EN

Kétnapos szakmai konferencián vett részt január végén Strasbourgban Sulyok Tamás, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 70 éves fennállásának alkalmából szerveztek.

Az Alkotmánybíróság elnöke a konferencia mellett  hivatalos találkozón egyeztetett számos aktuális kérdésről Linos-Alexandre Sicilianos-szal, az EJEB elnökével. Szó esett a folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyekről, és a strasbourgi bíróság, valamint a magyar Alkotmánybíróság együttműködési körének további bővítéséről is. Az egyeztetésen részt vett Paczolay Péter, az EJEB magyar bírója, korábbi alkotmánybíró is.

Nincs rendszerszinten probléma a magyar igazságszolgáltatásban, ami a magyar bírói kar érdeme, és ezt az utat folytatni kell. – szögezte le a Sulyok Tamás a Győri Ítélőtábla 15 éves évfordulójának alkalmából rendezett konferenciáján tartott beszédében.

Az Alkotmánybíróság elnöke többek között arról beszélt, hogy a német mintára 2012-ben bevezetett alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés jogintézményével az alapjogi bíráskodás alapját tették le, amelynek forrása az Alaptörvény 28. cikkében szabályozott új jogértelmezési alapparadigma. Eszerint a bíróságok a szakági jogszabályokat kötelesek az Alaptörvénnyel összhangban értelmezni, és ha ezt elmulasztva, bármely konkrét ügyben érintett személy Alaptörvényben biztosított joga sérül, az érintett alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz.

A bírónak tehát elemi érdeke, hogy feltárva az ügy alapjogi érintettségét, megtalálja az általa alkalmazott szakági jogszabályok alkotmánykonform értelmezési tartományát. Ha viszont a bíró szerint ilyen nincs, akkor nem hozhat döntést, hanem az eljárás felfüggesztése mellett az adott jogszabály megsemmisítése iránt tesz indítványt az AB-nál – hangsúlyozta az Alkotmánybíróság elnöke.

Az Alaptörvény által bevezetett alapjogi bíráskodásnak tehát két fő eljárási garanciája a bírói kezdeményezés és a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz.

Bírói indítványból évente hatvan-hetven darab érkezik az Alkotmánybírósághoz. Ez egyrészt garanciája annak, hogy érvényesüljön az alapjogi bíráskodási koncepció, másrészt ezen intézményeken keresztül a bíróságok és az Alkotmánybíróság közösen védik az alkotmányosságot – emelte ki Sulyok Tamás.

„Az alkotmánybírósági eljárásban a siker kérdése különösen delikát. Össztársadalmi nézőpontból az igazi, legnagyobb siker mind a panasz, mind a bírói kezdeményezés esetében az alkotmánybírósági elutasítás. Mert ez arra utal, hogy a panasszal támadott bírósági döntés alkotmányos volt. Ez azt jelzi, hogy a rendes bíróságok érvényesítették az Alaptörvényből fakadó alkotmányos kötelezettségeket az ítélkezés során. A bírói kezdeményezés elutasítása esetén pedig arra következtethetünk, hogy maga a jogalkotó is megfelelt az alkotmányos követelményeknek.” – mondta el az Alkotmánybíróság elnöke.

„Ha azonban a sikert szűkebben, az indítványozóként érintett személy vagy a bíróság szempontjából nézzük, az alkotmányjogi panasz és a bírói kezdeményezés sikere bizony azt jelenti, hogy az alkotmányos rendben valamilyen hiba mutatkozott, amit ki kellett onnan gyomlálni. Az ilyen esetekben – az indítványhoz kötöttség főszabályi érvényesülése okán – a magánszemélyek és a rendes bíróságok az Alkotmánybírósággal karöltve küzdenek az Alaptörvény és az alapjogok tényleges érvényesüléséért. Azaz lényegében, bárhogy is végződik az Alkotmánybíróság érdemi eljárása, egy nagyobb és fontosabb, össztársadalmi szempontból csak nyerhetünk vele. Ha ügyünket elutasították, biztosak lehetünk az érintett jogszabály vagy bírói döntés alkotmányosságában, míg megsemmisítés esetén annak örülhetünk együtt, hogy a jogrendszerből kipurgálták az oda nem illő, alkotmányellenes csökevényeket.” – összegzett Sulyok Tamás.

A nemzeti identitásról szóló valódi párbeszédnek meghatározó szerepe van az Európai Unió jövőbeli fejlődésében. Ez volt az egyik fő üzenete annak az előadásnak, amelyet Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke mondott az emberi jogok világnapja alkalmából rendezett, mára már hagyománnyá vált konferencián.

„Az Unió legújabb alapszerződése, az úgynevezett Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Azaz maga a legfontosabb Európai Uniós jogforrás biztosítja a jogi lehetőséget arra, hogy az Uniós szervek és a tagállamok között az identitásról békés és gyümölcsöző párbeszéd alakulhasson ki.” – fejtette ki Sulyok Tamás.

Beszédében az elnök arról is beszélt, hogy a nemzeti identitásról az egyenjogúság alapján kell párbeszédet folytatniuk az uniós intézményeknek és a tagállamoknak. Az Európai Unió Bíróságának “monológja” helyett a luxemburgi székhelyű bíróság és a tagállami bíróságok közötti párbeszéd felé kell elmozdulni.

„A megoldás az érdemi bírói párbeszéd, a tagállami bíróságok szövetsége, megteremtése és fenntartása lehet. E párbeszéd és együttműködés mellett a magyar Alkotmánybíróság is elkötelezte magát döntéseivel.” – tette hozzá Sulyok Tamás.

„Végeredményben az Európai Unió jövője azon áll vagy bukik, hogy képes-e megvédeni polgárai egyéni méltóságát és ezen keresztül közösségei nemzeti identitását. Az EU és a nemzeti identitások védelme nem áll konfliktusban egymással. Éppen ellenkezőleg. A nemzeti identitások védelme és az Európai Unió kölcsönösen erősíti és kiegészíti egymást. Bármelyiket hangsúlyozzuk is túl a másik rovására, annak az érző, élő emberi lény fogja a kárát látni.”– zárta beszédét az Alkotmánybíróság elnöke.

Sulyok Tamás és Darák Péter közös interjúja a Karc FM-nek

Interjút adott az Alkotmánybíróság elnöke és a Kúria elnöke a Karc FM rádiónak. Sulyok Tamás és Darák Péter a Bírósági Akták című jogi magazinműsornak nyilatkozott 2019. október 13-án. A beszélgetés apropója, hogy „Erkölcs és Jog” címen rendezett szakmai konferenciát a legfőbb bírói fórum.

Az Alkotmánybíróság elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az erkölcs és a jog két egymás mellett létező nagy normarendszer. Sulyok Tamás hangsúlyozta: ha a kettő kapcsolódását keressük, akkor egy kapuval és egy ajtóval találkozhatunk. A kapu általában az alkotmány alapjogi katalógusa, az Alaptörvényben ugyanis közvetlenül is megjelennek erkölcsi alapelvek. Az ajtó pedig a bírói szubjektum – mondta a taláros testület vezetője.

A jog világa nagyon összetetté vált és csak kivételes esetben engedi a jogalkotás láttatni a jog erkölcsi hátterét – mondta a Kúria elnöke. Ugyanakkor Darák Péter rámutatott, a jogalkalmazáson is múlik, hogy miként él a jogi és erkölcsi normarendszer összhangba hozásának eszközével.

A magazinműsor itt hallgatható meg >>

„Két oka van annak, hogy az alapjogok lényegi magját erkölcsi minőségnek kell tételeznünk.” – szögezte le Sulyok Tamás a számos neves résztvevővel életre hívott konferencián tartott előadásában.

Egyrészt az alapjogok azt határozzák meg, hogy az államnak miképp kell a polgáraihoz viszonyulnia – fejtette ki az Alkotmánybíróság elnöke -, másrészt a polgárok egymás közötti viszonyainak alapvető struktúráját is megrajzolja. Az erkölcs pedig épp arra a kérdésre ad választ, hogy miképpen kell embertársainkkal szemben viselkednünk. Kiemelte a XX. század történelmének tanulságait, amelyek egyértelműen rávilágítanak arra, hogy csakis az embereket tekintetbe vevő, embereknek alkotott, ezért erkölcsi tartással bíró jog lehet az a keret, amelyben a XXI. század társadalmi fejlődése számunkra itt, Európa középső részén élő polgárok számára elképzelhető.  Sulyok Tamás hozzátette: „Alkotmánybíróként számomra az alapjogok mindig egyfajta erkölcsi minimumot testesítettek meg.”

Az Alkotmánybíróság elnökének és a rendezvény többi előadójának beszéde, illetve az elhangzottakról készült összefoglaló a konferenciát szervező, és annak helyet adó Kúria honlapján található >>

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke részt vett és felszólalt az Andrássy Egyetem 2019. szeptember 6-án tartott tanévnyitóján

Sulyok Tamás tanévnyitó beszédében rámutatott, hogy a globalizáció és az európai egységesülés folyamata a felsőoktatás egész rendszerét versenyre készteti. Ez a vállalkozás azonban csak akkor működik jól, ha megteremtjük azokat a peremfeltételeket, amelyek a tudomány továbbadását lehetővé teszik. Ezen peremfeltételek közül a két legfontosabb feltétel az integráció előmozdítása és az identitás megőrzése. Egy egyetem két dologgal is hozzájárulhat ezek előteremtéséhez: egy egyetem képes hidakat verni, mert párbeszédre kényszerít, és mert a megismerés révén megbékélésre késztet.

A megnyitón készült felvétel az Andrássy Egyetem honlapján tekinthető meg >>

Der Globalisierungsprozess, ja bereits die Europäisierung des Hochschulraumes erzeugen einen Wettbewerbsdruck – formulierte Dr. Tamás Sulyok, Präsident des ungarischen Verfassungsgerichts in seiner Festrede bei der Eröffnung des Schuljahres an der Andrássy Universität von Budapest am 6. September 2019. Seiner Ansicht nach gelten Integration und Identität als wichtigste Rahmenbedingungen für jede stabile sozialwissenschaftliche Entwicklung. Wie kann die Wissenschaft diese Entwicklung fördern? Die Wissenschaft, bringt, so sieht man in der Brücken-Symbolik in dem Uni-Siegel, Dialog und Versöhnung mit.

Über der Youtube-Kanal der Universität können Sie die Veranstaltung live verfolgen >>

Egy gondoskodó államnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy megfelelő hajléktalangondozó intézményrendszert tartson fenn. Magyarországon pedig több helyen többletkapacitás is van a hajléktalan-ellátásban — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke annak kapcsán, hogy az általa vezetett testület a múlt héten kimondta: nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó rendelkezése. A testület vezetője szerint hiba az emberi méltóságukból levezetve megengedni, hogy a hajléktalanok bármeddig a közterületeken tartózkodhassanak. Tovább a Magyar Nemzet cikkére >>

 

Fotó: Kurucz Árpád (magyarnemzet.hu)

Az Alkotmánybíróság és a Kúria közötti alkotmányos párbeszéd az Alaptörvény által létrehívott alapjogi bíráskodás rendszeréből fakad, amelynek hasznát, jogfejlesztő hatását főként a jogkereső polgárok élvezik. – mondta el a két intézmény vezetője a Karc FM Bírósági akták című műsorának adott közös interjújában. A beszélgetésben szólnak az Alkotmánybíróság és a Kúria által közösen megjelentetett négykötetes könyvsorozatról, a valódi alkotmányjogi panasz intézményéről, a látszólagos ellentétekről, alkotmányos kötelezettségekről és választási ügyekben meghozott ítéletekről, határozatokról is

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke kiemelte: az Alkotmánybíróság döntéseiben az Alaptörvényt védi és értelmezi, míg a bíróságok és a Kúria a jogszabályokat alkalmazza, ezért szükségszerűen adódhat, hogy az AB a Kúria ítéletét megsemmisítő döntést hoz, mint például az aláírásgyűjtési ügyben. Ezzel együtt az Alkotmánybíróság a legtöbb esetben elfogadja a bíróságok jogértelmezését, ami nemzetközi szinten is példaértékű dialógusnak minősül. Darák Péter arra világított rá, hogy a Kúria természetesen és jogalkalmazói kötelezettségénél is fogva figyel arra, hogy az ítéletekben érvényesüljenek az alkotmányos alapjogok és alapértékek. A bíróságok előtt folyó ügyekben azonban az alkotmányjogi érintettség ritkábban fordul elő, és előfordulása esetén is az ügyet csak néhány vonatkozásában érinti.

A beszélgetést 2019. június 9-én 16 órakor hallgathatják meg a Karc FM műsorán.

Az interjú 2019. június 6-án, csütörtökön, a kora délutáni órákban készült, ezért a beszélgetésben elhangzottak a választási-aláírásgyűjtési ügyben a felvételkori időnek megfelelően értelmezendők.

A műsor elérhető a rádió honlapján is: https://karcfm.hu/musorok/birosagi-aktak/

Könyvbemutató az Alkotmánybíróságon: az Alkotmánybíróság és a Kúria közös kutatási projektje keretében tanulmánykötetek jelentek meg.

„Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban” a címe annak a négykötetes könyvsorozatnak, amelyet 2019. május 29-én mutattak be az Alkotmánybíróságon. A tanulmányok a két intézmény által meghirdetett tudományos pályázat keretében, összesen tizenhárom kutatócsoport munkájának eredményeként születtek, tematikus csoportosításban olvashatók. Az első kötet egy gyakorló jogászoknak szánt kézikönyv az alkotmányjogi panaszról, a második a hatásköri kérdésekről szól, a harmadik kötet az egyes alapjogok érvényesítésének gyakorlatát mutatja be, míg a negyedik a bírói normakontroll kezdeményezések tapasztalatait ismerteti.

A rendezvényt dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke nyitotta meg, aki elismerését fejezte ki a szerzők tudományos teljesítményét illetően, és külön köszönetet mondott a tanulmánykötet-sorozat létrejöttében közreműködő szerkesztőknek, így dr. Kintzly Péter kúriai titkárnak és dr. Szabó Attilának, az Alkotmánybíróság elnöki kabinetfőnökének.

Köszöntőjében dr. Darák Péter elmondta, hogy a legfőbb bírói fórumok és az alkotmánybíróságok viszonya folyamatosan napirenden lévő kérdés az európai országok jogászi szakmai közösségeiben. Kifejtette, hogy a két alkotmányos intézmény közötti kiegyensúlyozott kapcsolat érdekében tartalmi kérdések megválaszolása is szükséges. Ez volt a közös projekt célja, amelyben az ország összes tudományos műhelye képviseltette magát. A Kúria elnöke nagyrabecsülését fejezte ki a kötetek szerzői iránt, és utalt arra, hogy a két intézmény közötti párbeszéd a tanulmányokban kifejtettek alapulvételével tudományos műhelyviták formájában fog folytatódni, amelyeknek a két intézmény felváltva ad otthont.

A köszöntőket követően a kötetsorozatot dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes és dr. Sonnevend Pál tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának dékánhelyettese méltatták.

A Lawyr.it. angol nyelvű lapban Gula Krisztina készített interjút Sulyok Tamással,  az Alkotmánybíróság elnökével, amely ezen a linken tekinthető meg. Az interjú magyar nyelvű fordítása pedig alább olvasható.

 

  1. Hogyan alakult az Alkotmánybíróságig vezető utad, milyen területeken szereztél gyakorlatot? Mennyiben jelentett változást a korábbi hivatásgyakorlásodhoz képest az alkotmánybírói szerep, és mennyiben tudtad hasznosítani a meglévő tapasztalataidat?

Életrajzom több korszakot ölel fel a magyar történelemből. 1956-ban születtem, egy kommunista diktatúrában nőttem fel, megéltem a rendszerváltást, ami egy eufórikus időszak volt a magyar értelmiség számára. A kapitalizmus egy egészen izgalmas és új világot nyitott meg. Az egyetemen három professzorom volt, akiket azóta is ikonikus figurának tartok az életemben: Pólay Elemér római jogász professzor, Kovács István professzor úr, aki az államjogot tanította, ami tulajdonképpen az alkotmányjog elődje, és Kemenes Béla, aki a polgári jognak volt kiváló professzora. Mindhárman lenyűgöző egyéniségükkel és tudásukkal tudták megragadni a hallgatók figyelmét. Közjogi érdeklődésem ebben az időben a filozófiai kérdések vizsgálatában nyilvánult meg, filozófia diákkörös voltam, fődíjas diákköri dolgozatot írtam. Amikor elkezdtem dolgozni, abban a szerencsés helyzetben voltam – summa cum laude végzettségemnek is köszönhetően -, hogy egyedül kerültem be bírósági fogalmazónak az akkori Csongrád Megyei Bíróságra. Már ekkor tudtam, hogy a büntetőjog sosem fog igazán közel állni hozzám, és kialakult bennem egy komolyabb magánjogi érdeklődés. A szakvizsga után furcsa helyzetbe kerültem, büntetőbíró lehettem volna, ehhez viszont be kellett volna lépnem az akkori állampártba. Jeleztem, hogy nem kívánok büntetőbíró lenni, másnap el is jöttem a bíróságról, így 1945 után én voltam az első fogalmazó, aki otthagyta a Csongrád Megyei Bíróságot. Sőt, az akkori bírósági elnök javaslatára a megyéből is eljöttem „a béke kedvéért”. Jogtanácsos lettem egy termelőszövetkezetben: ezek akkoriban a virágzó gazdaság és a modern technológia színterei voltak. Meg kellett ismerkednem az idegenforgalommal kapcsolatos jogi kérdésekkel is, tehát igencsak sokféle információ birtokába jutottam. 1986-tól lehetőség volt jogtanácsosi munkaközösséget alakítani, amely már „gazdasági ügyvédi tevékenységet” jelenthetett, és Szegeden két kollégámmal az elsők közt alakítottunk ilyet. Ezután jött a rendszerváltás, eltörölték az ügyvédségben a numerus clausust, és 1990-től ügyvédként praktizáltam. E minőségben is elsősorban a gazdasági és társasági jog, illetve a közigazgatási jog bizonyos területeivel foglalkoztam. A 2000-es években felkérést kaptam, hogy kezdjek el alkotmányjogot tanítani, aminek rendkívüli módon örültem. 2000-től osztrák tiszteletbeli konzul lettem, és egészen alkotmánybíróvá válásomig ekként is tevékenykedtem. Érdekes és sokszínű feladat volt egy államot gazdasági, konzuli, illetve kulturális értelemben képviselni, egy kicsit sajnálom is, hogy összeférhetetlen az alkotmánybírói tisztséggel. Ügyvédként igen fontosnak tartottam, hogy az egyszerű ember, a „kisember” jogi képviselete biztosított legyen, ez adta az erőt és a sikerélményt a mindennapi munkában. Amikor 2014 szeptemberében megválasztottak alkotmánybírónak, szüneteltetnem kellett az ügyvédi hivatásgyakorlást és fel kellett hagynom a tiszteletbeli konzuli tevékenységgel. Ugyanakkor minden, amit a korábbi szakmai életemben tanultam, jól hasznosítható az alkotmánybíráskodás során. Egyfelől jogalkalmazói tapasztalat, hogy a jogban a tudás mellett nagyon fontos a mindennapi fejlődés, másrészt az ügyvédi hivatás gyakorlása során megtanulja az ember, hogy kompromisszumokkal sokszor többre lehet jutni. Számos esetben az észszerű, átgondolt tárgyalási ajánlatok, amik kölcsönös érdekeken alapulnak és azokat kiegyensúlyozottan jelenítik meg, sokkal többre visznek. Ennek nagy hasznát veszem az Alkotmánybíróságon is, amikor a tizenöt fős testületben a többségi döntéshozatalnak kell megvalósulnia, hiszen egy alkotmánybíró egyedül nem tud érdemben döntést hozni. Egy ügyvéd számára kiemelten fontosak az ügyfelek, sokukkal évtizedes kapcsolatban álltam, és amikor elvállaltam egy ügyfelet, az minden jogi jellegű problémájára kiterjedt, a felmerült öröklési jogi, házassági jogi, tulajdonjogi és cégjogi kérdésekre egyaránt. Ebben az értelemben az ügyvéd „az egész embert” vállalja el. Az ügyfeleim a mai napig hiányoznak. Ezek nemcsak értékes szakmai, de emberi kapcsolatok is voltak, át kellett adnom őket más kollégáknak, és jó kezekbe kerültek, de ez veszteség számomra az emberi oldalon. Az alkotmánybíráskodás más jellegű tevékenység, ugyanakkor az alkotmányjogi panaszrendszer célja is – többek között – a kisember problémáinak megoldásában való segítségnyújtás, amikor szembesül a bürokrácia, a bírói eljárások útvesztőjével, és a szakjogi kérdéseken túl sérülnek az alapjogai. A mostani alkotmánybíráskodás bizonyos értelemben azt próbálja visszahozni, ami a jogszabályok bonyolultabbá válása és számbeli növekedése során elveszett a modern, sőt már posztmodern időkben, a célt, ami miatt alapvetően létezik a jog: hogy védje az embert a hatósági vagy épp a bírói önkénytől.

  1. Milyen az elnökségről kialakított felfogásod, milyen szerepe van az elnöknek a döntéshozatali mechanizmusokban, elsősorban a kompromisszumkeresésben és -teremtésben?

Az elnök képviseli az Alkotmánybíróságot, az ott dolgozók felett – az alkotmánybírák kivételével – gyakorolja a munkáltatói jogokat, tehát a munkaszervezettel kapcsolatban igen széleskörű jogosítványai vannak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy valamivel többet kell dolgoznia. Másrészt az Alkotmánybíróság működését tekintve az elnök primus inter pares a tizenöt alkotmánybíró közt, azonos jogosítványokkal és lehetőségekkel. Kollégáimhoz hasonlóan én is előadó bírája vagyok ügyeknek, az én szavazatom is ugyanannyit ér – azt az esetet kivéve, amikor szavazategyenlőség van, de ez csak akkor merülhet fel, ha valamelyik alkotmánybíró nincs jelen. Érdekes, hogy az osztrák alkotmánybíróság elnökének egyáltalán nincs szavazata, csak szavazategyenlőség esetén. Véleményem szerint az elnök feladata annak elősegítése, hogy minél jobb minőségű többségi határozatok születhessenek, ennek érdekében sokszor én is annak megfelelően alakítok a saját álláspontomon, hogy az még összeegyeztethető legyen a többségi véleménnyel, vagy próbálom a többségi álláspontot egy adott irányba terelni. Különvéleményt csak végső esetben írok. Nézetem szerint az elnöknek éppen az a szerepe, hogy közreműködjön a többségi álláspont kialakításában, és inkább ezért próbálok többet tenni.

  1. Jellemző vitakérdés, hogy az alkotmánybíráskodásban mekkora szerep kell hogy jusson az egyes szakjogágaknak, szükséges-e erősíteni az alkotmányjoghoz közelibb gondolkodást és megközelítésmódokat, mi ennek kapcsán az álláspontod, tudnád-e konkrét példával illusztrálni?

Az egyetemen, amikor az alkotmányjog szerepéről, funkciójáról beszélek a hallgatóknak, szoktam alkalmazni azt a hasonlatot, hogy az alkotmányjog olyan, mint a kakukkfióka: az alkotmányjogi tojás bekerül a szakjogi fészekbe, és amikor kikel az alkotmányjogi kakukkfióka, rákoppint a többi kismadár fejére, és megpróbálja érvényesíteni a saját logikáját, rendszerét. Az úgynevezett „valódi alkotmányjogi panasznak”, amelyet a német „Grundgesetz”-ben vezettek be először, éppen az a funkciója, hogy a szakjogi érveléseken alapuló bírói döntéseket vizsgálja abból a szempontból, hogy ezekben történt-e alapjogsérelem. Nálunk a szakjogi kérdések kvázi a tényállás ismeretéhez tartoznak, a munkánk a szakjogi probléma megismerésénél kezdődik. Ahogy egy rendesbíró sem döntően tényállásbeli kérdésekkel foglalkozik, hanem elsősorban reflektál rájuk, úgy kell nekünk is megismernünk az ügy szakjogi helyzetét és hátterét. Ebből adódik az ilyesfajta alkotmánybíráskodás bonyolultsága. Absztrakt utólagos normakontrollnál bizonyos értelemben egyszerűbb az alkotmánybíróság helyzete, mivel egy elvont alkotmányossági problémát kell megítélnie. Gyakori azonban, hogy ki kell bontani egy terjedelmes, gyakran hosszú évek alatt lefolyt bírósági eljárásból, néha a „döglött aktákból” azokat az alkotmányjogi üzeneteket, amelyekre az indítványozó hivatkozik. Kicsit olyan ez a munka, mint az aranyszitálóé, aki a folyónál állva rázza a szitát, és arra vár, hogy megjelenjen az aranyrög a szita tetején, ami ebben az esetben az alkotmányossági probléma és üzenet. Ennek a megtalálásához rengeteg ezzel összefüggő szakjogi kérdést kell megvizsgálnunk. Ebben az értelemben van összefüggés a szakjogi és alkotmányossági kérdések közt. A testületben ugyanakkor arra törekszünk, hogy szakjogi kérdésben soha ne nyúljunk a jogerős bírói ítéletekhez, kizárólag alkotmányjogilag releváns probléma felmerülése esetén. Érdekes kérdés, hogy az alapvetően szakjogi bíráskodásban és ítéletekben hogyan lehet ezt felderíteni. A döntések közül néhány alapjogokat érint: például a véleménynyilvánítás szabadságát egy személyiségi jogi per esetén, vagy a sajtószabadságot egy sajtóper esetén. Utóbbi fordult elő, amikor a pénzügyi felügyelet megbírságolt egy hírportált, aminek a híradása miatt bizonyos részvények tőzsdei kereskedését le kellett állítani. Ebben a konkrét ügyben a bíróság nem vette észre, hogy alapjogi érintettség is felmerült, egyszerűen közigazgatási jogi kérdésként kezelte a helyzetet. Bár ezt alapvetően helyesen tette, de mindez érdemben befolyással volt a sajtószabadságra is. Ez volt az Alkotmánybíróság első olyan döntése, melyben egyértelműen kimondta, hogy a rendesbíróságnak fel kell ismernie az ügy alapjogi jelentőségét. Ha ez nem történik meg, akkor mást már nem is kell a testületnek vizsgálnia, hanem meg kell semmisítenie a döntést, és a bíró ez alapján hoz majd egy újabb döntést, amire az Alkotmánybíróságnak már nincs ráhatása. Ebben az esetben a bíróság ugyanazt a döntést hozta meg, de a bíró megfelelő indokát adta, hogy miért nem kell figyelemmel lennie az alapjogi érintettségre. Ha megnézzük, hogy a mi ügyeink milyen jogágakat érintenek, akkor azt látjuk, hogy 2018-ban 42%-ban polgári, 25%-ban közigazgatási, 17%-ban büntetőügyek, 10%-ban munkajogi és 6%-ban választási ügyek fordultak elő.

  1. Hogyan látod az alkotmánybíráskodás jelenkori szerepét – elsősorban a jogállami értékrend és az egyes konkrét értékek, alapelvek megőrzésében és megerősítésében?

Az Alkotmánybíróságnak természetesen alapvető és döntő szerepe van a jogállamiság fenntartásában és védelmében, valójában a kelseni alkotmánybíráskodás is emiatt jött létre – akkoriban persze a jogállam fogalma még más volt, mint ma. Az alkotmánybíráskodás másik érdemi és előbbivel összefüggő funkciója az alapjogok, az emberi jogok védelme. A mi munkánk döntő részét ez teszi ki, mivel az alapjogvédelmen keresztül védjük a jogállamiságot. Amióta bekerült a Lisszaboni Szerződésbe, hogy az Unió tiszteletben tartja a nemzeti identitást, az alkotmánybíróságok is be tudnak kapcsolódni az európai uniós párbeszédbe, a bíróságok közti párbeszédbe. Ennek azért is van jelentősége, mert párhuzamos jogrendszerek élnek egymás mellett az Unióban: az európai uniós jog (amely belső joggá válik például a rendeletek esetében), illetve a tagállami jogok, amelyek az európai jog gyökerét alkotják. A párhuzamos jogrendszerek közt nincs hierarchia, a tagállamok a saját jogrendszerük mellett hoztak létre egy olyan jogrendszert, amely mögött nem áll állam. Ezt a rendszert a tagállamok tartják fenn és működtetik, és ez a párhuzamosság, illetve a hierarchia szokatlan hiánya követeli meg a párbeszédet. Véleményem szerint ez teljes mértékben helyes, és ennek a dialógusnak egyaránt meg kell nyilvánulnia az Európai Unió Bírósága és a tagállami alkotmánybíróságok, illetve az egyes tagállami alkotmánybíróságok közti párbeszédben, ami gazdagítja az európai jogot és a tagállami jogot egyaránt. A folyamat végét egyelőre nem látjuk, hiszen nem volt még a világon olyan jogrendszer, amely mögött nem állt állam, de magát a fejlődési folyamatot figyelemmel kísérni és alakítani nagyon érdekes és izgalmas kihívás.

  1. Milyen nemzetközi kapcsolatai vannak az Alkotmánybíróságnak, mi az elnök szerepe ezek fenntartásában és megerősítésében, van-e olyan potenciális jövőbeni együttműködés, amelynek a kialakításán jelenleg dolgoztok?

A magyar Alkotmánybíróság szerteágazó bilaterális és multilaterális kapcsolatokkal rendelkezik. Az osztrák Alkotmánybírósággal szinte a kezdetektől szervezünk éves találkozókat, általában a Dunántúlon, Stájerországban vagy Burgenlandban. Az osztrák Alkotmánybíróság korábbi elnökét, Holzinger urat a legmagasabb magyar állami kitüntetésben részesítette a köztársasági elnök, amit az igazságügyi miniszter adott át részére egy bilaterális konferencia keretében. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a német alkotmánybírósággal szorosabb együttműködést alakítsunk ki. Ennek egyik legfőbb oka, hogy 2012-ben a magyar Alkotmánybíróság megkapta azt a hatáskört, amellyel a német alkotmánybíróság is bír: az Urteilverfassungsbeschwerde, azaz az ítélet elleni alkotmányjogi panasz elbírálásának lehetőségét, amelynek során a bírói jogértelmezés alapjogokkal való összefüggését vizsgálja a testület. Iskolapéldaként tekintünk rájuk, mivel mi még inkább a „bakfis” korszakban vagyunk, ők viszont már negyvenöt évnyi szakmai tudást és tapasztalatot halmoztak fel e téren. A német alkotmánybíróság kétoldalú találkozóra hívott bennünket a következő évben, illetve a testület elnöke, Andreas Voßkuhle az általunk Budapesten szervezett konferencián elvállalta a keynote speech megtartását – akárcsak Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke. Ezt az Európán belüli bírói párbeszéd fenntartása és erősítése miatt is kiemelt jelentőségűnek tekintem. Minden nemzetközi alkotmánybírósági fórumon hangsúlyozni szoktam, hogy helytelennek tartom azt a tendenciát, hogy Hans Kelsen anyanyelve kezd háttérbe szorulni az alkotmánybírósági fórumokról, átveszi a helyét a francia és a spanyol nyelv, holott a német nyelv kifejezetten alkalmas alkotmányjogi kérdések megvitatására és elemzésére. Komplikált helyzetet teremt, hogy a helyét olyan nyelvek veszik át, amelyekben bizonyos kategóriákat nem lehet tartalmilag pontosan visszaadni. Bízom abban, hogy e téren lesz pozitív irányú változás a jövőben. Kimondottan jók a kapcsolataink a szomszédos államokkal, a román alkotmánybírósággal is évente találkozunk az utóbbi időben, ennek a továbbvitelére Dorneanu elnök úr is nagy hangsúlyt helyez. A magyar Alkotmánybíróság nemzetközi fórumokon is kiállt a román Alkotmánybíróság mellett, amikor a köztársasági elnök úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja végrehajtani az alkotmánybíróság határozatát. Álláspontunk szerint minden alkotmánybírósági határozat – tartalmára tekintet nélkül – végrehajtandó. Ezzel a megközelítéssel egyedül maradtunk Európában. Emellett a szlovák és a cseh alkotmánybírósággal is építjük a kapcsolatainkat, a cseh alkotmánybírósággal épp most készítünk elő egy kétoldalú találkozót Brno-ba. Igen fontosnak tartjuk, hogy élő kapcsolatunk legyen a Velencei Bizottsággal, nemrég felszólaltam a Bizottság ülésén, és ismertettem a magyar Alkotmánybíróságnak a Velencei Bizottság munkájával összefüggő határozatait. Jelentősnek tekintjük a strasbourgi bírósággal ápolt kapcsolatokat, ahová Paczolay elnök úrral tervezünk találkozót. Az Európai Bírósággal és személyesen Koen Lenaerts úrral is együttműködünk, akinek kiváló érzéke van a tagállami alkotmánybírósági problémák iránt. Ezek kiemelt kapcsolatrendszereink, de említhetném a szerb, horvát, szlovén vagy a lengyel alkotmánybíróságot, illetve a belga, luxembourgi, holland bíróságokkal, valamint a svájci Legfelsőbb Bíróság elnökével, Ulrich Meyer úrral is kiválóak a kapcsolataink. Senkit sem szeretnék kihagyni, említhetném a Baltikumot is. Kiemelendőnek tartom emellett a Budapestre akkreditált diplomáciai testületekkel való intenzív együttműködést. Minden évben tartok egy tájékoztatót, amelyen a külképviseletek nagyköveti szinten képviseltetik magukat, ami azt eredményezi, hogy a nagykövetek is bizalommal fordulhatnak hozzánk. Mindez elősegíti a nyitott és közvetlen kommunikációt és nemzetközi párbeszédet.

  1. Mekkora szerepet játszik jelenleg – korábbi tendenciákkal való összehasonlításban -, és mekkora szerepet kellene hogy játsszon az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga az Alkotmánybíróság döntéseiben?

Az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapján az Európa Tanács égisze alatt kialakított emberi jogi rendszer rendkívül fontos jogvédelmi rendszer. A tagállamok választhatnak, hogy hogyan, milyen szinten építik be a saját alkotmányos rendszerükbe. Az osztrák vagy a szlovén alkotmányozó például úgy döntött, hogy alkotmányos rangon ismeri el az Egyezmény szabályait, ezáltal a strasbourgi esetjogot is. A magyar alkotmányozó másképp döntött: törvényi szinten – vagyis az alkotmányos jogvédelem alatti szinten – helyezte el, ami nem jelenti azt, hogy az esetek nagy részében ne lennének azonosak a mércék. Vannak ugyanakkor eltérések is: a magyar Alkotmánybíróság az 1990-es évektől alapvetően csak a megszerzett tulajdont védi, szemben a strasbourgi bíróság gyakorlatával, amely a javak békés élvezetét helyezi a jogvédelem középpontjába. Ez azt is jelenti, hogy a magyar Alkotmánybíróság egy koncesszió vagy egy hatósági engedély elvesztését nem tartja tulajdonjog-védelem alá esőnek, legfeljebb a vállalkozáshoz való jog körében tudja értékelni. Különösen azonos mércék esetén tudunk figyelni egymás döntéseire. 1998-2008 között 65 döntésben hivatkozott a magyar Alkotmánybíróság a strasbourgi esetjogra. Érdekes viszont, hogy 2012-től – az új Alaptörvény hatálybalépésétől – 2018-ig 73 döntésre hivatkozott a testület, azaz nagyobb arányban jelent meg a strasbourgi esetjog. Ennek oka, hogy az absztrakt utólagos normakontroll hatáskör, amely 2012-ig döntő szerepet játszott, kevésbé kívánta meg az esetjogi hivatkozást. Az esetjogi bíráskodás azonban megköveteli a strasbourgi esetjog gyakoribb figyelembevételét.

  1. Milyen arányban jelennek meg az egyes ügycsoportok, hivatkozási alapok a bíróság esetjogában, milyen arányban kerülnek befogadásra, illetve elutasításra az ügyek? Mi(k) lehet(nek) az oka(i) annak, hogy a testület által érdemben megvitatásra kerülő ügyek jelentős részében is elutasító határozat születik?

2012-2018 között az alkotmányjogi panaszok az Alkotmánybíróság ügyeinek 93%-át tették ki, a bírói kezdeményezések a 6%-át, a fennmaradó 1%-ban pedig az absztrakt utólagos normakontroll, az előzetes normakontroll és az egyéb hatáskörök maradtak. A 2018-as adatok is hasonlók, itt a bírói kezdeményezések aránya valamivel magasabb, 8%, míg az alkotmányjogi panasz 91%-ot tesz ki, a többi hatáskör azonban ugyanúgy 1% marad. Ez annak a következménye, hogy az új Alaptörvény az individuális alapjogvédelemre helyezte a hangsúlyt. Korábban az absztrakt utólagos normakontroll volt az Alkotmánybíróság meghatározó hatásköre. Ennek a jelentősége érdemben csökkent, és a helyét a széles spektrumú utólagos konkrét normakontroll hatáskörök, valamint az individuális alapjogvédelem legerősebb hatásköre, a bírói ítélet elleni alkotmányjogi panasz veszik át.

  1. Más államokkal összehasonlítva hogyan alakul a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában az elutasító döntések, illetve határozatok és az érdemben elbírálásra kerülő ügyek aránya, mi lehet az oka az (esetleges) eltéréseknek?

A statisztikák alapján azt láthatjuk, hogy az ügyeknek hozzávetőleg a 60%-a eleve befogadhatatlan. Évente kétezer ügyből átlagosan hatszáz-hétszáz az, ami az Alkotmánybíróság által befogadható. 2018-ban az ügyek 23%-a zárult le érdemi döntéssel, 77% végződött visszautasítással. Összehasonlításképpen: a német Szövetségi Alkotmánybíróságnál az alkotmányjogi panaszok 2,3%-a volt „sikeres” a tavalyi évben, nálunk az ügyek 5%-a, és a magyar számarányok nagyjából leképezik a nemzetközi tendenciákat. A horvát, szlovén vagy cseh bírói döntések esetében százas nagyságrendben kerül sor megsemmisítésre, nálunk az éves átlag tíz-tizenöt körül mozog. Ez arra utalhat, hogy nincsenek rendszerszintű problémák, amelyek indokolttá tennék az ilyen mértékű beavatkozást.

  1. Quo vadis alkotmánybíráskodás – figyelemmel az előzetes és utólagos normakontroll szerepének háttérbe szorulására, valamint az alkotmányjogi panaszindítványok jelentősen megnövekedett számára és az azok elbírálásához szükséges jelentős kapacitásokra?

Az alkotmánybíróságokra egyrészt az Európai Unión belül is, másrészt tagállami szinten is igen komoly szerep vár. Már a ’90-es évek elején érvényesült az a Sólyom László-féle tétel a magyar Alkotmánybíróság döntéseiben, hogy a jogállam egyszerre ténymegállapítás és program, a jogállam mindig fejleszthető, az alapjogok védelmét pedig mindig fejleszteni is kell. Az Unió szempontjából is igen lényegesek az egymás közti, illetve az Európai Bírósággal folytatott párbeszédek, amelyek kölcsönösen gazdagítják az egyes jogrendszereket. Az alkotmánybíróságoknak az egyre precízebb dogmatika kialakításán kell munkálkodniuk, ebben nagyon jó példa számunkra a német alkotmánybíróság. Tudunk meríteni más alkotmánybíróságoktól is, amelyek a miénkhez hasonló hatáskörökkel rendelkeznek. Az egyre erősebb dogmatika az alkotmánybíróságokba vetett társadalmi bizalom fennmaradásának a letéteményese. Az Alkotmánybíróságnak a rendes bíróságokkal ellentétben nincs végrehajtó apparátusa: döntéseinek végrehajtása társadalmi konszenzuson alapul. Valamennyi kelet-közép-európai régióban lévő alkotmánybíróság sokat tesz azért, hogy a közbizalmat az egyre jobb minőségű határozatokon keresztül érje el. Ezt tartom a legfontosabb célnak, főleg olyan államokban, ahol adott a különvélemény intézménye. Egy alkotmánybíró csak akkor lehet igazán autonóm, ha eltérő véleményének hangot adhat. A különvélemény ugyanakkor magas mércét állít a többségi határozatokkal szemben, amelyeknek el kell bírniuk a különvélemények szükségképpen erodáló hatását. Ez egy olyan követelmény, mint az öszvér elé póznán tartott szénacsomó: sohasem lehet elérni, de motivációt jelent.

  1. Hogyan látod általánosságban a testület döntéseinek, az általa támasztott követelményeknek és elveknek a gyakorlatba való átültetését, volt-e olyan ügy, amelyben a bíróság megállapításai nem honosodtak meg a gyakorlatban?

A magyar Alkotmánybíróság megkapta a jogerős bírói döntések, még a kúriai döntések megsemmisítésének hatáskörét is. Ez szükségképpen egyfajta vitalehetőséget nyit meg a rendesbírói fórumok és az Alkotmánybíróság közt, hasonlót, mint amely évtizedek óta létezik Németországban a Bundesverfassungsgericht és a Bundesgerichtshof közt. Az alkotmánybírókat a rendes bírók hajlamosak generalistának tartani, míg a rendes bírókat az alkotmánybírók specialitásnak tekintik. Ezeket a kategóriákat sosem tartottam szerencsésnek, hiszen egészen más területeken mozgunk. Úgy gondolom, hogy a magyar alkotmányozó és törvényhozó megfelelően megoldotta azt, hogy az Alkotmánybíróság ultima ratio jellegű felügyeleti lehetősége és ezáltal a bírói döntés megsemmisítésének lehetősége ne sértse a bírói függetlenséget. Nekünk voltaképpen kasszációs jogunk van, ezt követően a Kúria állapítja meg, hogy a mi megsemmisítő határozatunk alapján a bírósági szférában milyen további eljárásjogi lépések szükségesek. Az Alkotmánybíróság soha nem veheti át a rendes bírói szervek tevékenységét, ennek még a látszatát is kerülnie kell. Az elmúlt öt-hat év gyakorlata alapján az állapítható meg, hogy a bíróság különböző módokon fogadja az üzeneteinket. A legérdekesebb talán az az eset, amikor a mi alkotmányos üzeneteinket tágabban értelmezi a Kúria. Egy csatornabírságot érintő ügyben például kimondta az Alkotmánybíróság, hogy ha a hatóság egy környezetvédelmi bírság kiszabására nyitva álló törvényi határidőt elmulaszt, az sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy sem az eljárás tisztességessége, sem a törvény előtti egyenlőség követelménye nem teszi lehetővé a hatóság törvényszegését, miközben épp a törvény megszegéséért szabna ki bírságot. A Kúria egyetértett ezzel a döntéssel, és a hatókörét kiterjesztette valamennyi közigazgatási eljárásra, többek között az adóügyekre. Lényeges, hogy a rendesbíróságoknak lehetősége van ezeket az alkotmányos üzeneteket minél szélesebb körben alkalmazni, és ha ezeknek a helyességéről meg tudjuk őket győzni, akkor meg is teszik. Egy másik esetkör az, amikor az Alkotmánybíróság döntései egy hosszabb ideje kialakult dogmatikát érintenek. Nehezebben tudják a bíróságok integrálni a saját rendszerükbe, ha mondjuk egy évtizedek alatt kialakult bírói gyakorlatot kellene átértelmezni. A rendőrképmás ügyként elhíresült esetekben például az Alkotmánybíróságnak többször is ki kellett mondania ugyanazt a döntést ahhoz, hogy megváltozzon a bírói gyakorlat. Ha szükséges, több ügyben is meghozunk azonos vagy hasonló tartalmú határozatot, hogy ezt a folyamatot segíteni tudjuk. Természetesen van egy harmadik nagy terület is, amikor a bíróságok elfogadják az Alkotmánybíróság döntését: nem terjesztik ki, de követik. Ez fordul elő a leggyakrabban.

  1. Hogy értékeled azt a hatáskörszűkítést, ami alapján az Alkotmánybíróság a gazdasági tárgykörök vonatkozásában csak meghatározott alapjogok sérelmére való hivatkozás esetén vizsgálhatja a releváns törvényi rendelkezéseket?

Véleményem szerint ebben a körben érdemes differenciált látásmódot alkalmazni. A döntés mögöttes oka az volt, hogy az államadósság kényszer miatt az alkotmányozó szeretett volna moratóriumot kapni az Alkotmánybíróság döntéseivel szemben a költségvetést érintő ügyekben. Azt gondolom, hogy amikor Jaltában megrajzolták az új Európa térképét, és bennünket eladtak a szovjet hatalmaknak, számolni kellett azzal, hogy az ötven évnyi kommunizmus nem gazdasági felvirágzást hoz magával. Az adósságaink jelentős része innen származik. Fontos szempont, hogy a korlátozás egy időbeli korláttal áll fenn: attól a feltételtől függ, hogy az államadósság a GDP 50%-a alá kerüljön. E feltétel bekövetkeztével automatikusan megszűnik a korlátozás, nem szükséges hozzá újabb alkotmányozói döntés. Emellett a korlátozás részleges, mivel bizonyos alapjogok tekintetében továbbra is felülvizsgálhatók a törvények. Az Alkotmánybíróság már 2012-2013-ban kialakított egy olyan gyakorlatot, miszerint azokat az alapjogokat, amik alapján felülvizsgálhatók a normák, tágítóan értelmezi, míg a korlátozó feltételt szűkítően határozza meg. A korlátozás nem vonatkozik az ún. ítélet elleni alkotmányjogi panasz eljárásra, a nemzetközi szerződés felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörünkre és az adóeljárási szabályok felülvizsgálatára. Bírói kezdeményezésre is vizsgáltunk már felül költségvetési szabályt, és a tisztességes eljárás követelményének adóügyekben való betartását mindenkor vizsgálhatjuk. A korlátozással egy időben az Alkotmánybíróság hatáskörét kibővítették az individuális alapjogvédelem területén. Az adó és költségvetési törvények jellemzően nem a főgerincét alkotják az alkotmánybíróságok elé kerülő ügyeknek, mivel igen nehéz értelmezni alapjogi szempontból a különbséget egy 16%-os adókulcs és egy 20%-os közt. Természetesen, ha egy adó igen magas mértéket ér el, vannak olyan konkrét alapjogok, amelyek szerint ez felülvizsgálható. Tavaly például a vallásszabadság alapján folytattunk le vizsgálatokat, de felmerül az emberi méltóság alapján történő értékelés is, ha az állami elvonás kirívó méreteket ölt. Semmilyen hatáskörszűkítést nem tudunk pozitívumnak tekinteni, de a magyar történelem alakulása és a „gulyás kommunizmusból” származó államadósság bizonyos fokig indokolhatja a szabályozást.

  1. Hogyan értékelnéd az Alkotmánybíróság elmúlt húsz évét a korábbi aktivista tendenciákkal összehasonlítva, hogy tekintesz a jelenkori bíróságra és döntéshozatali mechanizmusaira?

Az alkotmánybíráskodás soha nem „légüres térben” mozog, mindig az Alaptörvényhez kötötten valósul meg. Ebből adódóan egészen más jelleget ölt ma, mint az Alkotmány hatálya alatt. A rendszerváltás után az Alkotmánybíróság kvázi második kamarája volt a magyar parlamentnek, és a történelmi kötöttségre figyelemmel teljes mértékben érthető és indokolt volt az aktivista tendencia. Az (akkor) új Alkotmány alapján meg kellett tisztítani a jogrendszert a szocialista elemektől. Olaszországban például tíz évbe telt az Alkotmánybíróság felállítása, de végül több mint negyven, a fasiszta rendszer fennállása alatt született rendelkezést „gyomlált ki” a jogrendszerből. A magyar Alkotmánybíróság még ennél is több szabályt semmisített meg. Az Alaptörvény hatálybalépésével háttérbe szorult az absztrakt utólagos normakontroll szerepe, amely már több szempontból működésképtelenné tette a testületet. A normakontroll jelentőségének csökkent, ezzel párhuzamosan jelenleg több mint 90%-ban bírói döntésekkel foglalkozik az Alkotmánybíróság. Természetesen így is adódik néhány politikailag érzékeny ügy, de igyekszünk a tudásunk legjavát adni, hogy ezekben is világos alkotmányjogi érveket és üzeneteket sorakoztassunk fel.

 

Az Alkotmánybíróság elnökének meghívására mintegy 50 Magyarországra akkreditált nagykövetség képviseltette magát a legmagasabb szinteken az Alkotmánybíróság székházában rendezett fogadáson, Budapesten. Hasonló eseményre elsőként a tavalyi évben, hagyományteremtő szándékkal került sor. Az Alkotmánybíróság célja továbbra is az, hogy az intézmény magyarországi demokráciában betöltött szerepéről, erős alapjogvédelmi jogosítványairól, hatásköréről, illetve politikai konszenzus alapján megválasztott tagjairól első kézből hiteles információk jussanak el a nemzetközi közvéleményhez, és nemzetközi párbeszéd alakulhasson ki az igazságügyi együttműködés területén. Sulyok Tamás kiemelte: Európának napjainkban számos bonyolult és érzékeny kihívással kell szembenéznie, így a kölcsönös tapasztalat-, vélemény- és információcsere elengedhetetlen. Sajnálatos módon ennek aktuális ellenpéldája a Sargentini-jelentés. A jelentés készítői ugyanis úgy fogalmaztak meg a magyar Alkotmánybíróság integritását, autonómiáját és tekintélyét negatívan érintő megállapításokat, hogy minden előzetes konzultációt elmulasztottak az Alkotmánybírósággal.

Az elnök szeptember 20-án, a Donáti utcában rendezett eseményen tájékoztatta a nagykövetségek képviselőit többek között arról, hogy a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az Alaptörvény lehetővé tette, hogy a jogkeresők alapvető jogaik sérelme esetén az Alkotmánybírósághoz forduljanak közvetlen jogorvoslatért. Az új lehetőség sikerét a számok igazolják: hat éve töretlenül nő a testülethez benyújtott alkotmányjogi panaszok száma, a benyújtott alkotmányjogi panaszok mintegy 75%-a bírói döntést támadó, ún. valódi alkotmányjogi panasz. A megsemmisített bírói ítéletek 60%-ában a megsemmisítésre azért került sor, mert a bírói döntés megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz, véleménynyilvánításhoz vagy hatékony jogorvoslathoz fűződő, Alaptörvényben foglalt jogait. Az Alkotmánybíróság a bírósági párbeszéd részeként kiemelten kezeli a bírói kezdeményezéseket is, és erőfeszítéseket tesz azok mind rövidebb határidőn belül történő elbírálására.

Az elnök hangsúlyozta: állandóan változó globális politikai, gazdasági és társadalmi környezetünkben az alkotmánybíróságoknak mind nemzeti, mind nemzetközi szinten bonyolult és érzékeny jogi kérdéseket kell kezelniük, így a rendszeres vélemény- és tapasztalatcsere elengedhetetlen. A magyar Alkotmánybíróság Európában az elsők között mondta ki egy 2016-os határozatában, hogy az bírói párbeszéd az Európai Unión belül elsődleges fontosságú.

Sulyok Tamás ezt követően ismertette az elmúlt időszak néhány meghatározó alkotmánybírósági határozatát, amelyek többek között a sajtószabadság és a közéleti vita szabadsága, az egyházak jogállása és a nemek közötti egyenlőség területén nyújtanak hatékony alapjogvédelmet.

Az elnök végül köszönetet mondott a nagyköveteknek együttműködésükért, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben a kapcsolatok még szorosabbá válnak.

Bátor és meg nem alkuvó elődeink emlékét méltó módon őrizni szent, hazafias és alkotmányos kötelességünk − mondta Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a Sulyok Dezső kisgazdapárti politikus emlékére rendezett konferencián, 2018. február 26-án hétfőn, az Országházban.

Az Alkotmánybíróság elnöke − aki távoli rokona az egykori ügyvédnek, országgyűlési képviselőnek − azt hangsúlyozta: a 20. század elejének történelmi viharai közepette Sulyok Dezső korát két emberöltővel megelőzve állt ki a szabadságjogok, a demokratikus választójog és az igazságosabb teherviselés eszméi mellett. Tette mindezt egy olyan időszakban, amikor két, velejéig bűnös diktatúra, a sztálini Szovjetunió és a hitleri Harmadik Birodalom egymással versengve, illetve egymást váltva újra és újra kiszorították az életet az időnként erőre kapó magyar nemzeti demokratikus törekvésekből − fogalmazott.
Kiemelte: Sulyok Dezső egyszerre volt a kisembereket védő és szolgáló vérbeli ügyvéd, illetve a demokratikus, népakaraton alapuló közélet harcos szereplője, olyan ember, akinek a munkássága során az érdekek értékekké tudtak nemesedni.
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint Sulyok Dezső emberi és politikai meggyőződésében különösen hangsúlyos volt a nemzeti elem, az általános választójogon alapuló népképviseleti demokrácia eszméje, a szabadságjogok tisztelete és a szociális érzékenység. Fellépett mindenfajta szélsőség ellen, és elvetette a tekintélyelvűséget − mondta Sulyok Tamás az Országgyűlés Hivatala és az Alkotmánybíróság által szervezett konferencián. Jelezte azt is: Sulyok Dezső 1935-ben elsőként lépett ki az akkori kormánypártból, felismerve, hogy a Gömbös Gyula vezette kormány nem fogja meghozni az általa követelt demokratikus intézkedéseket.
Hangsúlyozta: az 1930-as évek második felében Sulyok Dezső, immár kisgazda színekben politizáló államférfiként határozottan kiállt az antiszemitizmus ellen. Felidézte: Sulyok Dezső a német megszállás alatt internálótáborba került, ahonnan Mindszenty hercegprímás közbenjárására szabadult ki, a nyilasuralom alatt pedig a Somló hegyen bujkált. A Vörös Hadsereg bevonulását követően, néhány hét megfigyelés után a szovjet megszállást a német megszállással találta hasonlatosnak, majd a kommunista hatalmi törekvések következetes ellenzőjeként fellépő politikusként a Kommunista Párt első számú ellenségei közé került − tette hozzá.
Az Alkotmánybíróság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Sulyok Dezső a Független Kisgazdapártból történt önkényes kizárását követően, kizárt párttársaival együtt megalapította a Magyar Szabadságpártot, amely következetes bírálója maradt a kommunista hatalomkoncentrációnak. 1947 közepén, az immár visszafordíthatatlan kommunista térnyerés küszöbén Sulyok Dezső utoljára tartott beszédet a Nemzetgyűlésben, majd az Andrássy út 60. helyett az emigrációt választotta − folytatta az Alkotmánybíróság elnöke, jelezve, hogy Sulyok Dezső már nem élhette meg a szovjet csapatok kivonulását, a rendszerváltást, hiszen csaknem húsz, emigrációban eltöltött év után 1965-ben az Egyesült Államokban hunyt el.
Ugyanakkor hangsúlyozta: Sulyok Dezső az általa képviselt egyéni értékek − a hit, a remény, a bátorság, a meg nem alkuvás, a következetes elkötelezettség az általános választójogon alapuló népszuverenitás és a nemzet szociális felemelése mellett − halhatatlannak bizonyultak, és kiállták az idő próbáját.
Kövér László házelnök megnyitó beszédét betegsége miatt Veress László kabinetfőnök olvasta fel. Ebben az Országgyűlés elnöke azt írta: a történelem csapásainak következtében a magyarság a XX. században háromszor kezdte újra az életét, 1920-ban, 1945-ben, illetve 1990-ben, és Sulyok Dezső részese volt az első két újrakezdésnek. Felidézte: Sulyok Dezső tizenkilenc évesen harcolt az első világháború frontjain, negyvenöt évesen a második világháborúban is ott volt a csatamezőkön, a két háború között pedig azért küzdött minden erejével a magyar politikában, hogy 1848-49 után a nemzet és a demokrácia ne gyengítse, hanem újra erősítse egymást.
Ezen törekvéseiben való hajlíthatatlansága miatt nemcsak a nyilasok internálták, nemcsak a kommunisták száműzték, hanem Sulyok Dezsőnek szembesülnie kellett a politikai magányossággal is − írta Kövér László.
A házelnök szerint Sulyok Dezső és sorstársai a számukra megadatott rövid kegyelmi időszakban, 1945 és 1947 között, nem liberális demokráciát, nem szocialista demokráciát, hanem jelzőmentes demokráciát, ahogy Sulyok fogalmazott: „tiszta demokráciát” akartak Magyarországnak.
Keresztény erkölcs, demokrácia és nemzeti gondolat − ezek voltak Sulyok Dezső politikai hitvallásának fundamentumai, és ez az elvi-értékrendi politikai alapvetés az oka, amiért mi, a XX. század harmadik újrakezdésének, az 1990-es rendszerváltoztatásnak politikai nemzedéke mindannyian példaként tudunk tekinteni Sulyok Dezsőre és sorstársaira − írta Kövér László.
Az eseményen Trócsányi László igazságügyi miniszter első alkalommal adta át a Sulyok Dezső Emlékérmet, amit köztiszteletben álló jogászi valamint a demokratikus jogállamiságért tett tevékenység elismeréséül szolgál. A kitüntetést Láng Csaba jogász kapta, aki áldozatos munkával, hosszú időn keresztül segítette a német-magyar jogászi kapcsolatokat, és kiemelkedő érdemeket szerzett Magyarország rendszerváltozás utáni demokratizálódási folyamatban.

MTI, Budapest, 2018. február 26., hétfő

Tavaly ősszel az Alkotmánybíróság és a Kúria közös kutatási programot indított az Alaptörvény érvényesülésének vizsgálatára. Az ország különböző pontjairól érkező bírók és jogtudósok, valamint a tudományegyetemek alkotmányjogi tanszékeinek tanárai, kutatói ennek eredményeit mutatják be kétnapos konferencia keretében, Budapesten. A neves felszólalók csaknem húsz szakmai előadásban értékelik a társadalom széles körét érintő aktuális jogi kérdéseket. A résztvevőket a megnyitón a két szervező intézmény nevében Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és Darák Péter, a Kúria elnöke köszöntötte.

2012. január elsejével hatályba lépett Magyarország új Alaptörvénye. Az egyik legkarakteresebb változást az alkotmányjogi panasz intézményének új szabályozása, valamint az jelentette, hogy a bírói ítéletekben az Alaptörvény rendelkezései közvetlen hivatkozásként is megjelennek. Új intézmény a valódi alkotmányjogi panasz, amely az egyedi ügyekben hozott bírói ítéletek megsemmisítését teszi lehetővé.

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: a kutatómunka az öt éves Alaptörvény érvényesülésének hatástanulmánya, az Alaptörvény érvényesülése pedig leginkább a bírók tevékenységén keresztül válik kézzelfoghatóvá. Kiemelte: az Alkotmánybíróság és a Kúria a pályázat meghirdetésével és a konferencia megrendezésével egyedülálló fórumot teremtett arra a párbeszédre, aminek keretében az Alaptörvénnyel kapcsolatos nézőpontok ütközni tudnak. Az eleven párbeszéd megteremtésének fontosságára hívta fel a figyelmet a Kúria elnöke is. Darák Péter elmondta, sem a Kúria, sem pedig az Alkotmánybíróság önálló célja nem teljesíthető, ha a két fórum ellenkező jogi irányba halad. A legfőbb bírói fórum vezetője szerint ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni és elemezni kell a joggyakorlat folyamatait.

A valódi alkotmányjogi panasz sikerének titka a kölcsönös önkorlátozáson alapuló bírói párbeszéd – tette hozzá Sulyok Tamás. Önkorlátozás az Alkotmánybíróság részéről az, hogy a bírói ítéleteket csak alapjogi sérelem esetén semmisíti meg. Az önkorlátozás a bíróságok részéről pedig azt jelenti, hogy ítéleteik meghozatala során figyelembe kell venniük az Alkotmánybíróság alaptörvény-értelmezését. A kölcsönösön korlátozáson alapuló bírói párbeszéd különös hangsúlyt kap a legfőbb bírói szerv, a Kúria és az Alkotmánybíróság kapcsolatában. A két alkotmányos intézmény eljárásainak összehangolását a két intézmény közötti szakmai és kollegiális kapcsolat is elősegíti. Stumpf István alkotmánybíró a pályázatot értékelve a rendezvényen elmondta: folyamatosan emelkedik az alkotmányjogi panaszok száma, a bíróságok pedig az elmúlt évek során döntéseikben már több ezerszer hivatkoztak az alaptörvényre, ami azt jelzi, hogy e téren zajlik egy tanulási, fejlődési folyamat.

A közös konferenciát egy nemzetközi tanácskozás zárja december 1-én. Az Alkotmánybíróság, a Kúria, a Heidelbergi Tudományos Akadémia és a Heidelbergi Egyetem munkatársai előadások mentén és pódiumbeszélgetéseken vitatják meg a tagállami és európai bíróságok közötti párbeszéd kapcsán kialakult ítélkezési gyakorlatot Magyarország és Németország példáján keresztül.

 

Budapest, 2017. november 29.

Először az intézmény történetében, az Alkotmánybíróság elnökének meghívására mintegy 40 Magyarországra akkreditált nagykövet vett részt az Alkotmánybíróság székházában rendezett fogadáson, Budapesten. Az eseményre azzal a céllal került sor, hogy az Alkotmánybíróság magyarországi demokráciában betöltött szerepéről, erős alapjogvédelmi jogosítványairól, hatásköréről, illetve politikai konszenzus alapján megválasztott tagjairól hiteles információk jussanak el a nemzetközi közvéleményhez. Sulyok Tamás a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésének és a szoros párbeszédnek a fontosságára hívta fel a diplomaták figyelmét az igazságügyi együttműködés területén.

Az elnök szeptember 20-án, a Donáti utcában rendezett eseményen tájékoztatta a nagyköveteket többek között arról, milyen változásokat hozott az Alaptörvény 2012-es bevezetése. Bár az Alaptörvény az Alkotmánybíróság hatáskörét egyes költségvetési jellegű kérdésekben – részlegesen és időlegesen – korlátozta, összességében egyértelműen erősödött az Alkotmánybíróság szerepe a jogállamiság őreként. Fontos különbség ugyanis a 2012. január elsejét megelőző időszakhoz képest, hogy az Alkotmánybíróság immár mindhárom hatalmi ág, így a bírói hatalom felett is alkotmányos kontrollt gyakorol, mégpedig a német alkotmánybírósághoz igen hasonló jogosítványokkal.

Előadás a nagykövetek számára

Sulyok Tamás hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság védőernyőként óvja a jogállamiságot és az emberek alkotmányos jogait. A valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az Alaptörvény lehetővé tette, hogy a jogkeresők alapvető jogaik sérelme esetén az Alkotmánybírósághoz forduljanak közvetlen jogorvoslatért. Az új lehetőség sikerét a számok igazolják: öt éve töretlenül nő a testülethez benyújtott alkotmányjogi panaszok száma, 2016-ra például megduplázódott ez az érték a 2013-as évhez képest. Ez tavaly 901 benyújtott alkotmányjogi panaszt jelentett, ebből 689 valódi alkotmányjogi panasz volt.

Az elnök megjegyezte: 2012 és 2017 első féléve között mintegy 9500 érintett magánszemély vagy szervezet fordult az Alkotmánybírósághoz. 452 bíró kezdeményezett eljárást, emellett az Alapvető Jogok Biztosa 59 alkalommal, a parlamenti képviselők egy negyede 19 alkalommal nyújtott be indítványt ez alatt az idő alatt. 2012 óta az ügyek átlagos átfutási ideje körülbelül fél év, alkotmányjogi panaszok esetében 200 nap.

Az elnök köszönetet mondott a nagyköveteknek együttműködésükért, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben a kapcsolatok még szorosabbá válnak.

 

Az Alkotmánybíróság elnökének angol nyelvű előadása ezen a linken olvasható.

Az elnök előadásához készített angol nyelvű prezentáció ezen a linken olvasható.

Az Alkotmánybíróság elnöke az Indonézia függetlenségének 72. évfordulójának alkalmából szervezett budapesti ünnepség díszvendégeként, diplomaták előtt bejelentette: az Alkotmánybíróság elkövetkezendő időszaka az intenzív nemzetközi nyitás és a nemzetközi párbeszéd periódusa lesz. 2012 óta, a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével a magyar Alkotmánybíróság felzárkózott az irányadó nyugat-európai, főleg német alapjogvédelmi trendekhez. Az Alkotmánybíróság Magyarországon a jogok védelmét tekinti fő feladatának, döntésein keresztül az állampolgárok mindennapi életére is erős hatást gyakorol.

Sulyok Tamás szeptember 7-én, a Vigadóban kiemelte: a sikeres nemzetközi kapcsolatok titka, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket. Sohasem volt ennyire fontos az Alkotmánybíróság számára a nemzetközi intézmények közötti, határokon átívelő párbeszéd, hiszen ez a kulcsa annak, hogy megérthessük egymást és közös úton haladhassunk tovább. Az Alaptörvény kimondja: tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, és együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével. Ennek szellemében az Alkotmánybíróság az elkövetkezendő hónapokban számos delegációt fogad, bilaterális és multilaterális találkozók sorát szervezi, illetve ezeken résztvevő lesz. Elmélyíti az együttműködést a Magyarországon tartózkodó külföldi diplomatákkal, illetve új, angol nyelvű közvetlen kommunikációs eszközök révén kívánja az intézményt érintő magyarországi eseményeket hitelesen bemutatni.

Az indonéz Alkotmánybíróság egészen a közelmúltig az Ázsiai Alkotmánybíróságok Szövetségének soros elnöki tisztét töltötte be. Sulyok Tamás köszöntőjében kiemelte: bár a két ország történelme eltér, illetve a földrajzi méret és a népességszám tekintetében is számottevőek a különbségek, Magyarország és Indonézia napjainkban hasonló kihívásokkal küzd. Az Alkotmánybíróság elnöke felhívta az ünnepségen részt vevők figyelmét mindkét ország állampolgárainak közös érdekére: hogy szabad, demokratikus és civilizált világban élhessünk, ahol garantáltak, és intézményi védelem alatt állnak az alapvető emberi jogok.

Budapest, 2017. szeptember 8.

Az Alkotmánybíróság elnöke Batumiban, az Európai Alkotmánybíróságok XVII. Konferenciáján kiemelte: tavaly decemberben a magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg egy jogilag mindenkire nézve kötelező határozatban, hogy nemzeti önazonosságunk megőrzésére csak az egymással folytatott párbeszéd keretében van lehetőség az Európai Unióban. Az Alkotmánybíróság ezzel egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európiaságunk megőrzése mellett.

Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Grúziában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítani és működtetni. Kiemelte: az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme elsődleges fontosságú, ez azonban nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős, és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül.

A párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartania, hiszen egy közös cél érdekében munkálkodnak. Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban „mögöttes felelőssége” van: közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.

Az alkotmánybíróságok közötti „szövetség” gondolata Andreas Voßkuhle-től, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság elnökétől származik. Elsőként a magyar Alkotmánybíróság határozatában jelent meg bírói döntés formájában ez az elképzelés, amellyel eddig csak a szakirodalomban foglalkoztak.

A jogállamiság, az alapjogvédelem színvonala az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az Igazságügyi Minisztérium (IM) létfontosságú közös ügye és felelőssége – mondta Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke az Alkotmánybíróság, a Kúria és az IM közös konferenciáján Budapesten hétfőn.

A három intézmény között korábban is voltak kapcsolódási pontok, ezekből valódi közös ügyek azonban csak az Alaptörvény hatályba lépésével váltak. A közös munkában mindhárom szervezetre rendkívül fontos, más intézmény által nem pótolható feladat hárul – tette hozzá Sulyok Tamás. Az Alkotmánybíróság korábban főként a törvényhozást ellenőrizte, az Alaptörvény életbe lépése óta már mindhárom hatalmi ág – a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom–- felett alkotmányos kontrollt gyakorol, ezen belül pedig legnagyobb hangsúlyt a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálata kapja – fejtette ki az Ab elnöke megnyitó beszédében. Hatékony alapjogvédő munka kizárólag sokoldalú és egymás hatáskörét tiszteletben tartó párbeszéddel lehetséges. Az Alkotmánybíróság és a Kúria között eddig is kiváló volt az együttműködés. A szaktárcával pedig éppen a most hagyományteremtő szándékkal, az Alkotmánybíróságon megrendezett Alaptörvény – Jogalkotás – Bírói joggyakorlat című konferencia jelentheti egy új, a jogállami fékek és egyensúlyok rendszerét nem érintő szakmai kapcsolat kezdetét – fűzte hozzá Sulyok Tamás.

Trócsányi László igazságügyi miniszter a konferencia bevezető előadásában az alkotmányos párbeszéd fontosságát emelte ki. Rámutatott: a jogalkotás és a jogalkalmazás intézményei „nem légüres térben″ működnek, a jogszabályok aktuális társadalmi kihívásokra reagálnak, az intézmények között pedig nem lehet vasfüggöny. Párbeszédre kell törekedni, mert ez javítja a jogalkotás és jogalkalmazás alkotmányosságát. A jogalkotás szakmai előkészítéséért is felelős szaktárca vezetője megjegyezte: nem mindig kedvező a helyzet, mert sokszor gyorsan kell reagálni a felmerült igényekre. Ugyanakkor hozzátette: Orbán Viktor miniszterelnök a kormányüléseken gyakran említi, hogy két tárcának van vétójoga, a pénzügyinek és az igazságügyinek. Nem könnyű a helyzet abból a szempontból sem, hogy még egy szakember is gyakran bizonytalan egy-egy alkotmányos kérdésben – fűzte hozzá az egykori alkotmánybíró. A törvények miniszteri indoklásáról szólva Trócsányi László azt mondta: azok tájékoztató jellegűek, kitérnek többek között a jogszabály politikai, gazdasági, társadalmi céljaira, és bár a törvény szövegéhez képest másodlagosak, az értelmezését segíthetik. Hozzátette: Nagy-Britanniában 1999 óta szinte minden törvényhez olyan részletes magyarázó jegyzeteket kell készíteni és megjelentetni, amelyeknek a szövege egyszerűbb a jogszabályokénál és laikusok számára is lehetővé teszi az eligazodást. Az igazságügyi miniszter üdvözölte a Kúrián évek óta folyó joggyakorlat-elemző munkát, és megköszönte, hogy abban a minisztérium is képviseltetheti magát benne. Ennek gyakorlati jelentősége többek között a devizahiteles probléma kezelésénél is érzékelhető volt – jelezte. Trócsányi László az Alkotmánybíróság és a szaktárca közötti kapcsolatról szólva említette az IM egyes konkrét alkotmánybírósági ügyekben készített véleményeit. Azt mondta: nem könnyű dilemma, mit tegyenek, amikor egy alkotmánybírósági indítvánnyal kapcsolatban látják, hogy a vizsgált jogszabállyal valóban gond van. Ilyenkor jelzik, hogy ők is látják a problémát és orvosolni szeretnék, ezért módosítani fogják a jogszabályt. Ez is az alkotmányos párbeszéd egy formája – jegyezte meg.

Darák Péter, a Kúria elnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta: tanulni kell egymástól és az elkövetett hibákból is. Kifejtette, a jogrendszer működése egyre differenciáltabb, rétegzettebb. A jogalkalmazásban és a jogalkotásban is a hatalmi és hatásköri viszonyok új megoszlása bontakozik ki. Már nem működik a szigorúan intézményekre bontott, szakaszolt működés. Ennek a jelenségnek az okai megfigyelhetők egyrészt a gazdaságban a pénzpiaci válság nyomán, sok következménye között pedig ott van a magáncsőd intézménye vagy az egyre erőteljesebb és differenciáltabb fogyasztóvédelem. De új megoldásokat igényel a technológiai forradalom is: a közösségi portálok, a felhő alapú szolgáltatások, a drónok vagy az önvezető autók megjelenése átírhatja a szerzői, a személyiségi vagy a kártérítési jogot – hívta fel a figyelmet.  A várárok nem állítja meg a drónokat. Sok területen nélkülözhetetlenné vált az összetett megközelítés, mert az új megoldásokat egy-egy intézmény egyedül már nem képes kikísérletezni. A módszereket, a nézőpontokat közösen is át kell tekinteni, hogy tanulhassunk egymástól és a saját hibáinkból is – jelentette ki a Kúria elnöke. Darák Péter az új kihívásokat érzékeltetve megemlítette: a fiatal jogászok legutóbbi tudományos diákköri versenyén már slágertéma volt annak a vizsgálata, hogy miként lehet visszaszerezni a bűnös úton szerzett vagyonokat.

Az Alkotmánybíróság elnöke kaposvári előadásában kiemelte: 2012-re az alkotmánybírósági reform szinte elkerülhetetlenné vált. Korábban a testület történelmi küldetésénél fogva a politika területét is érintő döntéseket is hozott, annak érdekében, hogy átvezesse az ország jogrendszerét a pártállamból a jogállamiságba. Az Alaptörvény hatálybalépésével egy olyan alapjogvédő, mindhárom hatalmi ág feletti alkotmányos kontrollal, erős hatáskörökkel rendelkező alkotmánybíráskodás vette kezdetét, amely jobban illeszkedik az európai alkotmánybíróságok gyakorlatába, mint a 2012 előtti működés.

Sulyok Tamás a huszonötödik alkalommal megrendezett „Jogi Beszélgetések” előadójaként hangsúlyozta: 1990 és 2011 között az Alkotmánybíróság történelmi küldetése az volt, hogy felszámolja a diktatúra, a pártállami jogrendszer maradványait. A testület a 2000-es évek végére ezt a feladatát sikeresen elvégezte. A rendszerváltáskor az Alkotmánybíróságot a célok elérése érdekében olyan hatáskörökkel ruházták fel (különös tekintettel a jogszabályok érintettség nélküli, bárki által kezdeményezhető utólagos alkotmányossági kontrolljára), amelyek elkerülhetetlenné tették, hogy döntései egyes ügyekben politikai hatással is bírjanak anélkül, hogy ezekért politikai felelősséggel tartozott volna. Európában az ilyen fokú autonóm alkotmánybíráskodásra alig volt példa. Az egyéni alapjogvédelemre viszont a rendszerváltás alkotmánya kevésbé helyezett súlyt, nem alakította ki az alapjogi bíráskodás rendszerét.

Sulyok Tamás úgy fogalmazott: az Alaptörvény hatálybalépése óta egy olyan politikailag semleges, erős alapjogvédelmi felhatalmazással rendelkező Alkotmánybíróság működik hazánkban, amely alkotmányos kontrollt gyakorol a teljes törvényhozó és végrehajtó hatalom, és a bíróságok felett is. Az Alaptörvény bevezette a klasszikus alapjogi bíráskodás legfontosabb intézményét: lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság megvizsgálja a jogerős bírósági döntéseket az alapján, hogy azok összeegyeztethetőek-e az Alaptörvényben foglalt jogokkal. Az alapjogi védelem kiterjed mindhárom hatalmi ág területére. Az Alaptörvény által felállított új alkotmánybíráskodási rendszer csak egy nagyon szűk szeletében értelmezhető hatáskör korlátozásként, az összképet tekintve a hatáskörök bővülése jellemző.

Az elnök hozzátette: Alaptörvény hatálybalépésével 11-ről 15 főre emelkedett az Alkotmánybíróság tagjainak létszáma, tavaly novemberben 4 új alkotmánybíró megválasztásával a létszám teljessé vált. A bővülés – Paczolay Péter elnöksége óta első ízben – a politika konszenzuson alapuló döntésének köszönhető.

Sulyok Tamás kiemelte: az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezéseit értelmezi és érvényesíti, ezáltal támpontot ad a szakjogági kérdések Alaptörvénnyel összhangban álló megválaszolására. Az egyes büntető-, polgári, közigazgatási jogi problémák alkotmánybírósági értelmezései jogrendszerünk záróköveiként foghatók fel. Az alkotmánybírósági határozatok olyan élő jogforrások, amelyek iránymutatást adnak mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervek számára.

Budapest, 2017. március 24.

Az alkotmányosság nem más, mint az élet és a józan ész győzelme az olyan borzalmak felett, mint amilyeneket a budapesti civil lakossággal szemben hetvenkét éve elkövettek – mondta az Alkotmánybíróság elnöke a Nemzeti Örökség Intézete által szervezett pénteki megemlékezésén, Budapesten.

Sulyok Tamás a Farkasréti temetőben, a második világháború budapesti polgári áldozatainak síremlékeinél tartott beszédében hangoztatta: a főváros ostroma intő történelmi példa arra, hogy az alkotmányosságnak, a jogállamnak nincs értelmes alternatívája.

Emlékeztetett arra, hogy a civil halálos áldozatok száma az óvatos becslések szerint is meghaladja ötvenezret. A háború borzalmai, a lakosság teljes kiszolgáltatottá tétele, legyilkolása, a nők megerőszakolása, az emberek kifosztása, sanyargatása semmilyen módon nem igazolható, józan értelemmel fel sem fogható – mondta.

Sulyok Tamás szerint a háború az alkotmányosság teljes tagadása, kegyetlen kiszolgálása a tébolyult hatalomnak, amely az emberi életet statisztikai számnak, az embert értéktelen tárgynak tekinti. Ezért, ha méltón akarunk emlékezni az ártatlanul meghaltakra, minden erőnkkel el kell ítélni és meg kell akadályozni a fegyverek legcsekélyebb térnyerését is – hangsúlyozta.

Kiemelte, tagadnunk kell a háborút mint a nagypolitikai érdekérvényesítés módját. Legyünk tudatában annak az áldott szerencsés állapotnak, hogy korunkban az alkotmányosság, nem pedig a háború szabályai határozzák meg mindennapjainkat – fogalmazott.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy – mint azt az alaptörvény is rögzíti – az emberi lét alapja a sérthetetlen emberi méltóság, és az élethez mindenkinek elidegeníthetetlen joga van. Az Alkotmánybíróság feladata és felelőssége az is, hogy védelmezze az emberi életet, az emberi méltóság sérthetetlenségét – mondta.

Felidézte, hogy Budapest ostroma mintegy száz napig tartott, és ezalatt valamennyi híd, számos műemlék és közintézmény, valamint az ostrom által leginkább érintett belső-pesti és budai kerületekben a lakóépületek túlnyomó része is teljesen megsemmisült.

A Nemzeti Örökség Intézete által kiadott háttéranyagban az áll, hogy a Farkasréti temető 19/1-es parcellájában található két síremlék a Margit körúti Regent-házban, valamint egy Vitéz utcai és egy Fő utcai házban meghaltaknak állít emléket. Az ostrom civil áldozatainak emblematikus helyszínei azok a felrobbant budai lakóházak, amelyek tömegsírokként százakat temettek maguk alá – írták.

Január 2-án történt az a robbanás, amely a Vitéz utca és a Fő utca kereszteződésének saroktelkein álló épületeket rombolta földig. Az áldozatok között volt Gulácsy Irén írónő is. Január 22-én történt a másik eset, amely szintén budai polgárok százainak az életét követelte. A Regent-ház helyiségeibe a németek 70-100 tonna lőszert rakodtak be, ez a készlet valószínűleg bombatalálatot kapott és földig rombolta az épületet, maga alá temetve több mint kétszáz embert – olvasható a dokumentumban.

Felidézték azt is, hogy az ostrom civileket tömegesen érintő tragédiáinak első helyszíne a november 4-én véletlenül felrobbanó Margit híd Pestet és a Margitszigetet összekötő szakasza volt. Mintegy nyolcszázan tartózkodtak a robbanás pillanatában a hídon, az áldozatok száma százakra tehető.

A megemlékezés végén az áldozatok sírján virágot helyezett el Sulyok Tamás mellett Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövete, valamint az áldozatok családtagjai, hozzátartozói és a tragédiára emlékező diákok.

Budapest, 2017. február 10., péntek (MTI)

Fotó: Máthé Tibor (MTI)

A kollektív bíráskodás titka a türelem, az egymásra figyelés és a kompromisszumkészség, ebben pedig az elnöknek kell élen járnia – mondta Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság novemberben megválasztott elnöke az MTI-nek.

Tizenöt olyan kvalitású jogásznak, mint aki az Alkotmánybróságot alkotja, egy ügyben legalább tizenöt féle véleménye van. A sok évtizedes munkával kialakított szakmai meggyőződések kölcsönös tiszteletben tartásával kell megkeresni a közös nevezőt, hogy létrejöhessen a döntéshez szükséges meggyőző többség – fogalmazott az Alkotmánybíróság elnöke. A testületben voltak és vannak is komoly szakmai viták, de szekértáborok jellemzően nincsenek, ezt jelzi az is, hogy általában ügyről ügyre változik a különvélemények megfogalmazóinak személye – tette hozzá.

Az elnök jelezte, szeretne nyitni a közvélemény felé, és ebbe az irányba mutat az is, hogy tavaly látványosan nőtt a nyilvános határozathirdetések száma. A nem jogász közvéleménynek több lehetőséget kell adni, hogy megismerhesse a konkrét alkotmánybírósági jogvédelem eredményeit – mondta Sulyok Tamás, aki több évtizedes ügyvédi praxissal a háta mögött azt vallja, hogy fontos az egyedi jogvédelem, a kisemberek problémája.

A rendszerváltás idején létrejött Alkotmánybíróság a társadalom számára évekig a pártállami önkényt felváltó új, jogállami korszak emblematikus intézményét jelentette – idézte fel. A jelenlegi Alkotmánybíróságnak azonban már alapvetően más társadalmi funkciói vannak. Van egy, az értelmezést segítő preambulumot is tartalmazó Alaptörvényünk, amelyet a szakma természetesen bírálhat, de az Alkotmánybíróság elnökének nem ez a dolga, hanem az, hogy megvédje, hiszen erre esküdött fel – mondta Sulyok Tamás. Az Alkotmánybíróság felelős az Alaptörvény védelméért, de az alapjogokat a bíróságokkal karöltve védelmezi, a széles értelemben vett alkotmányosság, jogállamiság megóvása pedig az egész jogászi hivatásrend, ügyvédek, ügyészek, jogtanácsosok, közjegyzők közös munkájának eredménye – hangsúlyozta.

Az utóbbi időszak alkotmánybírósági döntései közül az elnök kiemelt két, az államfő indítványára hozott, szinte egyhangú döntést. Az egyik a védett természeti területek természetvédelmi célú vagyonkezelését óvta meg, a másik a jegybank alapítványaira vonatkozó adatok közérdekűségét rögzítette. Ezen kívül az ombudsman betelepítési kvótákkal kapcsolatos indítványára adott alkotmányértelmezést említette, amely az ország uniós tagságának, illetve szuverenitásának és alkotmányos identitásának alapvető összefüggéseit vizsgálva rámutatott: az ország nem szuverenitást, csupán hatásköröket adott át az EU-nak.

Az Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: az Alaptörvény és az uniós jog viszonya fontos nemzeti ügy, és az erről szóló döntés teljes mértékben összhangban áll a német és még tucatnyi másik uniós tagállam alkotmánybíróságának döntéseivel. Hozzáfűzte: az európai alkotmányosság többszintű, a tagállami alkotmánybíróságok a nemzeti alkotmányokat védelmezik, a strasbourgi bíróság a nemzetközi egyezménybe foglalt alapvető emberi jogok, az Európai Unió Bírósága, a luxembourgi székhelyű EUB pedig az uniós normák felett őrködik. Ezen intézmények között ideális esetben párbeszéd zajlik – hívta fel a figyelmet. Aktualitása miatt az Alkotmánybíróság nemzetközi kapcsolatai közül a kelet-közép-európai alkotmánybíróságok közötti együttműködést emelte ki. Ennek keretében kerül sor a V4-ekalkotmánybíróságainak háromnapos konferenciájára, amelyet február közepén Budapesten rendeznek meg – jelezte.

Az Alkotmánybíróság munkaterhéről szólva az elnök elmondta: 2012 óta az ügyek túlnyomó többsége egy éven belül véget ér. Évente hozzávetőleg ezer alkotmányjogi panasz érkezik a testülethez, de kétharmaduk nem alkalmas arra, hogy előadó alkotmánybíróhoz kerüljön. 2015-ben 364 ügyet fejeztek be, 2016-ban 355-öt – ismertette az elnök.

Hozzátette, hogy a bírói kezdeményezés intézménye szintén rendkívül fontos az alapjogvédelem szempontjából. 2015-ben 65, 2016-ban 64 ilyen indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az államfő és az ombudsman mellett a Kúria elnöke is élt indítványozási jogával. A Kúria elnöke például utólagos normakontrollt kért a titkosszolgálati eszközök bírákkal szembeni alkalmazhatóságának szabályai ügyében.

Sulyok Tamás elmondta: távoli rokona apai ágon Sulyok Dezső polgári politikusnak, aki a múlt század derekán előbb a nácik elől bujkált, majd a kommunista fenyegetés elől 1947-ben emigrálni kényszerült. Anyai ágon felmenői között van Kuncz Aladár erdélyi író, akinek legismertebb regénye, az 1931-ben megjelent Fekete kolostor a szerző első világháborús, éveken át tartó franciaországi internálásának élményeit örökíti meg. Az Alkotmánybíróság elnöke hozzátette: büszke felmenőire, akiknek sorsa példa, útmutatás számára, és arra int, hogy ki kell állni magunkért, a meggyőződésünkért.

Sulyok Tamás 1956-ban született, a szegedi József Attila Tudományegyetem szerzett jogi diplomát, majd az ELTE jogi továbbképző intézetében európai jogi szakjogász képesítést. PhD-fokozatát 2013-ban az ügyvédség alkotmányos helyzetét tárgyaló értekezésével szerezte meg. Több mint egy évtizede a Szegedi Tudományegyetem alkotmányjogi tanszékének óraadó tanára. Volt bírósági fogalmazó, jogtanácsos, ügyvéd és több mint egy évtizeden át Ausztria tiszteletbeli konzulja. Az Országgyűlés 2014 szeptemberében választotta meg alkotmánybírónak, 2015 áprilisa óta az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 2016 áprilisa óta pedig – Lenkovics Barnabás korábbi elnök megbízatásának lejárta óta – ő gyakorolta az Alkotmánybíróság elnöki jogköreit. Az Alkotmánybíróság elnökévé 2016 novemberében választotta az Országgyűlés.

MTI 2017. február 5., vasárnap 10:10

Fotó: Illyés Tibor (MTI)

Sulyok Tamás alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság megválasztott elnöke leteszi esküjét az Országgyűlés plenáris ülésén 2016. november 22-én. (MTI)

Szemben jobbról Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. A képviselők ezen a napon megválasztották az Alkotmánybíróság elnökét és négy új tagját.  Az elnökké választott Sulyok Tamás alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság eddigi elnökhelyettese a titkos szavazáson 137 igen és 1 nem szavazatot kapott. Az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig, Sulyok Tamás esetében 2026-ig tart.

MTI Fotó: Illyés Tibor

 

Az elnökké választott Sulyok Tamás alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság eddigi elnökhelyettese a titkos szavazáson 137 igen és 1 nem szavazatot kapott. Az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig, Sulyok Tamás esetében 2026-ig tart. (MTI)

Szintén titkos szavazással négy új alkotmánybíróról is döntött a Ház: a betöltetlen helyekre Hörcherné Marosi Ildikót, a Kúria bíráját, Horváth Attila jogtörténészt, Schanda Balázst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetőjét és Szabó Marcelt, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó ombudsmanhelyettest választották meg. Szabó Marcel kivételével mindannyian 136 támogató szavazatot kaptak 2 nem ellenében. Az ombudsmanhelyettest 135 igen szavazattal és 2 nemmel választották taggá, esetében egy voks érvénytelen volt.
Az új bírákat december 1-jével választották az Alkotmánybíróság tagjává, megbízatásuk 12 évre szól.
Latorcai János ülésvezető elnök tájékoztatása szerint a titkos szavazásban 138 képviselő vett részt.
Az új elnök és a bírák megválasztásuk után esküt tettek.
Ezzel újra teljes létszámú, 15 tagú az Alkotmánybíróság.
Az alkotmánybíró-jelölésről múlt csütörtökön számolt be Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, bejelentve, hogy a két kormánypárt és az LMP megegyezett a jelöltekről az Alkotmánybíróság hiányzó bírói helyeire. A Fidesz és a KDNP ellenzéki támogatás nélkül nem tudta volna biztosítani az összes képviselő kétharmadának támogató szavazatát.
Az LMP társelnöke, Hadházy Ákos támogatásukat azzal indokolta, hogy a négy alkotmánybíró-jelölt megválasztásával növekedhet az Alkotmánybíróság azon tagjainak száma, akik a kormánytól függetlenül hozzák meg döntéseiket.
Az Alkotmánybíróság tagjainak száma tavasszal csökkent 11-re – amellyel még fenntartható volt a testület működőképessége -, az elnöki tisztség pedig szintén betöltetlen volt április óta, akkor járt le ugyanis Lenkovics Barnabás mandátuma.
Sulyok Tamást az Országgyűlés 2014 szeptemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává; 2015. április 1-jétől a testület elnökhelyettese, az elnöki jogköröket 2016. április 22-től látja el.
Az MSZP és a Jobbik korábban bejelentette, hogy nem vesz részt a szavazásban.
A szocialisták puccsszerűnek minősítették a alkotmánybíró-választást, majd bejelentették azt is, hogy törvénytelennek tartják az alkotmánybírókat jelölő folyamatot.
A Jobbik azt közölte, nem a jelöltek, hanem a jelölési eljárás ellen van kifogásuk.
bhz bhi

MTI 2016. november 22., kedd

Fotó: Illyés Tibor