Az Alkotmánybíróság 2011. február 28- március 1-i teljes ülése

 

— A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 28. § (3) és (4) bekezdése, a 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 165. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a felek személyében történő változásra és az eljárás félbeszakadására irányadó rendelkezése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénynek a perfeljegyzésre vonatkozó szabályai tekintetében.);

— Az Országos Választási Bizottság 15/2010. (I. 14.) ;OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény és az indítvány benyújtásakor hatályban lévő, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 34/A. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 44. § (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 57/B. § (1) bekezdésének hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— Budapest főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 38/1883. (XII. 27.) Főv. Kgy. 2005. június 30. napjáig hatályos rendelete 27. és 28. §-ai alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A magán-nyugdíjpénztárakra vonatkozó törvénymódosítások alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült hatáskör értelmezés tárgyalása;

— Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása (A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény családegyesítésre vonatkozó szabályai alkalmazása során az élettárs nem minősül családtagnak.);

— A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (1) bekezdése, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 17. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CVXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 177/2009. (XI. 28.) FVM rendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 1. § (1) bekezdésének utolsó mondata, valamint a törvény mellékletének Sármellék települést a hévízi kistérségbe soroló rendelkezése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 67. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

— A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 21/2006. (XI. 4.) MNB rendelet 5. § (2) bekezdés n) pontjának hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

— A köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II: 3.) Korm. rendelet 3. számú melléklete102. pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

— A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés ab) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság a február 28-i, március 1-i teljes ülésén megtárgyalta a napirendjén szereplő előterjesztéseket. A testület tagjai az alábbi döntéseket hozták. A többi ügyben, így a magán-nyugdíjpénztárakat érintő ügyben a hatáskör-értelmezés kérdésében döntés nem született, ezek tekintetében az Alkotmánybíróság tovább folytatja a munkát.

– az Országos Választási Bizottság 15/2010. (I. 14.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozat (211/H/2010. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Országos Választási Bizottság 15/2010. (I. 14.) OVB határozatát, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az OVB hitelesítette annak az aláírásgyűjtő ívnek a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár ne haladhassa meg a 62 évet?” Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét, megállapítva, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az alkotmánybírák a határozat indokolásában arra is rámutatottak, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapításakor a biztosítottak születési évéhez mérten különböző életév betöltéséhez köti az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt. Márpedig ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazási kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni.

– a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény és az indítvány benyújtásakor hatályban lévő, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (861/B/2001. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság elutasította a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvénnyel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat. Az Alkotmánybíróság megállapította: önmagában az, hogy a jogalkotó határidőt állapított meg a perújítás kezdeményezésére nem érinti az érdemi bírósági felülvizsgálat lefolytatását. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy következetesen érvényesített álláspontja szerint a szabálysértési jog mind anyagában, mind pedig eljárásában jelentős eltéréseket mutat a különleges garanciákkal övezett büntető eljáráshoz képest, a szabálysértéseket a hatályos jog nem tekinti bűncselekményeknek.

– a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (826/B/2004. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 28. § (3)-(4) bekezdése, a 35. § (1)-(2) bekezdése, valamint a 165. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A határozat indokolása szerint a törvény támadott rendelkezései nem sértik az Alkotmányt, azok a jogbiztonság követelményei szempontjából kielégítő határozottsággal, megismerhetőséggel rögzítik az ügyész és a nyomozó hatóság döntési kompetenciáját, szakmai felelősségi szabályait. Az Alkotmánybíróság szerint a törvény 165. § (7)-(8) bekezdésének rendelkezései lehetőséget teremtenek a nyomozó hatóság és az ügyész közötti vitás kérdések elbírálására.

– a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a felek személyében történő változásra és az eljárás félbeszakadására irányadó rendelkezése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénynek a perfeljegyzésre vonatkozó szabályai tekintetében felmerülő mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés tárgyában készült határozat (496/B/2007. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányult. Az indítványozó a polgári eljárásnak a felek személyében történő változás kapcsán az eljárás félbeszakadásával kapcsolatos rendelkezése, valamint a perfeljegyzés ingatlan-nyilvántartási törlése vonatkozásában kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó által jelölt mulasztás a polgári perrendtartásról, illetve az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvények rendelkezéseiben nem áll fenn.

– a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény családegyesítésre vonatkozó szabályainak alkalmazása során felmerülő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés tárgyában készült határozatot (68/E/2004. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányult. Az indítványozó szerint mivel az azonos nemű párok házasságot nem köthetnek, ezért a letelepedési eljárás során a szexuális orientáció szerinti különbségtétel valósul meg az azonos nemű és a különnemű együttélés vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a jogalkotó ésszerű indok alapján tett különbséget, amikor a törvényben csak a házastársat vonta a családtag fogalma alá. A határozat indokolása szerint a jogalkotó nem a különböző nemű személyek szerint tesz különbséget, hanem – mint ahogy az a törvény koncepciójából következik – a migrációs szabályozást nem kívánta olyan szélesre nyitni, hogy az élettársakra is irányadó legyen a családegyesítési célú könnyített eljárás. Ez a „kizárás” azonban nemcsak az azonos nemű, hanem a különböző nemű élettársakra is irányadó. A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

– a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 44. § (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozatot (1336/B/2010);

Az Alkotmánybíróság elutasította bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 44. § (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A törvény támadott rendelkezése szerint a végrehajtó szükség esetén az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Amennyiben ez csak a zár vagy lakat eltávolításával lehetséges, a végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti. Az Alkotmánybíróság már több határozatában megállapította, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. A tulajdonjog magánjogi korlátja nem esik szükségképpen egybe az alapjogi korlátozással, másrészt a szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának nincs polgári jogi megfelelője.