AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria Kvk.VI.39.116/2026/5. számú végzését. Az indítványozó egyesület egy internetes hírportál kiadója, amely hírportál médiatartalom-szolgáltatónak, egyben sajtóterméknek minősül. Az indítványozó előadása szerint a 2026. évi országgyűlési képviselő-választás külképviseleti szavazására készülve ismertté vált, hogy a Tisza Párt 104 külképviseleten nem állított megfigyelőt. A hírportál 2026. április 10-én „Nem lesznek ellenzéki megfigyelők Berlinben, Párizsban és Londonban sem” címmel cikket tett közzé, amelyben tudósított a külképviseleti megfigyelői helyzetről, és felhívta az olvasókat, hogy sajtóképviselőként jelentkezzenek a szerkesztőségnél azzal a céllal, hogy a szerkesztőség a választás napján tudósítói minőségben delegálja őket a külképviseleti szavazóhelyiségekbe, és dokumentálják az urnazárást. Egy választópolgár ezen eljárás ellen kifogást terjesztett elő. A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatával a kifogásnak helyt adott és megállapította, hogy a hírportál megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét azzal, hogy a külképviseleti szavazás során médiatartalom-szolgáltatóként a képviseletére külképviseleti megfigyelői tevékenység ellátására irányuló nyilvános felhívást tett közzé. Az indítványozó az NVB határozata ellen felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A bírósági felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását, a kifogás elutasítását kérte a döntés jogsértő jellege, és a bizonyítékok mérlegelésének hibája miatt. A Kúria az NVB határozatát helybenhagyta. A döntés elvi tartalma szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből következően a jogintézményekből fakadó jogaikat a címzettek célhoz és tartalomhoz kötötten gyakorolhatják. Az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk szerinti véleménynyilvánítás szabadságához való joga és sajtószabadsághoz való joga sérelmét állította. Az indítványozó álláspontja szerint nem határozhatja meg az NVB és a Kúria, hogy ki minősül igazi újságírónak, sem azt, hogy egy szerkesztőség kit és milyen minőségben foglalkoztat. Álláspontja szerint a támadott végzés paradoxona éppen abban ragadható meg, hogy a választási tisztaság dokumentálásának lehetőségét éppen a választás tisztasága védelmének címkéje alatt szűkíti le. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Ve. szabályai között nem található olyan előírás, amely ténylegesen arról rendelkezne, vagy arra engedne következtetni, hogy a médiatartalom-szolgáltató képviselője a jelenlétével ne ellenőrizhetné az urnazárást. A Kúria erre a következtetésre pusztán a Ve.-ben rögzített jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből jutott. A támadott bírói döntés nem állapította meg azt, hogy a felhívás a jogszabályban kifejezetten a külképviseleti megfigyelő jogosultságaként rögzített feladat ellátására hívja fel a médiatartalomszolgáltató képviselőjét. Az urnazárás ellenőrzésére utalás ezért önmagában nem alapozza meg azt a következtetést, hogy a hírportál a sajtóképviselő szavazóhelyiségbe való belépési jogát és ott tartózkodását nem a jogalkotói célnak megfelelően, nem rendeltetésszerűen kívánta igénybe venni. A vizsgált ügyben megállapítható, hogy a bíróság ítéletével a sajtószabadsághoz való jognak nem a feltétlenül szükséges korlátozását tette lehetővé. Az Alkotmánybíróság ezért a támadott kúriai végzést az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének sérelme miatt megsemmisítette. Az ügy előadó alkotmánybírója Horváth Attila alkotmánybíró volt.