AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzését. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a Tisztelet és Szabadság Párt 2026. február 23-án választási kifogást terjesztett elő az indítványozók (a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.) ellen. A kifogástevő álláspontja szerint az indítványozók megsértették a Ve.-ben szereplő esélyegyenlőségről és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásról szóló alapelveket azáltal, hogy a hozzájuk tartozó Kossuth Rádió Facebook-oldalon 2026. február 21. napja óta a jelölő szervezetek közül túlnyomórészt a Fidesz–KDNP vonatkozásában számoltak be eseményekről vagy megszólalásokról. Az NVB a kifogást elutasította, arra hivatkozással, hogy egyetlen napnak a kifogásban szereplő beidézett tartalmai önmagukban nem alkalmasak az esélyegyenlőség követelménye megtartásának elbírálására. Egyúttal megállapította, hogy a kérelmező nem nevezett meg olyan konkrét tartalmat, amelynek közzététele indokolt lett volna. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban megállapította, hogy az indítványozók megsértették a Ve. esélyegyenlőségre vonatkozó alapelvét és eltiltotta az indítványozókat a további jogsértéstől, egyebekben az NVB határozatát helybenhagyta. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a sajtószabadsághoz való jog, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állították. A Kúria döntése álláspontjuk szerint sérti a jogbiztonság és előreláthatóság követelményét, továbbá nem tesz eleget az 1125/2026. (III. 23.) AB határozatban az indoklással szemben megfogalmazott követelményeknek. Álláspontjuk szerint a sérelem alkotmányjogi természete abban áll, hogy a bíróság a Ve. eljárási rendjének figyelmen kívül hagyásával, a kifogás tartalmi hiányosságait áthidalva, nem kellően indokolt módon állapított meg jogsértést. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az 1125/2026. (III. 23.) AB határozat megállapítása nyomán a Kúria oldalán fokozott indoklási kötelezettség merült fel, figyelemmel a Kúria által médiaszolgáltatásnak „nem minősített” közösségi médiaoldal korlátozását érintő alapjogi összefüggésekre, valamint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakra.  A Kúria állításai jelentős részben kinyilatkoztatás-szerűek, azok alátámasztása érdekében konkrét jogszabályhely vagy rendelkezés megjelölése nélkül, pusztán általánosságban utal az Mttv.-re és az Alaptörvényre, valamint alkotmánybírósági határozatokra, a Kúria e körben tett megállapításait alátámasztó, tételes jogszabályi hivatkozás azonban nem fedezhető fel. A „közmédia” fogalma sem az Mttv.-ben, sem a Ve.-ben vagy az Alaptörvényben nem található, az nem választójogi, nem médiajogi és nem is alkotmányjogi fogalom; a támadott végzés nem tisztázza a fogalom pontos terjedelmét és jogi hátterét, továbbá a „demokratikus közvélemény-védelem” kifejezés jelentése, tartalma, illetve valamely választójogi, választási eljárásjogi vagy alaptörvényi szabállyal való összefüggése semmilyen tisztázást nem nyer. A Kúria végzéséből nem derül ki, hogy hogyan viszonyul a Kúria által az esélyegyenlőség részeként értelmezett követelmény („ne csak egyoldalúan, vagy túlnyomórészt ne csak az egyik jelelő szervezet vagy jelölt kampányüzenetét közvetítse”) a kiegyensúlyozottság követelményéhez, illetve, hogy az „egyoldalúság” vagy „kirívó aránytalanság” fogalmát mely szerv és milyen alapon értelmezheti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kúria a támadott végzés indokolásában az 1125/2026. (III. 23.) AB határozatban azonosított hiányosságokat csak látszólag pótolta, ezért az esélyegyenlőség követelményének a hivatkozott Facebook-oldalra vetített vizsgálatára vonatkozó részében a támadott végzés továbbra sem felel meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó elvárásoknak. A támadott végzés esetében a megfelelő indokolás hiánya a bizonyítékok mérlegelése terén is megállapítható. Ezért az Alkotmánybíróság a támadott végzést megsemmisítette. Az ügy előadó alkotmánybírója Patyi András alkotmánybíró volt. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Szabó Marcel alkotmánybírók különvéleményt fűztek.