Az Aranybulla kiadásának 800 éves évfordulójának alkalmából 2022. szeptember 29-én az Országgyűlés emlékülést tartott. Az eseményen ünnepi beszédet mondott többek között Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke is. A beszédet az alábbiakban olvashatják:

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A hatalom gyakorlása és a hatalom gyakorlásának korlátozása évszázadok, de talán évezredek óta meghatározza az emberi társadalmak alapjait. Korszakról korszakra mást gondolunk arról, hogy mi a követendő séma, melyek a követendő értékek. Minden paradigmaváltás után egy kicsivel többek leszünk, tanulunk az előző korszak hibáiból. Vannak azonban olyan korszakváltások is, amikor egész egyszerűen csak más irányba fordulunk. Persze ezek a korszakváltások általában nem békés átmeneteket jelentenek, sokkal inkább heves konfliktusokat.

Nem volt ez másként 800 évvel ezelőtt sem, amikor II. András a székesfehérvári országgyűlésen kiadott egy függőpecséttel ellátott királyi okiratot, amely először rögzítette a hazai nemesség jogait.. A hatalom korlátozásának egy azidáig elképzelhetetlen rendszere alakult ki, és a régi rend elkezdett megváltozni. Persze II. András a nemességgel vívott harca során feltehetően nem gondolt bele abba, hogy 800 év távlatából az általa kiadott bullára, mint a magyar alkotmányfejlődés egyik legelső és legmeghatározóbb szegletkövére fogunk visszaemlékezni. Neki ott és akkor egyszerűen csak meg kellett oldania egy problémát. Ráadásul kényszerpályán kellett cselekednie, így tette, amit tennie kellett, de leginkább  amit tenni tudott.

Ma azonban a magyar Aranybullát Európa első szabadságlevelei között tartjuk számon, mint a társadalmi szerződések korabeli kifejeződését. Az Aranybulla egyszersmind a magyar történeti alkotmány egyik kezdeti és legfontosabb dokumentuma. Forrása annak a történeti alkotmánynak, amely az elmúlt évszázadok során organikusan fejlődött, és amelynek egy következő, a jelenben nemzetünk életét meghatározó másik szegletköve Magyarország Alaptörvénye, amely – idézem -: „jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

Az elmúlt évszázadokban sok minden megváltozott. Nem csak a technológia, vagy a társadalom vált egyre összetettebbé – ma úgy mondjuk: fejlettebbé –, de az évszázadok tapasztalatai jogi és kiváltképp alkotmányjogi gondolkodásunkat is átformálták. Szeretjük azt hinni, hogy fejlettebbé, kifinomultabbá tették.  A történelem meghatározó pillanatai – jók és rosszak egyaránt – az évszázadok során nyomot hagytak nem csak az állami hatalomgyakorlás keretrendszerén – az alkotmányos renden –, de magán azon a közösségen is, amely létrehozta ezt a rendet: a nemzeten.

Vannak ugyanakkor olyan kérdések, amelyek nem változtak, csak legfeljebb más kontextusba kerültek. Az Aranybullát a hatalom gyakorlásának korlátozása iránti igény hívta életre. A nemesség harca a királlyal szemben. Ha megpróbálunk belehelyezkedni   a 800 évvel ezelőtti események sorába, akkor azt látjuk, hogy a király, vagyis a szuverén hatalmát igyekezett korlátozni egy olyan szereplő, illetve szereplők, akik korábban nem jelentettek hatalomkorlátozó tényezőt. Ha szétnézünk a világban – de elég, ha csak Európára tekintünk -, ma sincs ez másként: a hatalom gyakorlásának letéteményesei folyamatosan a hatalom korlátozásának igényével szembesülnek. Igaz, ma már nem a királyt tekintjük a szuverénnek. A hatalom korlátozásának igényét pedig nem a nemesség támasztja.

A világ tehát sokat változott az elmúlt évszázadok során, vannak azonban olyan fundamentális, alapvető kérdések, amelyeknek legfeljebb a kontextusa változott meg, maga a kérdés állandó, korfüggetlen.

Amikor 2011-ben hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, az egyik legtöbbet vitatott rendelkezés az R) cikk volt, amely szerint –idézem –  „ az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” Ha a magyar alkotmánytörténet egy múltbéli pillanatát kívánjuk a mai társadalmi viszonyok között értelmezni, ez a rendelkezés talán valóban anakronisztikusnak tűnhet. Ha azonban a nemzet múltjára tekintünk – s benne az Aranybullára –, akkor feltárulhat előttünk a fenti perspektíva: vannak olyan dolgok, amelyek nem változtak.

Nyolcszáz évvel ezelőtt nemzetünk tagjai a hatalom mindenkori gyakorlójával szemben kívántak maguk számára jogokat megfogalmazni. Mostanra kialakult a hatalom korlátozásának – az állami önkorlátozásnak – egyfajta követendő rendszere. Gondoljunk csak bele, az Alaptörvény maga biztosítja azokat az alapvető jogokat, amelyekre az állami hatalomgyakorlással szemben apellálhatunk. Az egykori ellenállási jog olyan garanciális szabályrendszerré nőtte ki magát, amelyre bárki hivatkozhat, ha az állammal, mint közhatalmat gyakorlóval kerül összeütközésbe. Azonban – ahogy 800 évvel ezelőtt is – továbbra is megtalálható az igény, hogy a szuverén hatalmát más – ezúttal külső erők – tovább korlátozzák. A hatalom gyakorlásának és korlátozásának dilemmája tehát örökérvényű.

Az Alaptörvény R) cikke nem elsősorban a múltbéli eseményeket emeli a jelenünkbe, hanem a múlt tapasztalatát kívánja tükörként elénk tartani: egyrészt lehetőséget biztosít arra, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, másrészt pedig arra, hogy felismerjük és jelenünk részévé tegyük a múltból leszűrhető tapasztalatokat. Ismerjük fel az örökérvényű kérdéseket és tanuljunk elődeink döntéseiből, látva immáron, hogy mi lett ezeknek a döntéseknek a következménye.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Aranybulla nyolcszázadik évfordulója lehetőséget teremt számunkra, hogy egy pillanatra megálljunk és számot vessünk múltról, jelenről és jövőről. Számos olyan esemény van a múltban, amelyet ünneplünk, vagy éppen gyászolunk. Bárhogyan is legyen, mindkettő befolyásolja azt, ahogyan a jelenünkről gondolkodunk. Ugyanakkor a jelenben is számos olyan történés, olyan út van, amelyről úgy véljük, hogy követendő, vagy éppen elvetendő. Ezekről ma, mi hozzuk meg saját döntéseinket. Utódaink pedig majd hozzánk hasonlóan értékelik a döntéseinket és vagy követik azokat, vagy tanulnak a hibáinkból.

Amikor történelmünk meghatározó pillanataira tekintünk, nem elegendő csak a letűnt korok szereplői által meghozott döntések eredményeinek összességét látnunk. Látnunk kell nemzetünk korábbi tagjainak küzdelmeit, nehézségeit és azokat a döntéseket, amelyeket ahhoz kellet meghozniuk, hogy mi ma itt állhassunk, és visszaemlékezhessünk ezekre az időkre. Az Aranybulla egy olyan szegletkő, amely döntően határozta meg a napjainkig vezető magyar alkotmánytörténet fejlődésének irányát.

Ahogyan az elmúlt nyolcszáz évben, úgy napjainkban is változnak a társadalmi és vele együtt az alkotmányos keretek. Amit állandónak hittünk, megváltozik, amit változékonynak gondoltunk, az állandó marad. Az elmúlt évtizedekben számos fogalmat – mint például szuverenitás, jogállamiság – meghatározottnak hittünk. Most azt láthatjuk, hogy születnek olyan törekvések, amelyek ezen fogalmak újradefiniálására irányulnak. Ahogyan 800 évvel ezelőtt a státus quo elkezdett megváltozni – ennek eredményeként beszélhetünk ma alkotmányos demokráciáról –, úgy ma is hasonló változásoknak lehetünk tanúi. Ugyanakkor míg a múlt eseményeinek eredménye már ismert előttünk, a jelenkor történéseinek és döntéseinek eredménye a homályba vész.

A fejlődés örökérvényű kérdése, hogy mi az, amin engedünk változtatni és mi az, amihez ragaszkodnunk kell, hogy a fejlődés során megőrizzük identitásunkat. Mennyire ragaszkodunk értékeinkhez? Mikor ezt a kérdést a nemzet, az alkotmányos rend viszonylatában tesszük fel, akkor előtérbe kerülnek olyan fogalmak, mint alkotmányos és nemzeti identitás. Az Alkotmánybíróságnak – mint az alkotmányosság és az Alaptörvény őrének – kiemelt szerepe van ezen a téren, hiszen hármas feladatunk van: egyrészt őrködni az alkotmányos rend felett, másrészt biztosítani az alapvető jogokat, harmadrészt pedig a hatalom végső korlátjaként megóvni a demokratikus jogállamot. Mindezt úgy kell megtennünk, hogy közben – nem elrugaszkodva a mindenkor hatályos alkotmány szövegétől – figyelemmel legyünk a társadalmi berendezkedés változásaira és a mindennapi élet valóságára.

Én magam az Aranybullára nem csak a saját, de az Alkotmánybíróság szemszögéből is kell, hogy tekintsek. Az Alkotmánybíróságnak ugyanis olyan meghatározó kérdésekben kell nap mint nap döntéseket hoznia, amelyek az alkotmányos rendet és ez alapján a társadalom élő szövetét meghatározó módon befolyásolják. E döntéseink meghozatala során azonban az Alaptörvény hatálybalépése óta mást is figyelembe kell vennünk: történeti alkotmányunkat, történelmünk tapasztalatait, az elmúlt több mint nyolcszáz év vívmányait.

Ma, amikor mind társadalmi, mind alkotmányjogi dimenzióban minden relativizálódik, fontos, hogy megőrizzük identitásunk alapjait, hogy jogi kultúránk ne válhasson gyökér nélkülivé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Aranybulla a magyar alkotmányosság fejlődésének kezdőpontja, amely önmagában is jelkép. Annak jelképe, hogy a közhatalom gyakorlása nem lehet korlátok nélküli, hogy a fennálló társadalmi rendet védelmezni kell, s a hatalom gyakorlóinak mindenkor el kell számolniuk a nemzet felé, a nemzet azonban önmaga kell, hogy döntsön saját sorsa felől.

Midőn válaszokat adunk a világban formálódó tendenciákra és meghozzuk a saját közösségünk életét, társadalmunkat, nemzetünket befolyásoló döntéseinket, identitásunkból fakadó kötelességünk ablakot nyitni közjogunk történeti dimenziójára, elődeink évszázados alkotmányos küzdelmeire a szabadságjogok alkotmányos szintű biztosításáért, és ráirányítani figyelmünket azokra az intézménytörténeti előzményekre, amelyek mai közjogi viszonyainknak és általában jogi kultúránknak szilárd alapokat nyújtanak és biztos iránymutatást adhatnak a jövő formálásához.

Elődeink lehetővé tették számunkra, hogy ma itt állhassunk és meghozhassuk a nemzetünk jövőjét befolyásoló, olykor meghatározó döntéseinket. Elődeink tehát olyan döntéseket hoztak, amelyekre ma büszkék lehetünk. Még akkor is, ha ezek a döntések nem feltétlenül voltak könnyűek az adott pillanatban, vagy olykor súlyos áldozatokat követeltek.

Úgy hiszem, az Aranybulla emlékeztet bennünket saját felelősségünkre. Arra, hogy, amikor döntést hozunk, nem csak a saját jelenünkért, de nemzetünk jövőjéért is felelősséget vállalunk. E hely, a Felsőházi Terem is erre emlékeztet, s figyelmeztet bennünket, és én szívből kívánom, hogy a múlt eme hagyatékához hűek és alázatosak maradni minden körülmények között tudjunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Szeptember 17-én szombaton második alkalommal nyitotta meg kapuit a Károlyi-Csekonics Palota a Magyar Jogi Könyvszalon közönsége előtt. A teljes hazai jogászszakmát megszólító rendezvény szervezője a Magyar Jogász Egylet volt, míg társszervezője az Alkotmánybíróság. A nagyjából félszáz látogatót vonzó eseményen az Alkotmánybíróság elnöke is beszédet mondott, amelyben az intézmény és a sajtó, valamint a szélesebb nyilvánosság kapcsolatáról is szólt.

Sulyok Tamás beszédét teljes terjedelemben az alábbiakban olvashatják:

Tisztelt Elnök Urak! Kedves Kollégák! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mielőtt elindultam ma reggel ide, a Károlyi-Csekonics palotába, felkerestem a könyvszalon honlapját. Nem árt, ha az ember tudja, hova  igyekszik.  Bevallom őszintén, hogy a társszervező Alkotmánybíróság elnökeként nagy elégedettséggel nyugtáztam – a véleményem szerint – igen nívós és sokrétű programot, amelynek összeállításáért, megszervezéséért itt is köszönetet mondok a Magyar Jogász Egylet munkatársainak, és alkotmánybírósági kollégáimnak egyaránt. A program mellett Trócsányi Elnök Úrnak a rendezvényhez írott köszöntőjén is megakadt a szemem, amely szerint „az alkotmányos és demokratikus rendszerek szerves részét alkotja a közéleti párbeszéd és vitakultúra”.

Elnök úr sorai rávilágítanak arra is, hogy a Magyar Jogi Könyvszalon megszervezését miért övezi egyfajta küldetéstudat az Alkotmánybíróság részéről is.

Az Alkotmánybíróságnak számos alkalommal kell társadalmunk széles rétegeit és a jogrendszer meghatározó részeit érintő, közérdeklődésre számot tartó kérdésekben döntenie.

Az Alkotmánybíróság azonban nem ténybíróság. Az előttünk fekvő ügyek általában nem dönthetők el egy egyszerű guilty-not guilty dichotómia alapján. Sok esetben ugyanis a döntés közvetlen eredménye a közvélemény számára kevésbé jelentős – sokkal inkább a döntés  mögött álló általános alkotmányjogi tételek hosszú távú következményei számítanak.

Amikor az Alkotmánybíróság dönt – az Alaptörvény által teremtett kereteket tölti meg élettel s ennek érdekében nemegyszer túl kell lépnie a jogszabály betűjén, a puszta textuson. Túl kell lépnie, azaz kissé felül kell emelkednie, hogy az előtte fekvő ügyet egy tágabb társadalmi, alkotmányjogi kontextusban tudja szemlélni.

Az Alkotmánybíróság döntései erga omnes hatályúak, azaz mindenki számára kötelezőek. Az Alkotmánybíróság felelőssége ugyanis nem pusztán az előtte fekvő ügy eldöntése, hanem az is, hogy előre lássa saját döntéseinek következményeit, hatásait a társadalmi rend és a jogrendszer egészére. Hogyan érinti a döntés az adott jogterületet? Az ügy eldöntése során levont következtetések, jogértelmezések hogyan jelennek majd meg később a rendes bíróságok, illetve a jogalkotó döntéseiben, vagy akár mit jelentenek majd a jogtudomány számára? Hogyan befolyásolják a jogrendszer fejlődését?

Nos, lássuk csak:  Az ember sokszor úgy érzi – legalább is amikor ezeket a textusokat el kell készíteni –, hogy az alkotmánybírósági döntések szövegével szembeni követelményeink túllépnek a más jogi foglalkozásokban szokásos szövegezéssel szembeni elvárásokon. Az Alkotmánybíróságnak döntései meghozatalakor általában egyszerre kell a jelenben eldöntenie egy konkrét ügyben felmerült alkotmányjogi kérdést és az ügy valamennyi elemére vonatkozóan kell olyan precíz dogmatikai választ adnia, amely képes az adott jogterület felvetett problémáit az alkotmányjog eszközeivel nyugvópontra helyezni. Ezen célok elérésére fejlődött ki a magyar alkotmánybíráskodás közel 32 éve alatt  az a  művi precizitást lehetővé tevő, rendkívül bonyolult, és még sokszor jogászok számára is komoly fejtörést okozó szakmai nyelvezet, amely minden, csak nem közérthető.

Az Alkotmánybíróság e bonyolult textusú döntései meghozatala során tehát rendszerint figyelemmel van az adott ügy körülményei mellett a döntésnek a jogrendszerre, a magyar alkotmányos berendezkedésre gyakorolt következményeire is. Ez akkor is így van, ha magát a döntést az érdekelteken kívül alig olvassa majd más, csak egy maroknyi alkotmányjog iránt olthatatlan érdeklődéssel bíró személy, vagy a munkáját végző jogalkalmazó, és akkor is, amikor – az előzőekkel ellentétesen – a döntést a közzétételt követő egy órában a hazai sajtó mellett a nemzetközi hírportálok is közlik, értelmezik, tematizálják. A közelmúltban több ilyen ügy is volt, hogy csak néhány példát említsek: a KESMA ügy, a Nagy „Harácsony”-ként elhíresült ügyünk, vagy az abortusztabletta kérdése. Ezek után a testület kapott hideget, meleget.

S ezzel tulajdonképpen eljutottam ahhoz, amiről ma elsősorban szólni szeretnék. Jelesül az Alkotmánybíróság és a sajtó, és természetesen ez utóbbi által a szélesebb nyilvánosság kapcsolatáról. Most nincs itt a sajtó – vagy ha igen, akkor jól álcázza magát –, így bátran bevallhatom Önöknek, hogy többnyire Don Quijoténak érzem magam, amikor egy-egy döntésünkről a médiában kell nyilatkozni. Leginkább azért érzem magam az említett szélmalom harcot vívó donnak, mert ilyenkor óhatatlanul s akarva-akaratlan a megmagyarázó szerepébe kerülök. Nem azért, mert én  bármit is magyarázni kívánnék, hiszen az Alkotmánybíróság döntései fogalmilag nem szorulnak magyarázatra. A határozat indokolása maga az egyetlen és kizárólagos magyarázat. De mégis meg kell tennem újra és újra, mert a legtöbb kérdés, kérés, amely a sajtó képviselőitől érkezik, valaminek a magyarázatát várja tőlünk. Legalábbis jómagam a „miért?”-tel kezdődő kérdéseket ekként értelmezem. S ha ugyebár valamit magyarázni kell, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az már régen rossz. Aki magyarázkodik – akár csak ha azért is, mert kvázi vagy de facto arra kényszerítik – az nincs túl jó pozícióban. Ugyanakkor a működésünk mechanizmusát, lényegét, koherenciáját bármikor nagyon szívesen magyarázom. Annak a magyarázatnak ugyanis van jelentősége, gyakorlati és elméleti haszna is. Erre azonban viszonylag ritkán kérnek. Sokszor érzem úgy, hogy a sajtó inkább szereti az Alkotmánybíróságot a politikai csatamezőre citálni, legszívesebben szuronyt lát a kezünkben, s ennek megfelelően sajnos gyakran jelenik meg a testület és az intézmény egyfajta politikai színű/szagú mumusként a közvélemény előtt. S ez már magával hozna, hozhatna egy második körös, még az elsőnél is rosszabb pozíciós magyarázkodást, ami – mint fentebb kifejtettem – nem kenyerem, de legalábbis nem szeretem, értelmetlennek tartom. Trócsányi elnök úr kezdeményezését a francia mintára létrehozott magyar jogi könyvszalont illetően, és kitartó munkáját, elszántságát, hogy az ötlet kézzelfogható valósággá váljon, azért is tartom kiemelkedő jelentőségűnek nem csak az Alkotmánybíróságot, de a teljes hazai jogéletet, annak minden szereplőjét illetően, mert az első alkalom is azt igazolta, hogy ez a rendezvény – beleértve a könyvek, kiadványok seregszemléjét is – a jog és a jogászok emberarcúvá válásáról szól. S hogy ez valóban nagy jelentőséggel bír társadalmi megítélésünk szempontjából, arra kiváló példa a közelmúltból egy eset, amikor is kollégáim különböző sajtómegjelenésről, interjúkról egyeztettek a sajtó képviselőivel, akik közül az egyik azt a – civilizált környezetben talán szokatlan – kérést fogalmazta meg felém és más intézményvezető kollégám felé, hogy csak abban az esetben érdekeltek bármilyen interjú létrejöttében, ha tudunk értelmes gondolatokat megfogalmazni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim: úgy tűnik, van hova fejlődni.

Summa summarum:

Az Alkotmánybíróság döntései társadalmi kérdéseket alkotmányossági szempontok alapján végleges jelleggel döntenek el, ezért természetes, hogy ezeket a döntéseket adott esetben széles körű érdeklődés és magától értetődően vita övezi. A testületet vezérlő megfontolások, a megtett következtetések és természetesen maga a rendelkező rész is mind olyan döntések, amelyeket a közvélemény kritikával illet. Néha pozitívval, néha negatívval. A laikusoknak épp olyan határozott véleménye alakul ki ezekről a kérdésekről, mint a szakmabélieknek. Lesznek, akiket a személyes érintettség, szakmai szempontok, vagy éppen politikai érdekek vezérelnek véleményük megfogalmazásában, de a lényeg, hogy mindeközben kialakul a vita. Nem mindegy azonban a vita milyensége. A viták mindig hasznosak, ha értelmesek.

Ennek a vitának különböző felületei lesznek. Az Alkotmánybíróság döntéseiről éppúgy lehet vitatkozni valamelyik sajtóorgánum Facebookon közzétett bejegyzése alatti kommentszekcióban, mint a joghallgatók számára szervezett tudományos diákköri üléseken, vagy alkotmányjog szemináriumokon. Természetesen a vita minősége és hasznossága eltérő lesz. Legalább is bízom benne. Remélem, hogy ezt a jelenlévő fiatalok meg tudják erősíteni.

A vitázókat ezen viták során saját meggyőződésük, sok esetben saját érdekeik, szakmai megfontolásaik vezetik és ezeken a szemüvegeken keresztül ítélik meg a döntéseket. Ha a vita konstruktív, akkor ezzel a vitázók hozzájárulnak a társadalmi és jogi élet fejlődéséhez.

Hogy miért éppen itt és éppen most van helye ezeknek a gondolatoknak? Jómagam elhivatott vagyok a kiélezett és konstruktív, szóban, szemtől-szemben megvívott viták iránt, ugyanakkor úgy hiszem, hogy a szakmai viták egyik legkifinomultabb platformját  a könyvek jelentik. Hiszen sok esetben egy-egy szakmai vélemény megfogalmazásához évek, olykor évtizedek tapasztalatára és az ezidő alatt összegyűjtött tudásra van szükség. A jogi természetű, kiváltképp az alkotmányjogi természetű vitákhoz gyűjtött érvek, érvrendszerek nem mindig férnek el egy-egy vitaasztal mellett, vagy egy- egy médiamegjelenésben. Komplexitásuk és jelentőségük mélyebb megértést tesz szükségessé és ezért ezekről az érvekről, érvrendszerekről már könyvek, de legalább is tudományos igényű szakcikkek kell, hogy szülessenek. Ezek később újabb gondolatokat váltanak ki a tudomány és a szakma képviselőiből, akik gondolataikat hasonlóan megfogalmazott sorokon keresztül, újabb könyvek oldalain közlik.

Előremutató és minőségi közéleti párbeszéd és vitakultúra tehát nem alakulhat ki könyvek nélkül és anélkül, hogy a sokszor egymásnak ellentmondó tartalmú oldalak szerzői és az ő olvasóik ne bonyolódnának személyesen is vitába. Ehhez pedig egyrészről arra van szükség, hogy ezek a művek elérhetővé váljanak, másrészről arra, hogy ezeket az embereket egy fedél alá hozzuk egy személyes találkozás erejéig. Például egy jogi könyvszalon alkalmával.

Szívből örülök, hogy itt vannak, s itt lehetek Önökkel.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Konszenzus vagy konfliktus? – Az európai intézmények és a tagállamok viszonya, különös tekintettel a bírók közötti dialógusra címmel tartott előadás Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a Károli Szabadegyetemen

Az Alkotmánybíróság elnöke volt az első meghívott előadója a Károli Gáspár Református Egyetem által indított, Károli Szabadegyetem elnevezésű ismeretterjesztő programsorozatnak. Sulyok Tamás előadásában a többi között beszélt az alkotmánybíróság gyakorlati működéséről, az Európai Bíróság olyan, közelmúltbeli döntéseiről, amelyek megváltoztathatják azt a jelenlegi rendet, miszerint a 27 tagállam jogrendje egyenrangú az európai joggal, és szóba került az Alkotmánybíróság és a nyilvánosság, illetve az alkotmánybíráskodás és a politika kapcsolata is. Sulyok Tamás úgy fogalmazott, hogy az európai és tagállami jog egymással egyenrangú, és minden tagállamnak van alkotmánybírósága vagy legfelsőbb bírósága, amelyek a tagállami alkotmányokat autentikusan értelmezik. Az előadást követően Prof. Dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora beszélgetett az Alkotmánybíróság elnökével.

Az egyetem összefoglalója az előadásról és a pódiumbeszélgetésről itt olvasható >>

A rendezvény kapcsán Sulyok Tamás interjút adott a HírTV-nek, mely itt nézhető meg >>

Sulyok Tamás előadása a 21. Kaposvári Napok elnevezésű jogászgyűlésen

Nem lehet ellenséges az Unió és a tagállamok közötti viszony. Ez volt a vezérfonala az Alkotmánybíróság elnöke előadásának, amelyet a több mint két évtizedes múltra visszatekintő konferencia közel 200 résztvevője előtt tartott.

Sulyok Tamás az alkotmánybíróságok európai integrációban elfoglalt szerepéről szólva elmondta: az elmúlt években azonban kialakulóban van egy olyan tendencia, amely alapján a tagállami alkotmánybíróságok szerepe másodlagossá válik: az Európai Unió Bíróságának legújabb joggyakorlata alapján egy tagállami alkotmánybíróság határozata szélsőséges esetben akár mellőzhető is, legalább is az Európai Unió Bírósága szerint. Jelenleg Európában egy átrendeződés, az uniós jogrend megújítása, átformálása zajlik. Számos törekvés – jelenleg úgy tűnik, hogy az uralkodó álláspont – ellenére úgy hiszem, hogy egy erős európai jogrend kizárólag a tagállami alkotmányokra és ezért a tagállami alkotmánybíróságokra támaszkodva építhető fel, illetve fejleszthető tovább.

Az Alkotmánybíróság elnökének álláspontja szerint nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nemzeti alkotmánybíróságok az alkotmányok védelme mellett képesek őrizni azokat az identitásjegyeket is, amelyek az alkotmányos kultúrából, a nemzetek történelméből fakadóan az adott alkotmányos berendezkedés sajátjai. A jövő egyik nagy kérdése pedig az, hogy az Európai Unión belül az egyes tagállamok nemzeti hagyományai hogyan őrizhetők meg. Sulyok Tamás hangsúlyozta: az unió és a tagállamok közötti viszony nem lehet ellenséges. A magyar Alkotmánybíróság mindig is nagy hangsúlyt fektetett az európai alkotmányos párbeszédre, és ez a jövőben sem lehet másként. Az esetleges konfliktusokat kétoldalú párbeszéd útján kell elsősorban feloldani, különös tekintettel az Európai Unió Bírósága és a tagállami alkotmánybíróságok közötti kapcsolatra. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a tagállami alkotmánybíróságok integrációs felelőssége első sorban azon kötelezettségükből fakad, hogy a tagállami alkotmányok rendelkezéseit az uniós klauzulákkal egyetemben érvényre juttassák.

Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvényből fakadó kötelezettsége a magyar alkotmányos berendezkedésnek, egyszersmind magának az integrációs folyamatnak a védelme. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság és az alkotmánybíráskodás nem csak hazánkban bír a fentiek szerinti meghatározó szereppel. Európa-szerte a nemzeti és európai értékek védelmének zálogát jelentik az alkotmánybíróságok, illetve – jogi kultúrától függően – legfelsőbb bírói fórumok.

Az előadás teljes szövege itt olvasható >>

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke az alábbi közleményben köszöntötte 80. születésnapja alkalmából Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság volt elnökét.

Sólyom László az Alkotmánybíróság és a hazai alkotmánybíráskodás meghatározó személyisége. 1989-ben az újonnan felálló Alkotmánybíróság első öt tagja közé választották, majd 1990 és 1998 között a testület első elnökeként fontos szerepet játszott abban, hogy az Alkotmánybíróság a magyar alkotmányos berendezkedés tekintélyes és nélkülözhetetlen intézményévé legyen.

Sólyom László nevével örökre összekapcsolódik a rendszerváltozással létrejövő szuverén magyar alkotmányos jogállam alkotmányjogának megalapozása és az alkotmánybíráskodás hazai bevezetése.

Az Alkotmánybíróság esetjogából kinövő magyar alkotmányjogi dogmatikának nagyobb részben a Német Szövetségi Alkotmánybíróság esetjogára történő alapozása olyan, hosszú távon is sikeres szakmai választás volt, amely egyrészt utat nyitott a magyar alkotmánybíráskodás nemzetközi elismertségének, másrészt biztosíthatta a dogmatikai folytonosságot az Alaptörvény által német mintára bevezetett alapjogi bíráskodás megújult hatásköri viszonyai között is.

Sólyom László alkotmánybírói munkásságát az alapjogi dogmatika és a demokratikus jogállam alkotmányos keretei iránti feltétlen tisztelet jellemezte. Komoly érdemei vannak abban, hogy a rendszerváltáskor milliók értették meg, hogy mit jelent a jogállamiság és a normatív alkotmányosság; jelesül azt, hogy az alkotmány nem deklarációk és általános jogelvek halmaza, hanem olyan normatív rendelkezéseket tartalmaz, amelyek alapján még a törvények is megsemmisíthetők, ha alapjogot sértenek. Magát az alapjogok mibenlétét és azok védelmét is az Alkotmánybíróság döntései alapján értették meg az emberek és a politikai, hatalmi szereplők.

Munkásságát az alkotmányozó hatalom később azzal elismerte el, hogy az általa vezetett Alkotmánybíróság gyakorlatában kimunkált számos alkotmányjogi intézményt, alapelvet 2012-től kezdődő hatállyal az Alaptörvényben és az alkotmánybírósági törvényben kodifikálta a jogalkotó. Az általa vezetett intézmény munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar Alkotmánybíróság napjainkra a rendszerváltás zárókövéből a jogállami jogrend zárókövévé válhatott.

Az alapjogoknak az állammal szembeni védelme mellett munkásságában fontos szerephez jutott a demokratikus jogállam alkotmányos rendjének kiépítése és annak megóvása, hiszen megfelelő és korszerű alapjogvédelem csak az alkotmányos rendet szigorúan betartva működő demokratikus állami berendezkedés keretei között érvényesülhet.

A Sólyom László munkásságában kikristályosodott mércék és elvek alkotmányos rendünk értékelése során ma is útmutatóul szolgálnak.

A magyar Alkotmánybíróság mindenkori tagjai és munkatársai tisztelettel és megbecsüléssel tekintenek Sólyom László elnöki és alkotmánybírói munkásságára, s elismeréssel adóznak a magyar alkotmánybíráskodás megteremtése során szerzett elévülhetetlen érdemeinek.

* * *

Tisztelettel köszöntöm Elnök Urat 80. születésnapja alkalmából, jó egészséget s minden jót kívánva!

Budapest, 2022. január 3. napján

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke

(fotó: Gilicze Bálint)

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírója részvételével 2021. október 27. 10:00-től online beszélgetés hallgatható az emberi jogi/alapjogi bíráskodás módszertani kérdéseiről. A beszélgetés moderátora: Tóth J. Zoltán.

Az alapjogok nemcsak a jog, hanem a hétköznapi élet területén is egyre fontosabbakká válnak. Az emberi jogi eredetű alapjogok védelmét egyre több, különböző hatáskörrel rendelkező szerv látja el; ezek közül azonban a legfontosabbaknak a bírósági típusú jogszolgáltatást végző szervek tekinthetők. Magyarország tekintetében két ilyen szerv bír kiemelt jelentőséggel: a belső intézményrendszer részét képező Alkotmánybíróság (AB), és a nemzetközi jogi intézményként működő Emberi Jogok Európai Bírósága („strasbourgi bíróság”, EJEB).

A két intézmény hatásköreiről, a védett emberi jogok/alapjogok köréről, a védelem mértékéről rengeteg információ megismerhető; a döntéshozatal eljárási és főként módszertani szempontjairól azonban ez nem mondható el. Használ-e az EJEB/AB jogtudományi, jogirodalmi forrásokat a döntéshozatal során? Mennyire veszi figyelembe az AB/EJEB más országok felsőbíróságainak, alkotmánybíróságainak hasonló jogi problémák megoldása terén kialakított gyakorlatát? Mi alapján dől el, hogy ki lesz egy adott ügyben a döntés tervezetét kidolgozó előadó bíró? Mennyire tekinthető „precedensbíróságnak” az AB/EJEB?

A beszélgetés célja, hogy az ezekhez hasonló kérdések alapján az alapjogi bíráskodás e két jelentős szerve „belső működésének” rejtelmei, kívülről nehezen látható eljárási, mérlegelési és döntéshozatali szempontjai jobban megismerhetők legyenek. Ennek okán a beszélgetést ajánljuk az alkotmányjoggal eddig csak érintőleges kapcsolatba kerülő jogászok és nem jogászok számára is, azzal, hogy a beszélgetés hangsúlyozottan nem az alapjogokkal kapcsolatos tartalmi kérdésekre (egy-egy alapjognak milyen jelentést tulajdonítanak az érintett testületek, milyen körben védik általuk a jogkereső polgárokat és szervezeteket), hanem a döntéshozatal módszertani kérdéseire fókuszál.

A beszélgetés a Mádl Ferenc Intézet, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, valamint a Magyar Jog- és Államtudományi Társaság szervezésében valósul meg.

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a beszélgetésről hang- és videofelvétel készül.

A beszélgetés élőben a Teams felületén ezen a linken >> tekinthető meg.

A Magyar Jogász Egylet Mesterségem címere című interjúsorozatának második részében Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke beszélgetett egyebek mellett könyvekről, valamint a jog és a kultúra kapcsolatáról.

A szakmai és tudományos vitákhoz, a szellemi gyarapodáshoz jogászi és nem jogászi világban egyaránt nélkülözhetetlen a szakirodalom ismerete és a megfelelő fórumok megteremtése. A Magyar Jogász Egylet és az Alkotmánybíróság ehhez kíván hozzájárulni azzal, hogy hagyományteremtő szándékkal 2021. szeptember 18-án megtartja az első Magyar Jogi Könyvszalont. A rendezvényhez kapcsolódóan a többi között a jog és kultúra kapcsolatáról, könyvekről, az olvasás élményéről beszélt Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnöke a Magyar Jogász Egylet interjúsorozatában. Az interjú itt tekinthető meg >>

„Tíz évvel ezelőtt, 2011. április 18-án az alkotmányozó hatalom új alapokra helyezte Magyarország alkotmányos berendezkedését. A korábbi alkotmánybíráskodás fő feladata a rendszerváltás lezárása, a jogrendszer – mondjuk így – „diktatúrátlanítása és jogállamosítása” volt. Az Alaptörvény elfogadásával az alkotmányozó egy politikailag neutrálisabb, mindazonáltal nagyon erős alapjogvédelmi felhatalmazással rendelkező, az európai fősodorba jobban beleillő alkotmánybíróság létrehozása mellett tette le a voksát.” Ezt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke mondta a Magyar Jogász Egylet által szervezett, az „Értékek és intézmények a tíz éves Alaptörvényben” címet viselő konferencián, amelyen minden jogi hivatásrend képviseltette magát.

Az Alkotmánybíróság elnöke kifejtette, hogy az új típusú alapjogi bíráskodással egyidejűleg megszűnt az actio popularis intézménye, és ezzel az Alkotmánybíróság negatív jogalkotói szerepe visszaszorult. Sulyok Tamás hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény nem csak  Magyarországon belül ró fontos szerepet az Alkotmánybíróságra. Az európai uniós klauzula értelmében a magyar Alkotmánybíróság kiemelt feladata, hogy az Európa-barátság jegyében az európai egység ügyét előre vigye. Ennek következtében az Alkotmánybíróság az elmúlt évtized  során nagy hangsúlyt fektetett az európai alkotmányos párbeszédre, és ez a jövőben sem lehet másként. Az esetleges konfliktusos helyzeteket  párbeszéd útján kívánja feloldani.

Az Alkotmánybíróság elnöke előadásában hangsúlyozta a magyar Alkotmánybíróság integrációs felelősségét is, amelynek értelmében meg kell óvnia a magyar alkotmányos berendezkedés egyediségét jelentő értékeit, lényegében a magyar alkotmányos identitást. Mint elmondta: „Csak ennek a védelmével valósulhat meg az egység a sokféleségben és maradhat a Szerződések szerinti mederben az integrációs folyamat. Ki kell emelnünk, hogy a tagállami alkotmányok közül egyedülálló módon csak a magyar Alaptörvény tartalmazza az alkotmányos identitás védelmének követelményét, amely így az Alkotmánybíróság és minden állami szerv számára kötelező.”

Sulyok Tamás leszögezte: „Az Alaptörvény a társadalmi béke záloga.” Véleménye szerint  aki manapság  a társadalmi béke és a közrend elsődleges garanciáját, jelesül az Alaptörvényt kívánja alkotmányellenes eszközökkel ignorálni,  kiiktatni, megsemmisíteni, az a demokratikus párbeszéd  keretein kívül helyezi magát.

„Az ilyen, egyértelműen alkotmányellenes és a társadalmi rendet fenyegető megnyilvánulásokkal szemben az Alkotmánybíróság mint az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve csakis a zéró tolerancia elvét tarthatja érvényesítendőnek. Az Alkotmánybíróság – mint eddig is – minden alkotmányos eszközzel a legmesszebb menőkig él, és élni is fog annak érdekében, hogy megvédje a társadalmi békét, a polgárok és társadalmi szervezeteik alapvető jogait, személyi és vagyoni biztonságát.” – fejtette ki az elnök.

Az Alaptörvény hatályba lépése óta eltelt 10 esztendőt összegezvén Sulyok Tamás a következőket ismertette.

„Az Alkotmánybíróság 867 érdemi határozatot hozott és 264 jogszabályi rendelkezést, valamint 132 bírói döntést semmisített meg határozataiban. 44 mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, 61 alkotmányos követelményt írt elő, és 57 alkalmazási tilalmat rendelt el, azaz  összesen 558 esetben avatkozott be a hatalmi ágak által meghozott aktusokkal összefüggésben az alapjogok és alkotmányos rend védelme érdekében.

Az Alkotmánybíróság tevékenységét azonban nem csupán kvantitatív alapon fontos megítélni. Tartalmi, kvalitatív szempontból is igen jelentős alapjogvédelem-erősítő fejlődést tett lehetővé a tíz éve született Alaptörvény.

Jelentős vívmányok születtek a legfontosabb alapjogok tekintetében.

Az Alkotmánybíróság több ízben megvédte a sajtó szabadságát, a demokrácia egyik legfontosabb intézményes előfeltételét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk terjesztése, és alaptörvénybeli feladatának ellátásáért senki nem marasztalható el. Az Alkotmánybíróság világossá tette, hogy a tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, és a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását.

A vallásszabadsággal összefüggésben az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a különböző vallási közösségek tagjai között nem tehető különbség: minden vallási közösség valamennyi tagját megilleti a vallásszabadság joga.

Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenséget sem engedte csorbítani. Alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentését előíró törvényi szabályokat. Kifejtette továbbá, hogy az Alaptörvényből nem következik olyan nemzetbiztonsági érdek, amely a bírók megszorítás nélküli nemzetbiztonsági ellenőrzésének szükségességét igazolná.

Fontos és előremutató döntések születtek a gyülekezési jog gyakorlása kérdésében is. Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg a testület, amiért a törvényalkotó nem szabályozta a gyülekezéshez való alapjog és a magánszférához való alapjog kollíziója esetén az ütköző alapjogok feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit.  Mindezzel egy új technikát honosított meg a hazai alkotmánybíráskodásban, a fair balance, németül schonender Ausgleich, azaz az alapjogok közti egyensúly elvét.

Az Alkotmánybíróság legnagyobb nemzetközi figyelmet kiváltó határozata az úgynevezett kvóta-határozat volt. Ebben az Alaptörvény uniós klauzulájának absztrakt értelmezése alapján megállapította, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.

A határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Európai Unió az Alapjogi Charta és az Európai Unió Bírósága révén az alapvető jogok kielégítő védelmét biztosítja. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem mondhat le az emberi méltóság és az alapvető jogok védelméről, és biztosítania kell, hogy az Európai Unióban megvalósuló közös hatáskörgyakorlás ne járjon az emberi méltóság vagy más alapvető jogok lényeges tartalmának sérelmével.

Az Európai Unió közös hatáskörein túlterjeszkedő uniós jogi aktusokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a két fő korlátot állapított meg. A közös hatáskörgyakorlás egyrészt nem sértheti Magyarország szuverenitását, másrészt nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével.

Szintén az elmúlt évtized nagy sikerei közé tartozik, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz típus, vagyis az alaptörvény-ellenes bírói ítéletet támadó alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak tekintendő az Emberi Jogok Európai Bírósága szempontjából. A magyar Alkotmánybíróság nem megkerülhető, mielőtt bárki a strasbourgi szervhez fordulna panaszával, igénybe kell vennie a hazai intézmény eljárását.”

Beszéde zárásaként az Alkotmánybíróság elnöke a múltat felidézve és a jövőbe tekintve így összegzett: „Az Alaptörvénnyel az Alkotmánybíróság a rendszerváltás zárókövéből a jogállami jogrend zárókövévé vált. Amíg ugyanis a rendszerváltás záróköveként az Alkotmánybíróság az absztrakt utólagos normakontroll hatáskörét gyakorolva negatív jogalkotóként jellemzően a törvényhozó hatalom felett gyakorolt alkotmányos kontrollt, addig az Alaptörvény szerint a jelenlegi Alkotmánybíróság mindhárom hatalmi ág: a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom felett is alkotmányos kontrollal él, és az Alkotmánybíróságnak egyedül az alkotmányozó akarata előtt kell meghajolnia. Ebben a struktúrában válik az Alkotmánybíróság a jogrendboltozatának meg- és fenntartójává. Bízom benne, hogy ez a zárókő még sok további évtizedig fog szilárd tartást biztosítani hazánk jogrendjének.”

„Az európai egységesülés folyamata meghatározza és formálja alkotmányos berendezkedéseinket, és természetesen vice versa: saját alkotmányos fejlődésünk is formálja az európai integráció menetét. Ezért a következő évtizedekben az uniós alkotmánybíróságok előtt álló egyik legnagyobb kihívás az, hogy felismerjék és érvényesítsék integrációs felelősségüket az európai egységesülés folyamatában.” – ezt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke mondta a Szegedi Tudományegyetem által szervezett „Nemzet, Közösség, Kisebbség, Identitás: A nemzeti alkotmánybíróságok szerepe és aktivizmusa az alkotmányos identitás védelmében” elnevezésű online konferencia keretében.

A konferenciát Trócsányi László a Magyar Jogász Egylet (MJE) elnöke nyitotta meg, aki – az Alkotmánybíróság elnökének gondolataival egybe csengve – hangsúlyozta: „Az uniós jog a nemzeti rendszereken, a nemzeti alkotmányokon alapszik. Fontos tehát leszögezni, hogy nemzeti jog és jogrendszer létezik uniós jog nélkül, de fordítva ez nem igaz.”

A MJE elnöke által vázolt logikai sorba illeszkednek a Sulyok Tamás által felvetett kérdések: „Vajon miért is olyan fontos az alkotmányos identitás az Európai Unióban? Miért hangsúlyozunk egy nehezen meghatározható fogalmat, amely sok esetben talán konkrétabb jogintézményekkel is helyettesíthető lenne?” Az Alkotmánybíróság elnöke ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a kérdés megválaszolásához nagyon fontos látnunk az Európai Unió lényegét, a sokféleséget. Hiszen a közösségben 28 sui generis jogrendszert kell összeegyeztetnünk: a 27 tagállami jogrendszert és magát az Európai Unió által alkotott jogrendet. Az alkotmányos identitás gyakorlatilag az egység a sokféleségben elvének alkotmányjogi megfelelője.

Az Alkotmánybíróság elnöke előadásában kitért arra is, hogy az Unió és a tagállamok közötti viszony nem lehet konfrontatív. Mint elmondta: „Az Alkotmánybíróság mindig is nagy hangsúlyt fektetett az európai alkotmányos párbeszédre, és ez a jövőben sem lehet másként. Az esetleges konfliktusokat a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd útján kell elsősorban feloldani, különös tekintettel az Európai Unió Bírósága és a tagállami alkotmánybíróságok közötti kapcsolatra.”

Sulyok Tamás összegzésképpen úgy fogalmazott: „A tagállami alkotmánybíróságoknak funkciójukból fakadó kötelezettségük, hogy megóvják a tagállamok alkotmányos berendezkedéseinek egyediségét jelentő értékeket, intézményeket, jogelveket, vagyis lényegében az alkotmányos identitást.”

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és Varga Zs. András a Kúria elnöke a Magyar Jogász Egylet felkérésére beszélgetett a bíró és a nyilvánosság kérdésköréről.

A stúdióbeszélgetés a MJE honlapján tekinthető meg >>

A Magyarországon egy éve tartó pandémia sok mindenben átalakította az Alkotmánybíróság életét. A testület online ülésezésre tért át, a teljes ülések tavaly április óta videókonferencia keretében zajlanak. Számos indítvány érkezik a különleges jogrenddel összefüggésben, ezekben az ügyekben soron kívüli eljárást rendelt el az Alkotmánybíróság elnöke. Az intézmény jubileumára tervezett nemzetközi konferenciát törölni kellett a világjárvány miatt, ám a remények szerint legkésőbb jövőre – ha más címszóval is, hiszen akkor már a harminckettedik évébe lép az Alkotmánybíróság – bepótolható. Az elmúlt időszak legfontosabb ügyeiről, döntéseiről, az elmúlt 30 év mérföldköveiről az Indexnek adott interjúban beszélt Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnöke.

Az interjú szövege az Indexen itt olvasható >>

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és Darák Péter, a Kúria elnöke közösen elemezték a két intézmény kapcsolatát a rendszerváltás idejéig visszatekintve.

„Semmiképpen sem ősbűn, hogy 2012. óta lehetősége van az Alkotmánybíróságnak bírói ítéleteket felülvizsgálni. Tény és egyben magától értetődő, hogy ez a legfelsőbb bírói fórum, a mai Kúria és az Alkotmánybíróság kapcsolatát tovább árnyalta; míg korábban az Alkotmánybíróságnak alapvetően a törvényhozással volt konfliktushelyzete, addig 2012 után ez áttevődött inkább a bírói szférára. Bizonyos esetekben konkrét véleménykülönbségek vannak a bírói kar és az Alkotmánybíróság között, bizonyos esetekben pedig teljes véleményazonosság.” – ezt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke mondta azon az elemző beszélgetésen, amelynek Darák Péterrel a Kúria elnökével voltak közös meghívottai, és amelynek a Mathias Corvinus Collegium adott otthont. Darák Péter egyetértésének adott hangot, s mindkét elnök leszögezte: egy demokratikus jogállamban ez teljesen természetes, így kell működnie a két intézmény közötti kapcsolatnak.

A moderált beszélgetést online keretek között az Mathias Corvinus Collegium hallgatói is figyelemmel kísérték, akik az esemény második felében számos kérdésfelvetéssel gördítették tovább az elnökök által folytatott eszmecserét.

A rendezvény szervezőinek összefoglalója a Mathias Corvinus Collegium honlapján >>

Kétnapos szakmai konferencián vett részt január végén Strasbourgban Sulyok Tamás, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 70 éves fennállásának alkalmából szerveztek.

Az Alkotmánybíróság elnöke a konferencia mellett  hivatalos találkozón egyeztetett számos aktuális kérdésről Linos-Alexandre Sicilianos-szal, az EJEB elnökével. Szó esett a folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyekről, és a strasbourgi bíróság, valamint a magyar Alkotmánybíróság együttműködési körének további bővítéséről is. Az egyeztetésen részt vett Paczolay Péter, az EJEB magyar bírója, korábbi alkotmánybíró is.

Nincs rendszerszinten probléma a magyar igazságszolgáltatásban, ami a magyar bírói kar érdeme, és ezt az utat folytatni kell. – szögezte le a Sulyok Tamás a Győri Ítélőtábla 15 éves évfordulójának alkalmából rendezett konferenciáján tartott beszédében.

Az Alkotmánybíróság elnöke többek között arról beszélt, hogy a német mintára 2012-ben bevezetett alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés jogintézményével az alapjogi bíráskodás alapját tették le, amelynek forrása az Alaptörvény 28. cikkében szabályozott új jogértelmezési alapparadigma. Eszerint a bíróságok a szakági jogszabályokat kötelesek az Alaptörvénnyel összhangban értelmezni, és ha ezt elmulasztva, bármely konkrét ügyben érintett személy Alaptörvényben biztosított joga sérül, az érintett alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz.

A bírónak tehát elemi érdeke, hogy feltárva az ügy alapjogi érintettségét, megtalálja az általa alkalmazott szakági jogszabályok alkotmánykonform értelmezési tartományát. Ha viszont a bíró szerint ilyen nincs, akkor nem hozhat döntést, hanem az eljárás felfüggesztése mellett az adott jogszabály megsemmisítése iránt tesz indítványt az AB-nál – hangsúlyozta az Alkotmánybíróság elnöke.

Az Alaptörvény által bevezetett alapjogi bíráskodásnak tehát két fő eljárási garanciája a bírói kezdeményezés és a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz.

Bírói indítványból évente hatvan-hetven darab érkezik az Alkotmánybírósághoz. Ez egyrészt garanciája annak, hogy érvényesüljön az alapjogi bíráskodási koncepció, másrészt ezen intézményeken keresztül a bíróságok és az Alkotmánybíróság közösen védik az alkotmányosságot – emelte ki Sulyok Tamás.

„Az alkotmánybírósági eljárásban a siker kérdése különösen delikát. Össztársadalmi nézőpontból az igazi, legnagyobb siker mind a panasz, mind a bírói kezdeményezés esetében az alkotmánybírósági elutasítás. Mert ez arra utal, hogy a panasszal támadott bírósági döntés alkotmányos volt. Ez azt jelzi, hogy a rendes bíróságok érvényesítették az Alaptörvényből fakadó alkotmányos kötelezettségeket az ítélkezés során. A bírói kezdeményezés elutasítása esetén pedig arra következtethetünk, hogy maga a jogalkotó is megfelelt az alkotmányos követelményeknek.” – mondta el az Alkotmánybíróság elnöke.

„Ha azonban a sikert szűkebben, az indítványozóként érintett személy vagy a bíróság szempontjából nézzük, az alkotmányjogi panasz és a bírói kezdeményezés sikere bizony azt jelenti, hogy az alkotmányos rendben valamilyen hiba mutatkozott, amit ki kellett onnan gyomlálni. Az ilyen esetekben – az indítványhoz kötöttség főszabályi érvényesülése okán – a magánszemélyek és a rendes bíróságok az Alkotmánybírósággal karöltve küzdenek az Alaptörvény és az alapjogok tényleges érvényesüléséért. Azaz lényegében, bárhogy is végződik az Alkotmánybíróság érdemi eljárása, egy nagyobb és fontosabb, össztársadalmi szempontból csak nyerhetünk vele. Ha ügyünket elutasították, biztosak lehetünk az érintett jogszabály vagy bírói döntés alkotmányosságában, míg megsemmisítés esetén annak örülhetünk együtt, hogy a jogrendszerből kipurgálták az oda nem illő, alkotmányellenes csökevényeket.” – összegzett Sulyok Tamás.

A nemzeti identitásról szóló valódi párbeszédnek meghatározó szerepe van az Európai Unió jövőbeli fejlődésében. Ez volt az egyik fő üzenete annak az előadásnak, amelyet Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke mondott az emberi jogok világnapja alkalmából rendezett, mára már hagyománnyá vált konferencián.

„Az Unió legújabb alapszerződése, az úgynevezett Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Azaz maga a legfontosabb Európai Uniós jogforrás biztosítja a jogi lehetőséget arra, hogy az Uniós szervek és a tagállamok között az identitásról békés és gyümölcsöző párbeszéd alakulhasson ki.” – fejtette ki Sulyok Tamás.

Beszédében az elnök arról is beszélt, hogy a nemzeti identitásról az egyenjogúság alapján kell párbeszédet folytatniuk az uniós intézményeknek és a tagállamoknak. Az Európai Unió Bíróságának “monológja” helyett a luxemburgi székhelyű bíróság és a tagállami bíróságok közötti párbeszéd felé kell elmozdulni.

„A megoldás az érdemi bírói párbeszéd, a tagállami bíróságok szövetsége, megteremtése és fenntartása lehet. E párbeszéd és együttműködés mellett a magyar Alkotmánybíróság is elkötelezte magát döntéseivel.” – tette hozzá Sulyok Tamás.

„Végeredményben az Európai Unió jövője azon áll vagy bukik, hogy képes-e megvédeni polgárai egyéni méltóságát és ezen keresztül közösségei nemzeti identitását. Az EU és a nemzeti identitások védelme nem áll konfliktusban egymással. Éppen ellenkezőleg. A nemzeti identitások védelme és az Európai Unió kölcsönösen erősíti és kiegészíti egymást. Bármelyiket hangsúlyozzuk is túl a másik rovására, annak az érző, élő emberi lény fogja a kárát látni.”– zárta beszédét az Alkotmánybíróság elnöke.

Sulyok Tamás és Darák Péter közös interjúja a Karc FM-nek

Interjút adott az Alkotmánybíróság elnöke és a Kúria elnöke a Karc FM rádiónak. Sulyok Tamás és Darák Péter a Bírósági Akták című jogi magazinműsornak nyilatkozott 2019. október 13-án. A beszélgetés apropója, hogy „Erkölcs és Jog” címen rendezett szakmai konferenciát a legfőbb bírói fórum.

Az Alkotmánybíróság elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az erkölcs és a jog két egymás mellett létező nagy normarendszer. Sulyok Tamás hangsúlyozta: ha a kettő kapcsolódását keressük, akkor egy kapuval és egy ajtóval találkozhatunk. A kapu általában az alkotmány alapjogi katalógusa, az Alaptörvényben ugyanis közvetlenül is megjelennek erkölcsi alapelvek. Az ajtó pedig a bírói szubjektum – mondta a taláros testület vezetője.

A jog világa nagyon összetetté vált és csak kivételes esetben engedi a jogalkotás láttatni a jog erkölcsi hátterét – mondta a Kúria elnöke. Ugyanakkor Darák Péter rámutatott, a jogalkalmazáson is múlik, hogy miként él a jogi és erkölcsi normarendszer összhangba hozásának eszközével.

A magazinműsor itt hallgatható meg >>

„Két oka van annak, hogy az alapjogok lényegi magját erkölcsi minőségnek kell tételeznünk.” – szögezte le Sulyok Tamás a számos neves résztvevővel életre hívott konferencián tartott előadásában.

Egyrészt az alapjogok azt határozzák meg, hogy az államnak miképp kell a polgáraihoz viszonyulnia – fejtette ki az Alkotmánybíróság elnöke -, másrészt a polgárok egymás közötti viszonyainak alapvető struktúráját is megrajzolja. Az erkölcs pedig épp arra a kérdésre ad választ, hogy miképpen kell embertársainkkal szemben viselkednünk. Kiemelte a XX. század történelmének tanulságait, amelyek egyértelműen rávilágítanak arra, hogy csakis az embereket tekintetbe vevő, embereknek alkotott, ezért erkölcsi tartással bíró jog lehet az a keret, amelyben a XXI. század társadalmi fejlődése számunkra itt, Európa középső részén élő polgárok számára elképzelhető.  Sulyok Tamás hozzátette: „Alkotmánybíróként számomra az alapjogok mindig egyfajta erkölcsi minimumot testesítettek meg.”

Az Alkotmánybíróság elnökének és a rendezvény többi előadójának beszéde, illetve az elhangzottakról készült összefoglaló a konferenciát szervező, és annak helyet adó Kúria honlapján található >>

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke részt vett és felszólalt az Andrássy Egyetem 2019. szeptember 6-án tartott tanévnyitóján

Sulyok Tamás tanévnyitó beszédében rámutatott, hogy a globalizáció és az európai egységesülés folyamata a felsőoktatás egész rendszerét versenyre készteti. Ez a vállalkozás azonban csak akkor működik jól, ha megteremtjük azokat a peremfeltételeket, amelyek a tudomány továbbadását lehetővé teszik. Ezen peremfeltételek közül a két legfontosabb feltétel az integráció előmozdítása és az identitás megőrzése. Egy egyetem két dologgal is hozzájárulhat ezek előteremtéséhez: egy egyetem képes hidakat verni, mert párbeszédre kényszerít, és mert a megismerés révén megbékélésre késztet.

A megnyitón készült felvétel az Andrássy Egyetem honlapján tekinthető meg >>

Der Globalisierungsprozess, ja bereits die Europäisierung des Hochschulraumes erzeugen einen Wettbewerbsdruck – formulierte Dr. Tamás Sulyok, Präsident des ungarischen Verfassungsgerichts in seiner Festrede bei der Eröffnung des Schuljahres an der Andrássy Universität von Budapest am 6. September 2019. Seiner Ansicht nach gelten Integration und Identität als wichtigste Rahmenbedingungen für jede stabile sozialwissenschaftliche Entwicklung. Wie kann die Wissenschaft diese Entwicklung fördern? Die Wissenschaft, bringt, so sieht man in der Brücken-Symbolik in dem Uni-Siegel, Dialog und Versöhnung mit.

Über der Youtube-Kanal der Universität können Sie die Veranstaltung live verfolgen >>

Egy gondoskodó államnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy megfelelő hajléktalangondozó intézményrendszert tartson fenn. Magyarországon pedig több helyen többletkapacitás is van a hajléktalan-ellátásban — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke annak kapcsán, hogy az általa vezetett testület a múlt héten kimondta: nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó rendelkezése. A testület vezetője szerint hiba az emberi méltóságukból levezetve megengedni, hogy a hajléktalanok bármeddig a közterületeken tartózkodhassanak. Tovább a Magyar Nemzet cikkére >>

Fotó: Kurucz Árpád (magyarnemzet.hu)

Az Alkotmánybíróság és a Kúria közötti alkotmányos párbeszéd az Alaptörvény által létrehívott alapjogi bíráskodás rendszeréből fakad, amelynek hasznát, jogfejlesztő hatását főként a jogkereső polgárok élvezik. – mondta el a két intézmény vezetője a Karc FM Bírósági akták című műsorának adott közös interjújában. A beszélgetésben szólnak az Alkotmánybíróság és a Kúria által közösen megjelentetett négykötetes könyvsorozatról, a valódi alkotmányjogi panasz intézményéről, a látszólagos ellentétekről, alkotmányos kötelezettségekről és választási ügyekben meghozott ítéletekről, határozatokról is

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke kiemelte: az Alkotmánybíróság döntéseiben az Alaptörvényt védi és értelmezi, míg a bíróságok és a Kúria a jogszabályokat alkalmazza, ezért szükségszerűen adódhat, hogy az AB a Kúria ítéletét megsemmisítő döntést hoz, mint például az aláírásgyűjtési ügyben. Ezzel együtt az Alkotmánybíróság a legtöbb esetben elfogadja a bíróságok jogértelmezését, ami nemzetközi szinten is példaértékű dialógusnak minősül. Darák Péter arra világított rá, hogy a Kúria természetesen és jogalkalmazói kötelezettségénél is fogva figyel arra, hogy az ítéletekben érvényesüljenek az alkotmányos alapjogok és alapértékek. A bíróságok előtt folyó ügyekben azonban az alkotmányjogi érintettség ritkábban fordul elő, és előfordulása esetén is az ügyet csak néhány vonatkozásában érinti.

A beszélgetést 2019. június 9-én 16 órakor hallgathatják meg a Karc FM műsorán.

Az interjú 2019. június 6-án, csütörtökön, a kora délutáni órákban készült, ezért a beszélgetésben elhangzottak a választási-aláírásgyűjtési ügyben a felvételkori időnek megfelelően értelmezendők.

A műsor elérhető a rádió honlapján is: https://karcfm.hu/musorok/birosagi-aktak/

Könyvbemutató az Alkotmánybíróságon: az Alkotmánybíróság és a Kúria közös kutatási projektje keretében tanulmánykötetek jelentek meg.

„Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban” a címe annak a négykötetes könyvsorozatnak, amelyet 2019. május 29-én mutattak be az Alkotmánybíróságon. A tanulmányok a két intézmény által meghirdetett tudományos pályázat keretében, összesen tizenhárom kutatócsoport munkájának eredményeként születtek, tematikus csoportosításban olvashatók. Az első kötet egy gyakorló jogászoknak szánt kézikönyv az alkotmányjogi panaszról, a második a hatásköri kérdésekről szól, a harmadik kötet az egyes alapjogok érvényesítésének gyakorlatát mutatja be, míg a negyedik a bírói normakontroll kezdeményezések tapasztalatait ismerteti.

A rendezvényt dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke nyitotta meg, aki elismerését fejezte ki a szerzők tudományos teljesítményét illetően, és külön köszönetet mondott a tanulmánykötet-sorozat létrejöttében közreműködő szerkesztőknek, így dr. Kintzly Péter kúriai titkárnak és dr. Szabó Attilának, az Alkotmánybíróság elnöki kabinetfőnökének.

Köszöntőjében dr. Darák Péter elmondta, hogy a legfőbb bírói fórumok és az alkotmánybíróságok viszonya folyamatosan napirenden lévő kérdés az európai országok jogászi szakmai közösségeiben. Kifejtette, hogy a két alkotmányos intézmény közötti kiegyensúlyozott kapcsolat érdekében tartalmi kérdések megválaszolása is szükséges. Ez volt a közös projekt célja, amelyben az ország összes tudományos műhelye képviseltette magát. A Kúria elnöke nagyrabecsülését fejezte ki a kötetek szerzői iránt, és utalt arra, hogy a két intézmény közötti párbeszéd a tanulmányokban kifejtettek alapulvételével tudományos műhelyviták formájában fog folytatódni, amelyeknek a két intézmény felváltva ad otthont.

A köszöntőket követően a kötetsorozatot dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes és dr. Sonnevend Pál tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának dékánhelyettese méltatták.

A Lawyr.it. angol nyelvű lapban Gula Krisztina készített interjút Sulyok Tamással,  az Alkotmánybíróság elnökével, amely ezen a linken tekinthető meg. Az interjú magyar nyelvű fordítása pedig alább olvasható.

1. Hogyan alakult az Alkotmánybíróságig vezető utad, milyen területeken szereztél gyakorlatot? Mennyiben jelentett változást a korábbi hivatásgyakorlásodhoz képest az alkotmánybírói szerep, és mennyiben tudtad hasznosítani a meglévő tapasztalataidat?

Életrajzom több korszakot ölel fel a magyar történelemből. 1956-ban születtem, egy kommunista diktatúrában nőttem fel, megéltem a rendszerváltást, ami egy eufórikus időszak volt a magyar értelmiség számára. A kapitalizmus egy egészen izgalmas és új világot nyitott meg. Az egyetemen három professzorom volt, akiket azóta is ikonikus figurának tartok az életemben: Pólay Elemér római jogász professzor, Kovács István professzor úr, aki az államjogot tanította, ami tulajdonképpen az alkotmányjog elődje, és Kemenes Béla, aki a polgári jognak volt kiváló professzora. Mindhárman lenyűgöző egyéniségükkel és tudásukkal tudták megragadni a hallgatók figyelmét. Közjogi érdeklődésem ebben az időben a filozófiai kérdések vizsgálatában nyilvánult meg, filozófia diákkörös voltam, fődíjas diákköri dolgozatot írtam. Amikor elkezdtem dolgozni, abban a szerencsés helyzetben voltam – summa cum laude végzettségemnek is köszönhetően -, hogy egyedül kerültem be bírósági fogalmazónak az akkori Csongrád Megyei Bíróságra. Már ekkor tudtam, hogy a büntetőjog sosem fog igazán közel állni hozzám, és kialakult bennem egy komolyabb magánjogi érdeklődés. A szakvizsga után furcsa helyzetbe kerültem, büntetőbíró lehettem volna, ehhez viszont be kellett volna lépnem az akkori állampártba. Jeleztem, hogy nem kívánok büntetőbíró lenni, másnap el is jöttem a bíróságról, így 1945 után én voltam az első fogalmazó, aki otthagyta a Csongrád Megyei Bíróságot. Sőt, az akkori bírósági elnök javaslatára a megyéből is eljöttem „a béke kedvéért”. Jogtanácsos lettem egy termelőszövetkezetben: ezek akkoriban a virágzó gazdaság és a modern technológia színterei voltak. Meg kellett ismerkednem az idegenforgalommal kapcsolatos jogi kérdésekkel is, tehát igencsak sokféle információ birtokába jutottam. 1986-tól lehetőség volt jogtanácsosi munkaközösséget alakítani, amely már „gazdasági ügyvédi tevékenységet” jelenthetett, és Szegeden két kollégámmal az elsők közt alakítottunk ilyet. Ezután jött a rendszerváltás, eltörölték az ügyvédségben a numerus clausust, és 1990-től ügyvédként praktizáltam. E minőségben is elsősorban a gazdasági és társasági jog, illetve a közigazgatási jog bizonyos területeivel foglalkoztam. A 2000-es években felkérést kaptam, hogy kezdjek el alkotmányjogot tanítani, aminek rendkívüli módon örültem. 2000-től osztrák tiszteletbeli konzul lettem, és egészen alkotmánybíróvá válásomig ekként is tevékenykedtem. Érdekes és sokszínű feladat volt egy államot gazdasági, konzuli, illetve kulturális értelemben képviselni, egy kicsit sajnálom is, hogy összeférhetetlen az alkotmánybírói tisztséggel. Ügyvédként igen fontosnak tartottam, hogy az egyszerű ember, a „kisember” jogi képviselete biztosított legyen, ez adta az erőt és a sikerélményt a mindennapi munkában. Amikor 2014 szeptemberében megválasztottak alkotmánybírónak, szüneteltetnem kellett az ügyvédi hivatásgyakorlást és fel kellett hagynom a tiszteletbeli konzuli tevékenységgel. Ugyanakkor minden, amit a korábbi szakmai életemben tanultam, jól hasznosítható az alkotmánybíráskodás során. Egyfelől jogalkalmazói tapasztalat, hogy a jogban a tudás mellett nagyon fontos a mindennapi fejlődés, másrészt az ügyvédi hivatás gyakorlása során megtanulja az ember, hogy kompromisszumokkal sokszor többre lehet jutni. Számos esetben az észszerű, átgondolt tárgyalási ajánlatok, amik kölcsönös érdekeken alapulnak és azokat kiegyensúlyozottan jelenítik meg, sokkal többre visznek. Ennek nagy hasznát veszem az Alkotmánybíróságon is, amikor a tizenöt fős testületben a többségi döntéshozatalnak kell megvalósulnia, hiszen egy alkotmánybíró egyedül nem tud érdemben döntést hozni. Egy ügyvéd számára kiemelten fontosak az ügyfelek, sokukkal évtizedes kapcsolatban álltam, és amikor elvállaltam egy ügyfelet, az minden jogi jellegű problémájára kiterjedt, a felmerült öröklési jogi, házassági jogi, tulajdonjogi és cégjogi kérdésekre egyaránt. Ebben az értelemben az ügyvéd „az egész embert” vállalja el. Az ügyfeleim a mai napig hiányoznak. Ezek nemcsak értékes szakmai, de emberi kapcsolatok is voltak, át kellett adnom őket más kollégáknak, és jó kezekbe kerültek, de ez veszteség számomra az emberi oldalon. Az alkotmánybíráskodás más jellegű tevékenység, ugyanakkor az alkotmányjogi panaszrendszer célja is – többek között – a kisember problémáinak megoldásában való segítségnyújtás, amikor szembesül a bürokrácia, a bírói eljárások útvesztőjével, és a szakjogi kérdéseken túl sérülnek az alapjogai. A mostani alkotmánybíráskodás bizonyos értelemben azt próbálja visszahozni, ami a jogszabályok bonyolultabbá válása és számbeli növekedése során elveszett a modern, sőt már posztmodern időkben, a célt, ami miatt alapvetően létezik a jog: hogy védje az embert a hatósági vagy épp a bírói önkénytől.

2. Milyen az elnökségről kialakított felfogásod, milyen szerepe van az elnöknek a döntéshozatali mechanizmusokban, elsősorban a kompromisszumkeresésben és -teremtésben?

Az elnök képviseli az Alkotmánybíróságot, az ott dolgozók felett – az alkotmánybírák kivételével – gyakorolja a munkáltatói jogokat, tehát a munkaszervezettel kapcsolatban igen széleskörű jogosítványai vannak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy valamivel többet kell dolgoznia. Másrészt az Alkotmánybíróság működését tekintve az elnök primus inter pares a tizenöt alkotmánybíró közt, azonos jogosítványokkal és lehetőségekkel. Kollégáimhoz hasonlóan én is előadó bírája vagyok ügyeknek, az én szavazatom is ugyanannyit ér – azt az esetet kivéve, amikor szavazategyenlőség van, de ez csak akkor merülhet fel, ha valamelyik alkotmánybíró nincs jelen. Érdekes, hogy az osztrák alkotmánybíróság elnökének egyáltalán nincs szavazata, csak szavazategyenlőség esetén. Véleményem szerint az elnök feladata annak elősegítése, hogy minél jobb minőségű többségi határozatok születhessenek, ennek érdekében sokszor én is annak megfelelően alakítok a saját álláspontomon, hogy az még összeegyeztethető legyen a többségi véleménnyel, vagy próbálom a többségi álláspontot egy adott irányba terelni. Különvéleményt csak végső esetben írok. Nézetem szerint az elnöknek éppen az a szerepe, hogy közreműködjön a többségi álláspont kialakításában, és inkább ezért próbálok többet tenni.

3. Jellemző vitakérdés, hogy az alkotmánybíráskodásban mekkora szerep kell hogy jusson az egyes szakjogágaknak, szükséges-e erősíteni az alkotmányjoghoz közelibb gondolkodást és megközelítésmódokat, mi ennek kapcsán az álláspontod, tudnád-e konkrét példával illusztrálni?

Az egyetemen, amikor az alkotmányjog szerepéről, funkciójáról beszélek a hallgatóknak, szoktam alkalmazni azt a hasonlatot, hogy az alkotmányjog olyan, mint a kakukkfióka: az alkotmányjogi tojás bekerül a szakjogi fészekbe, és amikor kikel az alkotmányjogi kakukkfióka, rákoppint a többi kismadár fejére, és megpróbálja érvényesíteni a saját logikáját, rendszerét. Az úgynevezett „valódi alkotmányjogi panasznak”, amelyet a német „Grundgesetz”-ben vezettek be először, éppen az a funkciója, hogy a szakjogi érveléseken alapuló bírói döntéseket vizsgálja abból a szempontból, hogy ezekben történt-e alapjogsérelem. Nálunk a szakjogi kérdések kvázi a tényállás ismeretéhez tartoznak, a munkánk a szakjogi probléma megismerésénél kezdődik. Ahogy egy rendesbíró sem döntően tényállásbeli kérdésekkel foglalkozik, hanem elsősorban reflektál rájuk, úgy kell nekünk is megismernünk az ügy szakjogi helyzetét és hátterét. Ebből adódik az ilyesfajta alkotmánybíráskodás bonyolultsága. Absztrakt utólagos normakontrollnál bizonyos értelemben egyszerűbb az alkotmánybíróság helyzete, mivel egy elvont alkotmányossági problémát kell megítélnie. Gyakori azonban, hogy ki kell bontani egy terjedelmes, gyakran hosszú évek alatt lefolyt bírósági eljárásból, néha a „döglött aktákból” azokat az alkotmányjogi üzeneteket, amelyekre az indítványozó hivatkozik. Kicsit olyan ez a munka, mint az aranyszitálóé, aki a folyónál állva rázza a szitát, és arra vár, hogy megjelenjen az aranyrög a szita tetején, ami ebben az esetben az alkotmányossági probléma és üzenet. Ennek a megtalálásához rengeteg ezzel összefüggő szakjogi kérdést kell megvizsgálnunk. Ebben az értelemben van összefüggés a szakjogi és alkotmányossági kérdések közt. A testületben ugyanakkor arra törekszünk, hogy szakjogi kérdésben soha ne nyúljunk a jogerős bírói ítéletekhez, kizárólag alkotmányjogilag releváns probléma felmerülése esetén. Érdekes kérdés, hogy az alapvetően szakjogi bíráskodásban és ítéletekben hogyan lehet ezt felderíteni. A döntések közül néhány alapjogokat érint: például a véleménynyilvánítás szabadságát egy személyiségi jogi per esetén, vagy a sajtószabadságot egy sajtóper esetén. Utóbbi fordult elő, amikor a pénzügyi felügyelet megbírságolt egy hírportált, aminek a híradása miatt bizonyos részvények tőzsdei kereskedését le kellett állítani. Ebben a konkrét ügyben a bíróság nem vette észre, hogy alapjogi érintettség is felmerült, egyszerűen közigazgatási jogi kérdésként kezelte a helyzetet. Bár ezt alapvetően helyesen tette, de mindez érdemben befolyással volt a sajtószabadságra is. Ez volt az Alkotmánybíróság első olyan döntése, melyben egyértelműen kimondta, hogy a rendesbíróságnak fel kell ismernie az ügy alapjogi jelentőségét. Ha ez nem történik meg, akkor mást már nem is kell a testületnek vizsgálnia, hanem meg kell semmisítenie a döntést, és a bíró ez alapján hoz majd egy újabb döntést, amire az Alkotmánybíróságnak már nincs ráhatása. Ebben az esetben a bíróság ugyanazt a döntést hozta meg, de a bíró megfelelő indokát adta, hogy miért nem kell figyelemmel lennie az alapjogi érintettségre. Ha megnézzük, hogy a mi ügyeink milyen jogágakat érintenek, akkor azt látjuk, hogy 2018-ban 42%-ban polgári, 25%-ban közigazgatási, 17%-ban büntetőügyek, 10%-ban munkajogi és 6%-ban választási ügyek fordultak elő.

4. Hogyan látod az alkotmánybíráskodás jelenkori szerepét – elsősorban a jogállami értékrend és az egyes konkrét értékek, alapelvek megőrzésében és megerősítésében?

Az Alkotmánybíróságnak természetesen alapvető és döntő szerepe van a jogállamiság fenntartásában és védelmében, valójában a kelseni alkotmánybíráskodás is emiatt jött létre – akkoriban persze a jogállam fogalma még más volt, mint ma. Az alkotmánybíráskodás másik érdemi és előbbivel összefüggő funkciója az alapjogok, az emberi jogok védelme. A mi munkánk döntő részét ez teszi ki, mivel az alapjogvédelmen keresztül védjük a jogállamiságot. Amióta bekerült a Lisszaboni Szerződésbe, hogy az Unió tiszteletben tartja a nemzeti identitást, az alkotmánybíróságok is be tudnak kapcsolódni az európai uniós párbeszédbe, a bíróságok közti párbeszédbe. Ennek azért is van jelentősége, mert párhuzamos jogrendszerek élnek egymás mellett az Unióban: az európai uniós jog (amely belső joggá válik például a rendeletek esetében), illetve a tagállami jogok, amelyek az európai jog gyökerét alkotják. A párhuzamos jogrendszerek közt nincs hierarchia, a tagállamok a saját jogrendszerük mellett hoztak létre egy olyan jogrendszert, amely mögött nem áll állam. Ezt a rendszert a tagállamok tartják fenn és működtetik, és ez a párhuzamosság, illetve a hierarchia szokatlan hiánya követeli meg a párbeszédet. Véleményem szerint ez teljes mértékben helyes, és ennek a dialógusnak egyaránt meg kell nyilvánulnia az Európai Unió Bírósága és a tagállami alkotmánybíróságok, illetve az egyes tagállami alkotmánybíróságok közti párbeszédben, ami gazdagítja az európai jogot és a tagállami jogot egyaránt. A folyamat végét egyelőre nem látjuk, hiszen nem volt még a világon olyan jogrendszer, amely mögött nem állt állam, de magát a fejlődési folyamatot figyelemmel kísérni és alakítani nagyon érdekes és izgalmas kihívás.

5. Milyen nemzetközi kapcsolatai vannak az Alkotmánybíróságnak, mi az elnök szerepe ezek fenntartásában és megerősítésében, van-e olyan potenciális jövőbeni együttműködés, amelynek a kialakításán jelenleg dolgoztok?

A magyar Alkotmánybíróság szerteágazó bilaterális és multilaterális kapcsolatokkal rendelkezik. Az osztrák Alkotmánybírósággal szinte a kezdetektől szervezünk éves találkozókat, általában a Dunántúlon, Stájerországban vagy Burgenlandban. Az osztrák Alkotmánybíróság korábbi elnökét, Holzinger urat a legmagasabb magyar állami kitüntetésben részesítette a köztársasági elnök, amit az igazságügyi miniszter adott át részére egy bilaterális konferencia keretében. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a német alkotmánybírósággal szorosabb együttműködést alakítsunk ki. Ennek egyik legfőbb oka, hogy 2012-ben a magyar Alkotmánybíróság megkapta azt a hatáskört, amellyel a német alkotmánybíróság is bír: az Urteilverfassungsbeschwerde, azaz az ítélet elleni alkotmányjogi panasz elbírálásának lehetőségét, amelynek során a bírói jogértelmezés alapjogokkal való összefüggését vizsgálja a testület. Iskolapéldaként tekintünk rájuk, mivel mi még inkább a „bakfis” korszakban vagyunk, ők viszont már negyvenöt évnyi szakmai tudást és tapasztalatot halmoztak fel e téren. A német alkotmánybíróság kétoldalú találkozóra hívott bennünket a következő évben, illetve a testület elnöke, Andreas Voßkuhle az általunk Budapesten szervezett konferencián elvállalta a keynote speech megtartását – akárcsak Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke. Ezt az Európán belüli bírói párbeszéd fenntartása és erősítése miatt is kiemelt jelentőségűnek tekintem. Minden nemzetközi alkotmánybírósági fórumon hangsúlyozni szoktam, hogy helytelennek tartom azt a tendenciát, hogy Hans Kelsen anyanyelve kezd háttérbe szorulni az alkotmánybírósági fórumokról, átveszi a helyét a francia és a spanyol nyelv, holott a német nyelv kifejezetten alkalmas alkotmányjogi kérdések megvitatására és elemzésére. Komplikált helyzetet teremt, hogy a helyét olyan nyelvek veszik át, amelyekben bizonyos kategóriákat nem lehet tartalmilag pontosan visszaadni. Bízom abban, hogy e téren lesz pozitív irányú változás a jövőben. Kimondottan jók a kapcsolataink a szomszédos államokkal, a román alkotmánybírósággal is évente találkozunk az utóbbi időben, ennek a továbbvitelére Dorneanu elnök úr is nagy hangsúlyt helyez. A magyar Alkotmánybíróság nemzetközi fórumokon is kiállt a román Alkotmánybíróság mellett, amikor a köztársasági elnök úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja végrehajtani az alkotmánybíróság határozatát. Álláspontunk szerint minden alkotmánybírósági határozat – tartalmára tekintet nélkül – végrehajtandó. Ezzel a megközelítéssel egyedül maradtunk Európában. Emellett a szlovák és a cseh alkotmánybírósággal is építjük a kapcsolatainkat, a cseh alkotmánybírósággal épp most készítünk elő egy kétoldalú találkozót Brno-ba. Igen fontosnak tartjuk, hogy élő kapcsolatunk legyen a Velencei Bizottsággal, nemrég felszólaltam a Bizottság ülésén, és ismertettem a magyar Alkotmánybíróságnak a Velencei Bizottság munkájával összefüggő határozatait. Jelentősnek tekintjük a strasbourgi bírósággal ápolt kapcsolatokat, ahová Paczolay elnök úrral tervezünk találkozót. Az Európai Bírósággal és személyesen Koen Lenaerts úrral is együttműködünk, akinek kiváló érzéke van a tagállami alkotmánybírósági problémák iránt. Ezek kiemelt kapcsolatrendszereink, de említhetném a szerb, horvát, szlovén vagy a lengyel alkotmánybíróságot, illetve a belga, luxembourgi, holland bíróságokkal, valamint a svájci Legfelsőbb Bíróság elnökével, Ulrich Meyer úrral is kiválóak a kapcsolataink. Senkit sem szeretnék kihagyni, említhetném a Baltikumot is. Kiemelendőnek tartom emellett a Budapestre akkreditált diplomáciai testületekkel való intenzív együttműködést. Minden évben tartok egy tájékoztatót, amelyen a külképviseletek nagyköveti szinten képviseltetik magukat, ami azt eredményezi, hogy a nagykövetek is bizalommal fordulhatnak hozzánk. Mindez elősegíti a nyitott és közvetlen kommunikációt és nemzetközi párbeszédet.

6. Mekkora szerepet játszik jelenleg – korábbi tendenciákkal való összehasonlításban -, és mekkora szerepet kellene hogy játsszon az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga az Alkotmánybíróság döntéseiben?

Az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapján az Európa Tanács égisze alatt kialakított emberi jogi rendszer rendkívül fontos jogvédelmi rendszer. A tagállamok választhatnak, hogy hogyan, milyen szinten építik be a saját alkotmányos rendszerükbe. Az osztrák vagy a szlovén alkotmányozó például úgy döntött, hogy alkotmányos rangon ismeri el az Egyezmény szabályait, ezáltal a strasbourgi esetjogot is. A magyar alkotmányozó másképp döntött: törvényi szinten – vagyis az alkotmányos jogvédelem alatti szinten – helyezte el, ami nem jelenti azt, hogy az esetek nagy részében ne lennének azonosak a mércék. Vannak ugyanakkor eltérések is: a magyar Alkotmánybíróság az 1990-es évektől alapvetően csak a megszerzett tulajdont védi, szemben a strasbourgi bíróság gyakorlatával, amely a javak békés élvezetét helyezi a jogvédelem középpontjába. Ez azt is jelenti, hogy a magyar Alkotmánybíróság egy koncesszió vagy egy hatósági engedély elvesztését nem tartja tulajdonjog-védelem alá esőnek, legfeljebb a vállalkozáshoz való jog körében tudja értékelni. Különösen azonos mércék esetén tudunk figyelni egymás döntéseire. 1998-2008 között 65 döntésben hivatkozott a magyar Alkotmánybíróság a strasbourgi esetjogra. Érdekes viszont, hogy 2012-től – az új Alaptörvény hatálybalépésétől – 2018-ig 73 döntésre hivatkozott a testület, azaz nagyobb arányban jelent meg a strasbourgi esetjog. Ennek oka, hogy az absztrakt utólagos normakontroll hatáskör, amely 2012-ig döntő szerepet játszott, kevésbé kívánta meg az esetjogi hivatkozást. Az esetjogi bíráskodás azonban megköveteli a strasbourgi esetjog gyakoribb figyelembevételét.

7. Milyen arányban jelennek meg az egyes ügycsoportok, hivatkozási alapok a bíróság esetjogában, milyen arányban kerülnek befogadásra, illetve elutasításra az ügyek? Mi(k) lehet(nek) az oka(i) annak, hogy a testület által érdemben megvitatásra kerülő ügyek jelentős részében is elutasító határozat születik?

2012-2018 között az alkotmányjogi panaszok az Alkotmánybíróság ügyeinek 93%-át tették ki, a bírói kezdeményezések a 6%-át, a fennmaradó 1%-ban pedig az absztrakt utólagos normakontroll, az előzetes normakontroll és az egyéb hatáskörök maradtak. A 2018-as adatok is hasonlók, itt a bírói kezdeményezések aránya valamivel magasabb, 8%, míg az alkotmányjogi panasz 91%-ot tesz ki, a többi hatáskör azonban ugyanúgy 1% marad. Ez annak a következménye, hogy az új Alaptörvény az individuális alapjogvédelemre helyezte a hangsúlyt. Korábban az absztrakt utólagos normakontroll volt az Alkotmánybíróság meghatározó hatásköre. Ennek a jelentősége érdemben csökkent, és a helyét a széles spektrumú utólagos konkrét normakontroll hatáskörök, valamint az individuális alapjogvédelem legerősebb hatásköre, a bírói ítélet elleni alkotmányjogi panasz veszik át.

8. Más államokkal összehasonlítva hogyan alakul a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában az elutasító döntések, illetve határozatok és az érdemben elbírálásra kerülő ügyek aránya, mi lehet az oka az (esetleges) eltéréseknek?

A statisztikák alapján azt láthatjuk, hogy az ügyeknek hozzávetőleg a 60%-a eleve befogadhatatlan. Évente kétezer ügyből átlagosan hatszáz-hétszáz az, ami az Alkotmánybíróság által befogadható. 2018-ban az ügyek 23%-a zárult le érdemi döntéssel, 77% végződött visszautasítással. Összehasonlításképpen: a német Szövetségi Alkotmánybíróságnál az alkotmányjogi panaszok 2,3%-a volt „sikeres” a tavalyi évben, nálunk az ügyek 5%-a, és a magyar számarányok nagyjából leképezik a nemzetközi tendenciákat. A horvát, szlovén vagy cseh bírói döntések esetében százas nagyságrendben kerül sor megsemmisítésre, nálunk az éves átlag tíz-tizenöt körül mozog. Ez arra utalhat, hogy nincsenek rendszerszintű problémák, amelyek indokolttá tennék az ilyen mértékű beavatkozást.

9. Quo vadis alkotmánybíráskodás – figyelemmel az előzetes és utólagos normakontroll szerepének háttérbe szorulására, valamint az alkotmányjogi panaszindítványok jelentősen megnövekedett számára és az azok elbírálásához szükséges jelentős kapacitásokra?

Az alkotmánybíróságokra egyrészt az Európai Unión belül is, másrészt tagállami szinten is igen komoly szerep vár. Már a ’90-es évek elején érvényesült az a Sólyom László-féle tétel a magyar Alkotmánybíróság döntéseiben, hogy a jogállam egyszerre ténymegállapítás és program, a jogállam mindig fejleszthető, az alapjogok védelmét pedig mindig fejleszteni is kell. Az Unió szempontjából is igen lényegesek az egymás közti, illetve az Európai Bírósággal folytatott párbeszédek, amelyek kölcsönösen gazdagítják az egyes jogrendszereket. Az alkotmánybíróságoknak az egyre precízebb dogmatika kialakításán kell munkálkodniuk, ebben nagyon jó példa számunkra a német alkotmánybíróság. Tudunk meríteni más alkotmánybíróságoktól is, amelyek a miénkhez hasonló hatáskörökkel rendelkeznek. Az egyre erősebb dogmatika az alkotmánybíróságokba vetett társadalmi bizalom fennmaradásának a letéteményese. Az Alkotmánybíróságnak a rendes bíróságokkal ellentétben nincs végrehajtó apparátusa: döntéseinek végrehajtása társadalmi konszenzuson alapul. Valamennyi kelet-közép-európai régióban lévő alkotmánybíróság sokat tesz azért, hogy a közbizalmat az egyre jobb minőségű határozatokon keresztül érje el. Ezt tartom a legfontosabb célnak, főleg olyan államokban, ahol adott a különvélemény intézménye. Egy alkotmánybíró csak akkor lehet igazán autonóm, ha eltérő véleményének hangot adhat. A különvélemény ugyanakkor magas mércét állít a többségi határozatokkal szemben, amelyeknek el kell bírniuk a különvélemények szükségképpen erodáló hatását. Ez egy olyan követelmény, mint az öszvér elé póznán tartott szénacsomó: sohasem lehet elérni, de motivációt jelent.

10. Hogyan látod általánosságban a testület döntéseinek, az általa támasztott követelményeknek és elveknek a gyakorlatba való átültetését, volt-e olyan ügy, amelyben a bíróság megállapításai nem honosodtak meg a gyakorlatban?

A magyar Alkotmánybíróság megkapta a jogerős bírói döntések, még a kúriai döntések megsemmisítésének hatáskörét is. Ez szükségképpen egyfajta vitalehetőséget nyit meg a rendesbírói fórumok és az Alkotmánybíróság közt, hasonlót, mint amely évtizedek óta létezik Németországban a Bundesverfassungsgericht és a Bundesgerichtshof közt. Az alkotmánybírókat a rendes bírók hajlamosak generalistának tartani, míg a rendes bírókat az alkotmánybírók specialitásnak tekintik. Ezeket a kategóriákat sosem tartottam szerencsésnek, hiszen egészen más területeken mozgunk. Úgy gondolom, hogy a magyar alkotmányozó és törvényhozó megfelelően megoldotta azt, hogy az Alkotmánybíróság ultima ratio jellegű felügyeleti lehetősége és ezáltal a bírói döntés megsemmisítésének lehetősége ne sértse a bírói függetlenséget. Nekünk voltaképpen kasszációs jogunk van, ezt követően a Kúria állapítja meg, hogy a mi megsemmisítő határozatunk alapján a bírósági szférában milyen további eljárásjogi lépések szükségesek. Az Alkotmánybíróság soha nem veheti át a rendes bírói szervek tevékenységét, ennek még a látszatát is kerülnie kell. Az elmúlt öt-hat év gyakorlata alapján az állapítható meg, hogy a bíróság különböző módokon fogadja az üzeneteinket. A legérdekesebb talán az az eset, amikor a mi alkotmányos üzeneteinket tágabban értelmezi a Kúria. Egy csatornabírságot érintő ügyben például kimondta az Alkotmánybíróság, hogy ha a hatóság egy környezetvédelmi bírság kiszabására nyitva álló törvényi határidőt elmulaszt, az sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy sem az eljárás tisztességessége, sem a törvény előtti egyenlőség követelménye nem teszi lehetővé a hatóság törvényszegését, miközben épp a törvény megszegéséért szabna ki bírságot. A Kúria egyetértett ezzel a döntéssel, és a hatókörét kiterjesztette valamennyi közigazgatási eljárásra, többek között az adóügyekre. Lényeges, hogy a rendesbíróságoknak lehetősége van ezeket az alkotmányos üzeneteket minél szélesebb körben alkalmazni, és ha ezeknek a helyességéről meg tudjuk őket győzni, akkor meg is teszik. Egy másik esetkör az, amikor az Alkotmánybíróság döntései egy hosszabb ideje kialakult dogmatikát érintenek. Nehezebben tudják a bíróságok integrálni a saját rendszerükbe, ha mondjuk egy évtizedek alatt kialakult bírói gyakorlatot kellene átértelmezni. A rendőrképmás ügyként elhíresült esetekben például az Alkotmánybíróságnak többször is ki kellett mondania ugyanazt a döntést ahhoz, hogy megváltozzon a bírói gyakorlat. Ha szükséges, több ügyben is meghozunk azonos vagy hasonló tartalmú határozatot, hogy ezt a folyamatot segíteni tudjuk. Természetesen van egy harmadik nagy terület is, amikor a bíróságok elfogadják az Alkotmánybíróság döntését: nem terjesztik ki, de követik. Ez fordul elő a leggyakrabban.

11. Hogy értékeled azt a hatáskörszűkítést, ami alapján az Alkotmánybíróság a gazdasági tárgykörök vonatkozásában csak meghatározott alapjogok sérelmére való hivatkozás esetén vizsgálhatja a releváns törvényi rendelkezéseket?

Véleményem szerint ebben a körben érdemes differenciált látásmódot alkalmazni. A döntés mögöttes oka az volt, hogy az államadósság kényszer miatt az alkotmányozó szeretett volna moratóriumot kapni az Alkotmánybíróság döntéseivel szemben a költségvetést érintő ügyekben. Azt gondolom, hogy amikor Jaltában megrajzolták az új Európa térképét, és bennünket eladtak a szovjet hatalmaknak, számolni kellett azzal, hogy az ötven évnyi kommunizmus nem gazdasági felvirágzást hoz magával. Az adósságaink jelentős része innen származik. Fontos szempont, hogy a korlátozás egy időbeli korláttal áll fenn: attól a feltételtől függ, hogy az államadósság a GDP 50%-a alá kerüljön. E feltétel bekövetkeztével automatikusan megszűnik a korlátozás, nem szükséges hozzá újabb alkotmányozói döntés. Emellett a korlátozás részleges, mivel bizonyos alapjogok tekintetében továbbra is felülvizsgálhatók a törvények. Az Alkotmánybíróság már 2012-2013-ban kialakított egy olyan gyakorlatot, miszerint azokat az alapjogokat, amik alapján felülvizsgálhatók a normák, tágítóan értelmezi, míg a korlátozó feltételt szűkítően határozza meg. A korlátozás nem vonatkozik az ún. ítélet elleni alkotmányjogi panasz eljárásra, a nemzetközi szerződés felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörünkre és az adóeljárási szabályok felülvizsgálatára. Bírói kezdeményezésre is vizsgáltunk már felül költségvetési szabályt, és a tisztességes eljárás követelményének adóügyekben való betartását mindenkor vizsgálhatjuk. A korlátozással egy időben az Alkotmánybíróság hatáskörét kibővítették az individuális alapjogvédelem területén. Az adó és költségvetési törvények jellemzően nem a főgerincét alkotják az alkotmánybíróságok elé kerülő ügyeknek, mivel igen nehéz értelmezni alapjogi szempontból a különbséget egy 16%-os adókulcs és egy 20%-os közt. Természetesen, ha egy adó igen magas mértéket ér el, vannak olyan konkrét alapjogok, amelyek szerint ez felülvizsgálható. Tavaly például a vallásszabadság alapján folytattunk le vizsgálatokat, de felmerül az emberi méltóság alapján történő értékelés is, ha az állami elvonás kirívó méreteket ölt. Semmilyen hatáskörszűkítést nem tudunk pozitívumnak tekinteni, de a magyar történelem alakulása és a „gulyás kommunizmusból” származó államadósság bizonyos fokig indokolhatja a szabályozást.

12. Hogyan értékelnéd az Alkotmánybíróság elmúlt húsz évét a korábbi aktivista tendenciákkal összehasonlítva, hogy tekintesz a jelenkori bíróságra és döntéshozatali mechanizmusaira?

Az alkotmánybíráskodás soha nem „légüres térben” mozog, mindig az Alaptörvényhez kötötten valósul meg. Ebből adódóan egészen más jelleget ölt ma, mint az Alkotmány hatálya alatt. A rendszerváltás után az Alkotmánybíróság kvázi második kamarája volt a magyar parlamentnek, és a történelmi kötöttségre figyelemmel teljes mértékben érthető és indokolt volt az aktivista tendencia. Az (akkor) új Alkotmány alapján meg kellett tisztítani a jogrendszert a szocialista elemektől. Olaszországban például tíz évbe telt az Alkotmánybíróság felállítása, de végül több mint negyven, a fasiszta rendszer fennállása alatt született rendelkezést „gyomlált ki” a jogrendszerből. A magyar Alkotmánybíróság még ennél is több szabályt semmisített meg. Az Alaptörvény hatálybalépésével háttérbe szorult az absztrakt utólagos normakontroll szerepe, amely már több szempontból működésképtelenné tette a testületet. A normakontroll jelentőségének csökkent, ezzel párhuzamosan jelenleg több mint 90%-ban bírói döntésekkel foglalkozik az Alkotmánybíróság. Természetesen így is adódik néhány politikailag érzékeny ügy, de igyekszünk a tudásunk legjavát adni, hogy ezekben is világos alkotmányjogi érveket és üzeneteket sorakoztassunk fel.

Az Alkotmánybíróság elnökének meghívására mintegy 50 Magyarországra akkreditált nagykövetség képviseltette magát a legmagasabb szinteken az Alkotmánybíróság székházában rendezett fogadáson, Budapesten. Hasonló eseményre elsőként a tavalyi évben, hagyományteremtő szándékkal került sor. Az Alkotmánybíróság célja továbbra is az, hogy az intézmény magyarországi demokráciában betöltött szerepéről, erős alapjogvédelmi jogosítványairól, hatásköréről, illetve politikai konszenzus alapján megválasztott tagjairól első kézből hiteles információk jussanak el a nemzetközi közvéleményhez, és nemzetközi párbeszéd alakulhasson ki az igazságügyi együttműködés területén. Sulyok Tamás kiemelte: Európának napjainkban számos bonyolult és érzékeny kihívással kell szembenéznie, így a kölcsönös tapasztalat-, vélemény- és információcsere elengedhetetlen. Sajnálatos módon ennek aktuális ellenpéldája a Sargentini-jelentés. A jelentés készítői ugyanis úgy fogalmaztak meg a magyar Alkotmánybíróság integritását, autonómiáját és tekintélyét negatívan érintő megállapításokat, hogy minden előzetes konzultációt elmulasztottak az Alkotmánybírósággal.

Az elnök szeptember 20-án, a Donáti utcában rendezett eseményen tájékoztatta a nagykövetségek képviselőit többek között arról, hogy a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az Alaptörvény lehetővé tette, hogy a jogkeresők alapvető jogaik sérelme esetén az Alkotmánybírósághoz forduljanak közvetlen jogorvoslatért. Az új lehetőség sikerét a számok igazolják: hat éve töretlenül nő a testülethez benyújtott alkotmányjogi panaszok száma, a benyújtott alkotmányjogi panaszok mintegy 75%-a bírói döntést támadó, ún. valódi alkotmányjogi panasz. A megsemmisített bírói ítéletek 60%-ában a megsemmisítésre azért került sor, mert a bírói döntés megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz, véleménynyilvánításhoz vagy hatékony jogorvoslathoz fűződő, Alaptörvényben foglalt jogait. Az Alkotmánybíróság a bírósági párbeszéd részeként kiemelten kezeli a bírói kezdeményezéseket is, és erőfeszítéseket tesz azok mind rövidebb határidőn belül történő elbírálására.

Az elnök hangsúlyozta: állandóan változó globális politikai, gazdasági és társadalmi környezetünkben az alkotmánybíróságoknak mind nemzeti, mind nemzetközi szinten bonyolult és érzékeny jogi kérdéseket kell kezelniük, így a rendszeres vélemény- és tapasztalatcsere elengedhetetlen. A magyar Alkotmánybíróság Európában az elsők között mondta ki egy 2016-os határozatában, hogy az bírói párbeszéd az Európai Unión belül elsődleges fontosságú.

Sulyok Tamás ezt követően ismertette az elmúlt időszak néhány meghatározó alkotmánybírósági határozatát, amelyek többek között a sajtószabadság és a közéleti vita szabadsága, az egyházak jogállása és a nemek közötti egyenlőség területén nyújtanak hatékony alapjogvédelmet.

Az elnök végül köszönetet mondott a nagyköveteknek együttműködésükért, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben a kapcsolatok még szorosabbá válnak.

Bátor és meg nem alkuvó elődeink emlékét méltó módon őrizni szent, hazafias és alkotmányos kötelességünk − mondta Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a Sulyok Dezső kisgazdapárti politikus emlékére rendezett konferencián, 2018. február 26-án hétfőn, az Országházban.

Az Alkotmánybíróság elnöke − aki távoli rokona az egykori ügyvédnek, országgyűlési képviselőnek − azt hangsúlyozta: a 20. század elejének történelmi viharai közepette Sulyok Dezső korát két emberöltővel megelőzve állt ki a szabadságjogok, a demokratikus választójog és az igazságosabb teherviselés eszméi mellett. Tette mindezt egy olyan időszakban, amikor két, velejéig bűnös diktatúra, a sztálini Szovjetunió és a hitleri Harmadik Birodalom egymással versengve, illetve egymást váltva újra és újra kiszorították az életet az időnként erőre kapó magyar nemzeti demokratikus törekvésekből − fogalmazott.
Kiemelte: Sulyok Dezső egyszerre volt a kisembereket védő és szolgáló vérbeli ügyvéd, illetve a demokratikus, népakaraton alapuló közélet harcos szereplője, olyan ember, akinek a munkássága során az érdekek értékekké tudtak nemesedni.
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint Sulyok Dezső emberi és politikai meggyőződésében különösen hangsúlyos volt a nemzeti elem, az általános választójogon alapuló népképviseleti demokrácia eszméje, a szabadságjogok tisztelete és a szociális érzékenység. Fellépett mindenfajta szélsőség ellen, és elvetette a tekintélyelvűséget − mondta Sulyok Tamás az Országgyűlés Hivatala és az Alkotmánybíróság által szervezett konferencián. Jelezte azt is: Sulyok Dezső 1935-ben elsőként lépett ki az akkori kormánypártból, felismerve, hogy a Gömbös Gyula vezette kormány nem fogja meghozni az általa követelt demokratikus intézkedéseket.
Hangsúlyozta: az 1930-as évek második felében Sulyok Dezső, immár kisgazda színekben politizáló államférfiként határozottan kiállt az antiszemitizmus ellen. Felidézte: Sulyok Dezső a német megszállás alatt internálótáborba került, ahonnan Mindszenty hercegprímás közbenjárására szabadult ki, a nyilasuralom alatt pedig a Somló hegyen bujkált. A Vörös Hadsereg bevonulását követően, néhány hét megfigyelés után a szovjet megszállást a német megszállással találta hasonlatosnak, majd a kommunista hatalmi törekvések következetes ellenzőjeként fellépő politikusként a Kommunista Párt első számú ellenségei közé került − tette hozzá.
Az Alkotmánybíróság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Sulyok Dezső a Független Kisgazdapártból történt önkényes kizárását követően, kizárt párttársaival együtt megalapította a Magyar Szabadságpártot, amely következetes bírálója maradt a kommunista hatalomkoncentrációnak. 1947 közepén, az immár visszafordíthatatlan kommunista térnyerés küszöbén Sulyok Dezső utoljára tartott beszédet a Nemzetgyűlésben, majd az Andrássy út 60. helyett az emigrációt választotta − folytatta az Alkotmánybíróság elnöke, jelezve, hogy Sulyok Dezső már nem élhette meg a szovjet csapatok kivonulását, a rendszerváltást, hiszen csaknem húsz, emigrációban eltöltött év után 1965-ben az Egyesült Államokban hunyt el.
Ugyanakkor hangsúlyozta: Sulyok Dezső az általa képviselt egyéni értékek − a hit, a remény, a bátorság, a meg nem alkuvás, a következetes elkötelezettség az általános választójogon alapuló népszuverenitás és a nemzet szociális felemelése mellett − halhatatlannak bizonyultak, és kiállták az idő próbáját.
Kövér László házelnök megnyitó beszédét betegsége miatt Veress László kabinetfőnök olvasta fel. Ebben az Országgyűlés elnöke azt írta: a történelem csapásainak következtében a magyarság a XX. században háromszor kezdte újra az életét, 1920-ban, 1945-ben, illetve 1990-ben, és Sulyok Dezső részese volt az első két újrakezdésnek. Felidézte: Sulyok Dezső tizenkilenc évesen harcolt az első világháború frontjain, negyvenöt évesen a második világháborúban is ott volt a csatamezőkön, a két háború között pedig azért küzdött minden erejével a magyar politikában, hogy 1848-49 után a nemzet és a demokrácia ne gyengítse, hanem újra erősítse egymást.
Ezen törekvéseiben való hajlíthatatlansága miatt nemcsak a nyilasok internálták, nemcsak a kommunisták száműzték, hanem Sulyok Dezsőnek szembesülnie kellett a politikai magányossággal is − írta Kövér László.
A házelnök szerint Sulyok Dezső és sorstársai a számukra megadatott rövid kegyelmi időszakban, 1945 és 1947 között, nem liberális demokráciát, nem szocialista demokráciát, hanem jelzőmentes demokráciát, ahogy Sulyok fogalmazott: „tiszta demokráciát” akartak Magyarországnak.
Keresztény erkölcs, demokrácia és nemzeti gondolat − ezek voltak Sulyok Dezső politikai hitvallásának fundamentumai, és ez az elvi-értékrendi politikai alapvetés az oka, amiért mi, a XX. század harmadik újrakezdésének, az 1990-es rendszerváltoztatásnak politikai nemzedéke mindannyian példaként tudunk tekinteni Sulyok Dezsőre és sorstársaira − írta Kövér László.
Az eseményen Trócsányi László igazságügyi miniszter első alkalommal adta át a Sulyok Dezső Emlékérmet, amit köztiszteletben álló jogászi valamint a demokratikus jogállamiságért tett tevékenység elismeréséül szolgál. A kitüntetést Láng Csaba jogász kapta, aki áldozatos munkával, hosszú időn keresztül segítette a német-magyar jogászi kapcsolatokat, és kiemelkedő érdemeket szerzett Magyarország rendszerváltozás utáni demokratizálódási folyamatban.

MTI, Budapest, 2018. február 26., hétfő

Tavaly ősszel az Alkotmánybíróság és a Kúria közös kutatási programot indított az Alaptörvény érvényesülésének vizsgálatára. Az ország különböző pontjairól érkező bírók és jogtudósok, valamint a tudományegyetemek alkotmányjogi tanszékeinek tanárai, kutatói ennek eredményeit mutatják be kétnapos konferencia keretében, Budapesten. A neves felszólalók csaknem húsz szakmai előadásban értékelik a társadalom széles körét érintő aktuális jogi kérdéseket. A résztvevőket a megnyitón a két szervező intézmény nevében Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és Darák Péter, a Kúria elnöke köszöntötte.

2012. január elsejével hatályba lépett Magyarország új Alaptörvénye. Az egyik legkarakteresebb változást az alkotmányjogi panasz intézményének új szabályozása, valamint az jelentette, hogy a bírói ítéletekben az Alaptörvény rendelkezései közvetlen hivatkozásként is megjelennek. Új intézmény a valódi alkotmányjogi panasz, amely az egyedi ügyekben hozott bírói ítéletek megsemmisítését teszi lehetővé.

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: a kutatómunka az öt éves Alaptörvény érvényesülésének hatástanulmánya, az Alaptörvény érvényesülése pedig leginkább a bírók tevékenységén keresztül válik kézzelfoghatóvá. Kiemelte: az Alkotmánybíróság és a Kúria a pályázat meghirdetésével és a konferencia megrendezésével egyedülálló fórumot teremtett arra a párbeszédre, aminek keretében az Alaptörvénnyel kapcsolatos nézőpontok ütközni tudnak. Az eleven párbeszéd megteremtésének fontosságára hívta fel a figyelmet a Kúria elnöke is. Darák Péter elmondta, sem a Kúria, sem pedig az Alkotmánybíróság önálló célja nem teljesíthető, ha a két fórum ellenkező jogi irányba halad. A legfőbb bírói fórum vezetője szerint ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni és elemezni kell a joggyakorlat folyamatait.

A valódi alkotmányjogi panasz sikerének titka a kölcsönös önkorlátozáson alapuló bírói párbeszéd – tette hozzá Sulyok Tamás. Önkorlátozás az Alkotmánybíróság részéről az, hogy a bírói ítéleteket csak alapjogi sérelem esetén semmisíti meg. Az önkorlátozás a bíróságok részéről pedig azt jelenti, hogy ítéleteik meghozatala során figyelembe kell venniük az Alkotmánybíróság alaptörvény-értelmezését. A kölcsönösön korlátozáson alapuló bírói párbeszéd különös hangsúlyt kap a legfőbb bírói szerv, a Kúria és az Alkotmánybíróság kapcsolatában. A két alkotmányos intézmény eljárásainak összehangolását a két intézmény közötti szakmai és kollegiális kapcsolat is elősegíti. Stumpf István alkotmánybíró a pályázatot értékelve a rendezvényen elmondta: folyamatosan emelkedik az alkotmányjogi panaszok száma, a bíróságok pedig az elmúlt évek során döntéseikben már több ezerszer hivatkoztak az alaptörvényre, ami azt jelzi, hogy e téren zajlik egy tanulási, fejlődési folyamat.

A közös konferenciát egy nemzetközi tanácskozás zárja december 1-én. Az Alkotmánybíróság, a Kúria, a Heidelbergi Tudományos Akadémia és a Heidelbergi Egyetem munkatársai előadások mentén és pódiumbeszélgetéseken vitatják meg a tagállami és európai bíróságok közötti párbeszéd kapcsán kialakult ítélkezési gyakorlatot Magyarország és Németország példáján keresztül.

Budapest, 2017. november 29.

Először az intézmény történetében, az Alkotmánybíróság elnökének meghívására mintegy 40 Magyarországra akkreditált nagykövet vett részt az Alkotmánybíróság székházában rendezett fogadáson, Budapesten. Az eseményre azzal a céllal került sor, hogy az Alkotmánybíróság magyarországi demokráciában betöltött szerepéről, erős alapjogvédelmi jogosítványairól, hatásköréről, illetve politikai konszenzus alapján megválasztott tagjairól hiteles információk jussanak el a nemzetközi közvéleményhez. Sulyok Tamás a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésének és a szoros párbeszédnek a fontosságára hívta fel a diplomaták figyelmét az igazságügyi együttműködés területén.

Az Alkotmánybíróság elnöke az Indonézia függetlenségének 72. évfordulójának alkalmából szervezett budapesti ünnepség díszvendégeként, diplomaták előtt bejelentette: az Alkotmánybíróság elkövetkezendő időszaka az intenzív nemzetközi nyitás és a nemzetközi párbeszéd periódusa lesz. 2012 óta, a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével a magyar Alkotmánybíróság felzárkózott az irányadó nyugat-európai, főleg német alapjogvédelmi trendekhez. Az Alkotmánybíróság Magyarországon a jogok védelmét tekinti fő feladatának, döntésein keresztül az állampolgárok mindennapi életére is erős hatást gyakorol.

Sulyok Tamás szeptember 7-én, a Vigadóban kiemelte: a sikeres nemzetközi kapcsolatok titka, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket. Sohasem volt ennyire fontos az Alkotmánybíróság számára a nemzetközi intézmények közötti, határokon átívelő párbeszéd, hiszen ez a kulcsa annak, hogy megérthessük egymást és közös úton haladhassunk tovább. Az Alaptörvény kimondja: tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, és együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével. Ennek szellemében az Alkotmánybíróság az elkövetkezendő hónapokban számos delegációt fogad, bilaterális és multilaterális találkozók sorát szervezi, illetve ezeken résztvevő lesz. Elmélyíti az együttműködést a Magyarországon tartózkodó külföldi diplomatákkal, illetve új, angol nyelvű közvetlen kommunikációs eszközök révén kívánja az intézményt érintő magyarországi eseményeket hitelesen bemutatni.

Az indonéz Alkotmánybíróság egészen a közelmúltig az Ázsiai Alkotmánybíróságok Szövetségének soros elnöki tisztét töltötte be. Sulyok Tamás köszöntőjében kiemelte: bár a két ország történelme eltér, illetve a földrajzi méret és a népességszám tekintetében is számottevőek a különbségek, Magyarország és Indonézia napjainkban hasonló kihívásokkal küzd. Az Alkotmánybíróság elnöke felhívta az ünnepségen részt vevők figyelmét mindkét ország állampolgárainak közös érdekére: hogy szabad, demokratikus és civilizált világban élhessünk, ahol garantáltak, és intézményi védelem alatt állnak az alapvető emberi jogok.

Budapest, 2017. szeptember 8.

Az Alkotmánybíróság elnöke Batumiban, az Európai Alkotmánybíróságok XVII. Konferenciáján kiemelte: tavaly decemberben a magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg egy jogilag mindenkire nézve kötelező határozatban, hogy nemzeti önazonosságunk megőrzésére csak az egymással folytatott párbeszéd keretében van lehetőség az Európai Unióban. Az Alkotmánybíróság ezzel egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európiaságunk megőrzése mellett.

Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Grúziában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítani és működtetni. Kiemelte: az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme elsődleges fontosságú, ez azonban nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős, és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül.

A párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartania, hiszen egy közös cél érdekében munkálkodnak. Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban „mögöttes felelőssége” van: közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.

Az alkotmánybíróságok közötti „szövetség” gondolata Andreas Voßkuhle-től, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság elnökétől származik. Elsőként a magyar Alkotmánybíróság határozatában jelent meg bírói döntés formájában ez az elképzelés, amellyel eddig csak a szakirodalomban foglalkoztak.

A jogállamiság, az alapjogvédelem színvonala az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az Igazságügyi Minisztérium (IM) létfontosságú közös ügye és felelőssége – mondta Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke az Alkotmánybíróság, a Kúria és az IM közös konferenciáján Budapesten hétfőn.

A három intézmény között korábban is voltak kapcsolódási pontok, ezekből valódi közös ügyek azonban csak az Alaptörvény hatályba lépésével váltak. A közös munkában mindhárom szervezetre rendkívül fontos, más intézmény által nem pótolható feladat hárul – tette hozzá Sulyok Tamás. Az Alkotmánybíróság korábban főként a törvényhozást ellenőrizte, az Alaptörvény életbe lépése óta már mindhárom hatalmi ág – a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom–- felett alkotmányos kontrollt gyakorol, ezen belül pedig legnagyobb hangsúlyt a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálata kapja – fejtette ki az Ab elnöke megnyitó beszédében. Hatékony alapjogvédő munka kizárólag sokoldalú és egymás hatáskörét tiszteletben tartó párbeszéddel lehetséges. Az Alkotmánybíróság és a Kúria között eddig is kiváló volt az együttműködés. A szaktárcával pedig éppen a most hagyományteremtő szándékkal, az Alkotmánybíróságon megrendezett Alaptörvény – Jogalkotás – Bírói joggyakorlat című konferencia jelentheti egy új, a jogállami fékek és egyensúlyok rendszerét nem érintő szakmai kapcsolat kezdetét – fűzte hozzá Sulyok Tamás.

Trócsányi László igazságügyi miniszter a konferencia bevezető előadásában az alkotmányos párbeszéd fontosságát emelte ki. Rámutatott: a jogalkotás és a jogalkalmazás intézményei „nem légüres térben″ működnek, a jogszabályok aktuális társadalmi kihívásokra reagálnak, az intézmények között pedig nem lehet vasfüggöny. Párbeszédre kell törekedni, mert ez javítja a jogalkotás és jogalkalmazás alkotmányosságát. A jogalkotás szakmai előkészítéséért is felelős szaktárca vezetője megjegyezte: nem mindig kedvező a helyzet, mert sokszor gyorsan kell reagálni a felmerült igényekre. Ugyanakkor hozzátette: Orbán Viktor miniszterelnök a kormányüléseken gyakran említi, hogy két tárcának van vétójoga, a pénzügyinek és az igazságügyinek. Nem könnyű a helyzet abból a szempontból sem, hogy még egy szakember is gyakran bizonytalan egy-egy alkotmányos kérdésben – fűzte hozzá az egykori alkotmánybíró. A törvények miniszteri indoklásáról szólva Trócsányi László azt mondta: azok tájékoztató jellegűek, kitérnek többek között a jogszabály politikai, gazdasági, társadalmi céljaira, és bár a törvény szövegéhez képest másodlagosak, az értelmezését segíthetik. Hozzátette: Nagy-Britanniában 1999 óta szinte minden törvényhez olyan részletes magyarázó jegyzeteket kell készíteni és megjelentetni, amelyeknek a szövege egyszerűbb a jogszabályokénál és laikusok számára is lehetővé teszi az eligazodást. Az igazságügyi miniszter üdvözölte a Kúrián évek óta folyó joggyakorlat-elemző munkát, és megköszönte, hogy abban a minisztérium is képviseltetheti magát benne. Ennek gyakorlati jelentősége többek között a devizahiteles probléma kezelésénél is érzékelhető volt – jelezte. Trócsányi László az Alkotmánybíróság és a szaktárca közötti kapcsolatról szólva említette az IM egyes konkrét alkotmánybírósági ügyekben készített véleményeit. Azt mondta: nem könnyű dilemma, mit tegyenek, amikor egy alkotmánybírósági indítvánnyal kapcsolatban látják, hogy a vizsgált jogszabállyal valóban gond van. Ilyenkor jelzik, hogy ők is látják a problémát és orvosolni szeretnék, ezért módosítani fogják a jogszabályt. Ez is az alkotmányos párbeszéd egy formája – jegyezte meg.

Darák Péter, a Kúria elnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta: tanulni kell egymástól és az elkövetett hibákból is. Kifejtette, a jogrendszer működése egyre differenciáltabb, rétegzettebb. A jogalkalmazásban és a jogalkotásban is a hatalmi és hatásköri viszonyok új megoszlása bontakozik ki. Már nem működik a szigorúan intézményekre bontott, szakaszolt működés. Ennek a jelenségnek az okai megfigyelhetők egyrészt a gazdaságban a pénzpiaci válság nyomán, sok következménye között pedig ott van a magáncsőd intézménye vagy az egyre erőteljesebb és differenciáltabb fogyasztóvédelem. De új megoldásokat igényel a technológiai forradalom is: a közösségi portálok, a felhő alapú szolgáltatások, a drónok vagy az önvezető autók megjelenése átírhatja a szerzői, a személyiségi vagy a kártérítési jogot – hívta fel a figyelmet.  A várárok nem állítja meg a drónokat. Sok területen nélkülözhetetlenné vált az összetett megközelítés, mert az új megoldásokat egy-egy intézmény egyedül már nem képes kikísérletezni. A módszereket, a nézőpontokat közösen is át kell tekinteni, hogy tanulhassunk egymástól és a saját hibáinkból is – jelentette ki a Kúria elnöke. Darák Péter az új kihívásokat érzékeltetve megemlítette: a fiatal jogászok legutóbbi tudományos diákköri versenyén már slágertéma volt annak a vizsgálata, hogy miként lehet visszaszerezni a bűnös úton szerzett vagyonokat.

Az Alkotmánybíróság elnöke kaposvári előadásában kiemelte: 2012-re az alkotmánybírósági reform szinte elkerülhetetlenné vált. Korábban a testület történelmi küldetésénél fogva a politika területét is érintő döntéseket is hozott, annak érdekében, hogy átvezesse az ország jogrendszerét a pártállamból a jogállamiságba. Az Alaptörvény hatálybalépésével egy olyan alapjogvédő, mindhárom hatalmi ág feletti alkotmányos kontrollal, erős hatáskörökkel rendelkező alkotmánybíráskodás vette kezdetét, amely jobban illeszkedik az európai alkotmánybíróságok gyakorlatába, mint a 2012 előtti működés.

Sulyok Tamás a huszonötödik alkalommal megrendezett „Jogi Beszélgetések” előadójaként hangsúlyozta: 1990 és 2011 között az Alkotmánybíróság történelmi küldetése az volt, hogy felszámolja a diktatúra, a pártállami jogrendszer maradványait. A testület a 2000-es évek végére ezt a feladatát sikeresen elvégezte. A rendszerváltáskor az Alkotmánybíróságot a célok elérése érdekében olyan hatáskörökkel ruházták fel (különös tekintettel a jogszabályok érintettség nélküli, bárki által kezdeményezhető utólagos alkotmányossági kontrolljára), amelyek elkerülhetetlenné tették, hogy döntései egyes ügyekben politikai hatással is bírjanak anélkül, hogy ezekért politikai felelősséggel tartozott volna. Európában az ilyen fokú autonóm alkotmánybíráskodásra alig volt példa. Az egyéni alapjogvédelemre viszont a rendszerváltás alkotmánya kevésbé helyezett súlyt, nem alakította ki az alapjogi bíráskodás rendszerét.

Sulyok Tamás úgy fogalmazott: az Alaptörvény hatálybalépése óta egy olyan politikailag semleges, erős alapjogvédelmi felhatalmazással rendelkező Alkotmánybíróság működik hazánkban, amely alkotmányos kontrollt gyakorol a teljes törvényhozó és végrehajtó hatalom, és a bíróságok felett is. Az Alaptörvény bevezette a klasszikus alapjogi bíráskodás legfontosabb intézményét: lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság megvizsgálja a jogerős bírósági döntéseket az alapján, hogy azok összeegyeztethetőek-e az Alaptörvényben foglalt jogokkal. Az alapjogi védelem kiterjed mindhárom hatalmi ág területére. Az Alaptörvény által felállított új alkotmánybíráskodási rendszer csak egy nagyon szűk szeletében értelmezhető hatáskör korlátozásként, az összképet tekintve a hatáskörök bővülése jellemző.

Az elnök hozzátette: Alaptörvény hatálybalépésével 11-ről 15 főre emelkedett az Alkotmánybíróság tagjainak létszáma, tavaly novemberben 4 új alkotmánybíró megválasztásával a létszám teljessé vált. A bővülés – Paczolay Péter elnöksége óta első ízben – a politika konszenzuson alapuló döntésének köszönhető.

Sulyok Tamás kiemelte: az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezéseit értelmezi és érvényesíti, ezáltal támpontot ad a szakjogági kérdések Alaptörvénnyel összhangban álló megválaszolására. Az egyes büntető-, polgári, közigazgatási jogi problémák alkotmánybírósági értelmezései jogrendszerünk záróköveiként foghatók fel. Az alkotmánybírósági határozatok olyan élő jogforrások, amelyek iránymutatást adnak mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervek számára.

Budapest, 2017. március 24.

Az alkotmányosság nem más, mint az élet és a józan ész győzelme az olyan borzalmak felett, mint amilyeneket a budapesti civil lakossággal szemben hetvenkét éve elkövettek – mondta az Alkotmánybíróság elnöke a Nemzeti Örökség Intézete által szervezett pénteki megemlékezésén, Budapesten.

Sulyok Tamás a Farkasréti temetőben, a második világháború budapesti polgári áldozatainak síremlékeinél tartott beszédében hangoztatta: a főváros ostroma intő történelmi példa arra, hogy az alkotmányosságnak, a jogállamnak nincs értelmes alternatívája.

Emlékeztetett arra, hogy a civil halálos áldozatok száma az óvatos becslések szerint is meghaladja ötvenezret. A háború borzalmai, a lakosság teljes kiszolgáltatottá tétele, legyilkolása, a nők megerőszakolása, az emberek kifosztása, sanyargatása semmilyen módon nem igazolható, józan értelemmel fel sem fogható – mondta.

Sulyok Tamás szerint a háború az alkotmányosság teljes tagadása, kegyetlen kiszolgálása a tébolyult hatalomnak, amely az emberi életet statisztikai számnak, az embert értéktelen tárgynak tekinti. Ezért, ha méltón akarunk emlékezni az ártatlanul meghaltakra, minden erőnkkel el kell ítélni és meg kell akadályozni a fegyverek legcsekélyebb térnyerését is – hangsúlyozta.

Kiemelte, tagadnunk kell a háborút mint a nagypolitikai érdekérvényesítés módját. Legyünk tudatában annak az áldott szerencsés állapotnak, hogy korunkban az alkotmányosság, nem pedig a háború szabályai határozzák meg mindennapjainkat – fogalmazott.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy – mint azt az alaptörvény is rögzíti – az emberi lét alapja a sérthetetlen emberi méltóság, és az élethez mindenkinek elidegeníthetetlen joga van. Az Alkotmánybíróság feladata és felelőssége az is, hogy védelmezze az emberi életet, az emberi méltóság sérthetetlenségét – mondta.

Felidézte, hogy Budapest ostroma mintegy száz napig tartott, és ezalatt valamennyi híd, számos műemlék és közintézmény, valamint az ostrom által leginkább érintett belső-pesti és budai kerületekben a lakóépületek túlnyomó része is teljesen megsemmisült.

A Nemzeti Örökség Intézete által kiadott háttéranyagban az áll, hogy a Farkasréti temető 19/1-es parcellájában található két síremlék a Margit körúti Regent-házban, valamint egy Vitéz utcai és egy Fő utcai házban meghaltaknak állít emléket. Az ostrom civil áldozatainak emblematikus helyszínei azok a felrobbant budai lakóházak, amelyek tömegsírokként százakat temettek maguk alá – írták.

Január 2-án történt az a robbanás, amely a Vitéz utca és a Fő utca kereszteződésének saroktelkein álló épületeket rombolta földig. Az áldozatok között volt Gulácsy Irén írónő is. Január 22-én történt a másik eset, amely szintén budai polgárok százainak az életét követelte. A Regent-ház helyiségeibe a németek 70-100 tonna lőszert rakodtak be, ez a készlet valószínűleg bombatalálatot kapott és földig rombolta az épületet, maga alá temetve több mint kétszáz embert – olvasható a dokumentumban.

Felidézték azt is, hogy az ostrom civileket tömegesen érintő tragédiáinak első helyszíne a november 4-én véletlenül felrobbanó Margit híd Pestet és a Margitszigetet összekötő szakasza volt. Mintegy nyolcszázan tartózkodtak a robbanás pillanatában a hídon, az áldozatok száma százakra tehető.

A megemlékezés végén az áldozatok sírján virágot helyezett el Sulyok Tamás mellett Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövete, valamint az áldozatok családtagjai, hozzátartozói és a tragédiára emlékező diákok.

Budapest, 2017. február 10., péntek (MTI)

Fotó: Máthé Tibor (MTI)

A kollektív bíráskodás titka a türelem, az egymásra figyelés és a kompromisszumkészség, ebben pedig az elnöknek kell élen járnia – mondta Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság novemberben megválasztott elnöke az MTI-nek.

Tizenöt olyan kvalitású jogásznak, mint aki az Alkotmánybróságot alkotja, egy ügyben legalább tizenöt féle véleménye van. A sok évtizedes munkával kialakított szakmai meggyőződések kölcsönös tiszteletben tartásával kell megkeresni a közös nevezőt, hogy létrejöhessen a döntéshez szükséges meggyőző többség – fogalmazott az Alkotmánybíróság elnöke. A testületben voltak és vannak is komoly szakmai viták, de szekértáborok jellemzően nincsenek, ezt jelzi az is, hogy általában ügyről ügyre változik a különvélemények megfogalmazóinak személye – tette hozzá.

Az elnök jelezte, szeretne nyitni a közvélemény felé, és ebbe az irányba mutat az is, hogy tavaly látványosan nőtt a nyilvános határozathirdetések száma. A nem jogász közvéleménynek több lehetőséget kell adni, hogy megismerhesse a konkrét alkotmánybírósági jogvédelem eredményeit – mondta Sulyok Tamás, aki több évtizedes ügyvédi praxissal a háta mögött azt vallja, hogy fontos az egyedi jogvédelem, a kisemberek problémája.

A rendszerváltás idején létrejött Alkotmánybíróság a társadalom számára évekig a pártállami önkényt felváltó új, jogállami korszak emblematikus intézményét jelentette – idézte fel. A jelenlegi Alkotmánybíróságnak azonban már alapvetően más társadalmi funkciói vannak. Van egy, az értelmezést segítő preambulumot is tartalmazó Alaptörvényünk, amelyet a szakma természetesen bírálhat, de az Alkotmánybíróság elnökének nem ez a dolga, hanem az, hogy megvédje, hiszen erre esküdött fel – mondta Sulyok Tamás. Az Alkotmánybíróság felelős az Alaptörvény védelméért, de az alapjogokat a bíróságokkal karöltve védelmezi, a széles értelemben vett alkotmányosság, jogállamiság megóvása pedig az egész jogászi hivatásrend, ügyvédek, ügyészek, jogtanácsosok, közjegyzők közös munkájának eredménye – hangsúlyozta.

Az utóbbi időszak alkotmánybírósági döntései közül az elnök kiemelt két, az államfő indítványára hozott, szinte egyhangú döntést. Az egyik a védett természeti területek természetvédelmi célú vagyonkezelését óvta meg, a másik a jegybank alapítványaira vonatkozó adatok közérdekűségét rögzítette. Ezen kívül az ombudsman betelepítési kvótákkal kapcsolatos indítványára adott alkotmányértelmezést említette, amely az ország uniós tagságának, illetve szuverenitásának és alkotmányos identitásának alapvető összefüggéseit vizsgálva rámutatott: az ország nem szuverenitást, csupán hatásköröket adott át az EU-nak.

Az Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: az Alaptörvény és az uniós jog viszonya fontos nemzeti ügy, és az erről szóló döntés teljes mértékben összhangban áll a német és még tucatnyi másik uniós tagállam alkotmánybíróságának döntéseivel. Hozzáfűzte: az európai alkotmányosság többszintű, a tagállami alkotmánybíróságok a nemzeti alkotmányokat védelmezik, a strasbourgi bíróság a nemzetközi egyezménybe foglalt alapvető emberi jogok, az Európai Unió Bírósága, a luxembourgi székhelyű EUB pedig az uniós normák felett őrködik. Ezen intézmények között ideális esetben párbeszéd zajlik – hívta fel a figyelmet. Aktualitása miatt az Alkotmánybíróság nemzetközi kapcsolatai közül a kelet-közép-európai alkotmánybíróságok közötti együttműködést emelte ki. Ennek keretében kerül sor a V4-ekalkotmánybíróságainak háromnapos konferenciájára, amelyet február közepén Budapesten rendeznek meg – jelezte.

Az Alkotmánybíróság munkaterhéről szólva az elnök elmondta: 2012 óta az ügyek túlnyomó többsége egy éven belül véget ér. Évente hozzávetőleg ezer alkotmányjogi panasz érkezik a testülethez, de kétharmaduk nem alkalmas arra, hogy előadó alkotmánybíróhoz kerüljön. 2015-ben 364 ügyet fejeztek be, 2016-ban 355-öt – ismertette az elnök.

Hozzátette, hogy a bírói kezdeményezés intézménye szintén rendkívül fontos az alapjogvédelem szempontjából. 2015-ben 65, 2016-ban 64 ilyen indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az államfő és az ombudsman mellett a Kúria elnöke is élt indítványozási jogával. A Kúria elnöke például utólagos normakontrollt kért a titkosszolgálati eszközök bírákkal szembeni alkalmazhatóságának szabályai ügyében.

Sulyok Tamás elmondta: távoli rokona apai ágon Sulyok Dezső polgári politikusnak, aki a múlt század derekán előbb a nácik elől bujkált, majd a kommunista fenyegetés elől 1947-ben emigrálni kényszerült. Anyai ágon felmenői között van Kuncz Aladár erdélyi író, akinek legismertebb regénye, az 1931-ben megjelent Fekete kolostor a szerző első világháborús, éveken át tartó franciaországi internálásának élményeit örökíti meg. Az Alkotmánybíróság elnöke hozzátette: büszke felmenőire, akiknek sorsa példa, útmutatás számára, és arra int, hogy ki kell állni magunkért, a meggyőződésünkért.

Sulyok Tamás 1956-ban született, a szegedi József Attila Tudományegyetem szerzett jogi diplomát, majd az ELTE jogi továbbképző intézetében európai jogi szakjogász képesítést. PhD-fokozatát 2013-ban az ügyvédség alkotmányos helyzetét tárgyaló értekezésével szerezte meg. Több mint egy évtizede a Szegedi Tudományegyetem alkotmányjogi tanszékének óraadó tanára. Volt bírósági fogalmazó, jogtanácsos, ügyvéd és több mint egy évtizeden át Ausztria tiszteletbeli konzulja. Az Országgyűlés 2014 szeptemberében választotta meg alkotmánybírónak, 2015 áprilisa óta az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 2016 áprilisa óta pedig – Lenkovics Barnabás korábbi elnök megbízatásának lejárta óta – ő gyakorolta az Alkotmánybíróság elnöki jogköreit. Az Alkotmánybíróság elnökévé 2016 novemberében választotta az Országgyűlés.

MTI 2017. február 5., vasárnap 10:10

Fotó: Illyés Tibor (MTI)

Sulyok Tamás alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság megválasztott elnöke leteszi esküjét az Országgyűlés plenáris ülésén 2016. november 22-én. (MTI)

Szemben jobbról Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. A képviselők ezen a napon megválasztották az Alkotmánybíróság elnökét és négy új tagját.  Az elnökké választott Sulyok Tamás alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság eddigi elnökhelyettese a titkos szavazáson 137 igen és 1 nem szavazatot kapott. Az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig, Sulyok Tamás esetében 2026-ig tart.

MTI Fotó: Illyés Tibor

Az elnökké választott Sulyok Tamás alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság eddigi elnökhelyettese a titkos szavazáson 137 igen és 1 nem szavazatot kapott. Az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig, Sulyok Tamás esetében 2026-ig tart. (MTI)

Szintén titkos szavazással négy új alkotmánybíróról is döntött a Ház: a betöltetlen helyekre Hörcherné Marosi Ildikót, a Kúria bíráját, Horváth Attila jogtörténészt, Schanda Balázst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetőjét és Szabó Marcelt, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó ombudsmanhelyettest választották meg. Szabó Marcel kivételével mindannyian 136 támogató szavazatot kaptak 2 nem ellenében. Az ombudsmanhelyettest 135 igen szavazattal és 2 nemmel választották taggá, esetében egy voks érvénytelen volt.
Az új bírákat december 1-jével választották az Alkotmánybíróság tagjává, megbízatásuk 12 évre szól.
Latorcai János ülésvezető elnök tájékoztatása szerint a titkos szavazásban 138 képviselő vett részt.
Az új elnök és a bírák megválasztásuk után esküt tettek.
Ezzel újra teljes létszámú, 15 tagú az Alkotmánybíróság.
Az alkotmánybíró-jelölésről múlt csütörtökön számolt be Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, bejelentve, hogy a két kormánypárt és az LMP megegyezett a jelöltekről az Alkotmánybíróság hiányzó bírói helyeire. A Fidesz és a KDNP ellenzéki támogatás nélkül nem tudta volna biztosítani az összes képviselő kétharmadának támogató szavazatát.
Az LMP társelnöke, Hadházy Ákos támogatásukat azzal indokolta, hogy a négy alkotmánybíró-jelölt megválasztásával növekedhet az Alkotmánybíróság azon tagjainak száma, akik a kormánytól függetlenül hozzák meg döntéseiket.
Az Alkotmánybíróság tagjainak száma tavasszal csökkent 11-re – amellyel még fenntartható volt a testület működőképessége -, az elnöki tisztség pedig szintén betöltetlen volt április óta, akkor járt le ugyanis Lenkovics Barnabás mandátuma.
Sulyok Tamást az Országgyűlés 2014 szeptemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává; 2015. április 1-jétől a testület elnökhelyettese, az elnöki jogköröket 2016. április 22-től látja el.
Az MSZP és a Jobbik korábban bejelentette, hogy nem vesz részt a szavazásban.
A szocialisták puccsszerűnek minősítették a alkotmánybíró-választást, majd bejelentették azt is, hogy törvénytelennek tartják az alkotmánybírókat jelölő folyamatot.
A Jobbik azt közölte, nem a jelöltek, hanem a jelölési eljárás ellen van kifogásuk.
bhz bhi

MTI 2016. november 22., kedd

Fotó: Illyés Tibor