EN

 

– A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdésében a „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el” szövegrész alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság hatósági árformába tartozó viteldíjainak legmagasabb hatósági árként való meghatározásáról és azok alkalmazási feltételeiről szóló 74/2009. (X. 10.) Főv. Kgy. rendelet 1. § (4) bekezdése, továbbá a Fővárosi Bíróság 11. Kpk. 45.818/2008/7. számú végzésével szemben előterjesztett, a tisztességtelen piaci magatartási és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (5) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 32. § (1)-(6) bekezdése, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 281. § (6) bekezdése részbeni alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet 10-14/H. §-ai alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 7. § (5) bekezdése, 11. § (3)-(5) és (7) bekezdései, valamint 13. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– Az Országos Választási Bizottság 34/2011. (IV. 12.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A közigazgatási határozatok és bírósági határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

– A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 53. § (6) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

– A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

– A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. § c) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;.

– Az egyes pénzügyi tárgyú törvény módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 252. §-ával összefüggésben – az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 2. § (7) bekezdésének c)-d) pontjai hatályba lépésével kapcsolatban – előterjesztett, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.

Összefoglaló az Alkotmánybíróság 2011. július 4-5-i teljes üléséről

 Az Alkotmánybíróság a július 4-5-i teljes ülésén megtárgyalta a napirendjén szereplő előterjesztéseket. A testület az alábbi döntéseket hozta:

 – az Országos Választási Bizottság 34/2011. (IV. 12.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozat (619/H/2011.);

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Országos Választási Bizottság 34/2011. (IV. 12.) OVB határozatát, és az Országos Választási Bizottságot új eljárás lefolytatására utasította. Az OVB vitatott határozatában hitelesítette az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy büntetőeljárásokban a büntethetőség alsó korhatára 12 év legyen?” Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta a kifogásokat. A határozat indokolása szerint értelmezhetetlen a kérdésnek a „büntetőeljárásokban” kitétele. A megfogalmazás alapján feltételezhető, hogy többféle büntetőeljárás létezik, vagy kellene, hogy létezzen. Kérdés továbbá, hogy a kezdeményezés a büntetőeljárási szabályok módosítására irányul-e. Ebből következően azt akarja-e a kezdeményező, hogy büntetőeljárás indulhasson már 12 éves gyermek ellen a büntethetőséget kizáró ok ellenére, és büntetőeljárásban alkalmazzák a gyermekvédelmi rendszer szankcióit, vagy pedig azt szeretné elérni, hogy a Btk. módosításával a büntethetőséget kizáró gyermekkor felső határát szállítsa le a törvényalkotó 12 évre.

– a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 281. § (6) bekezdése részbeni alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (1161/B/2009.);

Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 281. § (6) bekezdése részbeni alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 57. § (1) bekezdése tekintetében. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tárgyalási őrizetre vonatkozó rendelkezések következetesek, részletesek, logikusak, kiszámíthatóak, és a fokozatosságra irányadó szabályok révén képesek garantálni az arányosság követelményének megtartását is. Nem sérül sem a jogbiztonság, sem a tisztességes eljárás követelménye.

– a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdésében a „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el” szövegrész alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (1464/B/2007.);

Az Alkotmánybíróság elutasította a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdésében a „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el” szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt fordulat nem tekinthető teljesen meghatározatlannak. A törvényszöveg ugyanis kifejezetten utal arra, hogy egyéb „ilyen” cselekmény elkövetése von csak maga után büntetőjogi felelősséget. Az egyéb cselekményeknek is alkalmasnak kell lenniük a becsület csorbítására, továbbá összefüggésben kell állniuk a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével, illetve azt nagy nyilvánosság előtt kell elkövetni. A határozathoz Balogh Elemér alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

– a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság hatósági árformába tartozó viteldíjainak legmagasabb hatósági árként való meghatározásáról és azok alkalmazási feltételeiről szóló 74/2009. (X. 10.) Főv. Kgy. rendelet 1. § (4) bekezdése, továbbá a Fővárosi Bíróság 11. Kpk. 45.818/2008/7. számú végzésével szemben előterjesztett, a tisztességtelen piaci magatartási és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (127/D/2009.);

Az Alkotmánybíróság elutasította az alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés a havibérletek érvényességi idejére vonatkozó szabályokat oly módon állapítja meg, hogy az ellentétes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben foglalt határidő számítási szabályokkal. A Pp. vonatkozó szakasza kimondja, hogy a hónapokban megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdőnapnak. Ezzel szemben a BKV Zrt. havibérleteinek érvényességére vonatkozó szabályok szerint azok az adott hónap adott napjától a következő hónapnak a kezdőnapot megelőző napjáig használhatók, illetve a hónap 1-jei kezdőnap esetén a hónap utolsó napjáig érvényesek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott szabály nem ellentétes a Pp. rendelkezéseivel, és nem sérti a jogbiztonság elvét.

– az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (5) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 32. § (1)-(6) bekezdése, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (464/B/2006.);

Az Alkotmánybíróság elutasította az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (5) bekezdése, 8. § (1) bekezdése és a 32. § (1)-(6) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat. A határozat indokolása szerint egy bizonyos, az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódó szintű végzettség, vizsga, szakmai gyakorlat megkövetelése szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, illetve valamely szakma gyakorlásának is. Ha a szubjektív feltételek teljesítése elvileg mindenki számára nyitva áll, akkor önmagában az, hogy az állam további feltételt állapít meg, nem jelenti a foglalkozáshoz való jog sérelmét. A szabályozás azon túl, hogy lehetővé teszi az igazságügyi szakértővé válást, kellő garanciákat tartalmaz az igazságügyi szakértők további működésére is

– az egyes pénzügyi tárgyú törvény módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 252. §-ával összefüggésben – az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 2. § (7) bekezdésének c)-d) pontjai hatályba lépésével kapcsolatban – előterjesztett, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzés (787/E/2007.);

Az Alkotmánybíróság megszüntette az eljárást az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 252. §-ával összefüggésben – az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 2. § (7) bekezdésének c)-d) pontjai hatályba léptetésével kapcsolatban – előterjesztett, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításáról szóló 330/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 15. §-ával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában, mert a beadvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette.

 – a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. § c) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzés (285/B/2007.);

Az Alkotmánybíróság visszautasította a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. § c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, mert – tekintettel az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdésére – nincs hatásköre a támadott rendelkezés felülvizsgálatára.

 – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 53. § (6) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzés (733/B/2006);

Az Alkotmánybíróság megszüntette a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 53. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást, mert – tekintettel az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdésére – nincs hatásköre a támadott rendelkezés felülvizsgálatára.

– a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzés (1624/B/2010.);

Az Alkotmánybíróság visszautasította a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, mert – tekintettel az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdésére – nincs hatásköre a támadott rendelkezés felülvizsgálatára.

– közigazgatási határozatok és bírósági határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet. (843/D/2010.)

Az Alkotmánybíróság visszautasította a közigazgatási határozatok és bírósági határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, mert az érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által támadott bírósági ítélet, illetve az abban meghivatkozott jogszabályok alkalmazása folytán nem érte jogsérelem.