Az Alkotmánybíróság 2011. április 4–5-i teljes ülése

 

– A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvénnyel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 206. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 108. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdés első mondata „z elsőfokú” szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény 7. § (3)-(8) bekezdései, valamint a munkáltatónál történő üzemitanács-választásnál a szakszervezet jelöltállításáról szóló 1/1999. Munkaügyi jogegységi határozat alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek – a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CLXXIV. törvény 1. §-ával megállapított – 17.§ (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– Az Országos Választási Bizottság 392-395/2010. (V. 19.) OVB határozatai ellen emelt kifogások vizsgálata tárgyában készült határozattervezetek tárgyalása;

– A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés ab) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– Budapest főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 38/1883. (XII. 27.) Főv. Kgy. 2005. június 30. napjáig hatályos rendelete 27. és 28. §-ai alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdésének „– ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát –„ szövegrésze, 17. § (5) bekezdése és 29. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.842/2009/10. számú ítélete ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

– A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása;

– A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 11. § 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása;

– A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság 55.Kfv.35.212/2009/4. számú ítéletével kapcsolatosan benyújtott, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény – 2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig hatályos – 23/A. § (8) bekezdés hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság az április 4-5-i teljes ülésén megtárgyalta a napirendjén szereplő előterjesztéseket. A testület tagjai aláírták az alábbi határozatokat.

– a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek – a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CLXXIV. törvény 1. §-ával megállapított – 17.§ (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (111/B/2011. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság április 5-én kelt határozatában egyhangúlag megállapította, hogy alkotmányellenes a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek az a szabálya, amely a munkáltató számára lehetővé teszi a köztisztviselő indokolás nélküli felmentését.

Az Alkotmánybíróság korábban, 2011 februárjában hozott határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján foglalkoztatott személyek indokolás nélküli felmentésének lehetősége [8/2011. (II. 18.) AB határozat]. Ma hozott határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a korábban kifejtett alkotmányossági indokok alapján a munkáltató részére biztosított korlátlan felmentési jogkör a köztisztviselők esetében is alkotmányellenes. Az indokolás nélküli felmentés lehetősége a köztisztviselők esetében is sérti ugyanis a jogállamiság elvét, a munkához való jogot, a közhivatal viseléséhez való jogot, a bírósághoz fordulás jogát, valamint az emberi méltósághoz való jogot. Az Alkotmánybíróság most sem vitatta, hogy az államszervezet hatékony működése indokolhatja a közszolgálati jogviszonyban álló tisztviselők felmentési lehetőségének könnyítését a korábbi szabályozáshoz képest, ennek azonban nem lehet módja a munkáltatói jogok gyakorlójának korlátlan döntésre való felhatalmazása. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezést a határozat közzétételét követő nappal megsemmisítette. A megsemmisítés időpontjának meghatározásakor az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy – szemben a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó szabályozással – a köztisztviselői jogviszony megszüntetése az indokolás nélküli felmentést lehetővé tevő rendelkezés megsemmisítésével átmenetileg sem marad szabályozatlan. A határozathoz Bihari Mihály, Bragyova András, Paczolay Péter és Stumpf István alkotmánybírák párhuzamos indokolást fűztek.

– az Országos Választási Bizottság 392/2010. (V. 19.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozat (971/H/2010. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 392/2010. (V. 19.) OVB határozatát, amelyben megtagadta az országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Kezdeményezzük, hogy március 22. a víz világnapja munkaszüneti nap legyen.”. A határozathoz Stumpf István alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

– az Országos Választási Bizottság 393/2010. (V. 19.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozat (972/H/2010. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 393/2010. (V. 19.) OVB határozatát, amelyben megtagadta az országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Kezdeményezzük, hogy szeptember 21. a béke nemzetközi napja munkaszüneti nap legyen.”. A határozathoz Stumpf István alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

– az Országos Választási Bizottság 394/2010. (V. 19.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozat (973/H/2010. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 394/2010. (V. 19.) OVB határozatát, amelyben megtagadta az országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Kezdeményezzük, hogy április 22. a Föld napja munkaszüneti nap legyen.”. A határozathoz Stumpf István alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

– az Országos Választási Bizottság 395/2010. (V. 19.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozat (974/H/2010. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 395/2010. (V. 19.) OVB határozatát, amelyben megtagadta az országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Kezdeményezzük, hogy december 10. az emberi jogok napja munkaszüneti nap legyen.”. A határozathoz Stumpf István alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

– a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés ab) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (124/B/2011. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében – elutasította a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés ab) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában rámutatott: valóban lehetséges, hogy egy tanéven és azonos évfolyamon belül valamilyen okból kifolyólag nem egyidős diákok járjanak azonos osztályba. Így megeshet, hogy egyik után még jogosultak családi pótlékra, míg a másik után – mivel húsz éves elmúlt – már nem; azonban ez nem érinti azt a tényt, hogy huszadik életévük betöltéséig családi pótlékra mindegyikük jogosult volt.

– a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény 7. § (3)-(8) bekezdései, valamint a munkáltatónál történő üzemitanács-választásnál a szakszervezet jelöltállításáról szóló 1/1999. Munkaügyi jogegységi határozat alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (45/B/2008. AB határozat);

Az Alkotmánybíróság elutasította a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény 7. § (3)-(8) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A testület ugyancsak elutasította a munkáltatónál történő üzemitanács-választásnál a szakszervezet jelöltállításáról szóló 1/1999. Munkaügyi jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A támadott törvényi rendelkezés bizonytalansága azonban a törvény alkalmazása során feloldható. Abból ugyanis az bizonyosan megállapítható, hogy a törvény személyi hatálya a szakszervezeti típusú, azaz fő feladataikat tekintve érdekképviseleti jellegű szervezetekre vonatkozik, az érdekképviseleti társadalmi alakzatoknak ezt a jellegét pedig kétség esetén az elszámolási kötelezettség hatósági címzettjének, azaz az Állami Számvevőszéknek kell bizonyítania.

– a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság 55.Kfv.35.212/2009/4. számú ítéletével kapcsolatosan benyújtott, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény – 2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig hatályos – 23/A. § (8) bekezdés hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzés (1029/D/2010. AB végzés);

Az Alkotmánybíróság visszautasította az alkotmányjogi panaszt. A testület a végzés indokolásában kifejtette, hogy az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését, és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett a benyújtás alapjául szolgáló okot. Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését.