a Kínai Népköztársasággal kötött Megállapodás mint jogszabályban (a 2018. évi CIX. törvényben, azaz a Fudan tv.-ben) kihirdetett, és a magyar jogrendszer részét képező nemzetközi szerződés végrehajtását célozza. Az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését végrehajtó, azzal közvetlen összefüggésben álló törvény megváltoztatása (hatályon kívül helyezése) népszavazási útra tartozna. Az Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálata eredményeként tehát megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés jelen esetben az Alaptörvény tiltott tárgykörébe tartozó kérdésnek minősül. A Kúria döntése így alaptörvény-ellenes, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.