EN

Visszautasította az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést, amely a magzati élet védelméről szóló törvénynek azt a rendelkezését támadta, mely a fejlődési rendellenességben szenvedő magzat esetén hosszabb ideig teszi lehetővé a terhesség megszakítását. A testület álláspontja szerint a támadott rendelkezést az indítványozó bírónak a per jelenlegi szakaszában már nem kell alkalmaznia, ezért annak megsemmisítését nem kérheti az Alkotmánybíróságtól.

Az indítvány alapjául szolgáló, folyamatban lévő ügyben a felperes házaspár sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperes kórházat, mert a felperesek kiskorú gyermeke veleszületett fejlődési rendellenességben szenved, ami kiszűrhető lett volna a terhesgondozás során, és így élhettek volna a terhességmegszakítás lehetőségével a törvény által megszabott időn belül. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdésének rendelkezés szerint ugyanis a terhesség a 20. hétig – diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig – szakítható meg, ha a magzat teratológiai ártalmának a valószínűsége eléri az 50%-ot.

Az ügyben eljáró, indítványozó bíró álláspontja szerint e rendelkezés jelen formájában alkalmas arra, hogy sértse az Alaptörvénynek a magzati élet védelmére vonatkozó előírását. Szerinte ugyanis nem egyértelmű, hogy a teratológiai ártalom kifejezés pontosan mit takar, illetve a minor és a maior magzati anomáliák esetköreit mennyiben kezeli eltérő módon. Álláspontja szerint a diagnosztikai technológiák fejlődésének köszönhetően egyre pontosabb valószínűségi ráták birtokában, és a törvényi célok mentén bizonytalanságot idéz elő a sérelmezett rendelkezés értelmezése. A bíró nézete szerint a norma a szövegezésbeli és tartalmi hiányosságai okán nem nyújt megfelelő védelmet a magzati élet számára.

Az Alkotmánybíróság az ügyben hozott végzésében kifejtette, hogy a bíró az alkotmánybírósági törvény szerint csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, amelyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene). Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a kártérítés jogalapját a Fővárosi Ítélőtábla közbenső ítéletében, a támadott rendelkezés alkalmazásával, jogerősen megállapította. Ebből következően a támadott rendelkezést a bíró előtt folyamatban levő ügyben már nem kell alkalmazni, mert az most már csak a felperesi követelés összegszerűségének megállapítására irányul. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt a törvényi feltételek hiánya miatt visszautasította.

A végzéshez Hörcherné Marosi Ildikó, Pokol Béla, Schanda Balázs és Szabó Marcel alkotmánybírók különvéleményt fűztek.

A végzés szövege megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján ezen a linken, az ügy adatlapja pedig ezen a linken.