Nem állapítható meg közjogi érvénytelenség a Munka Törvénykönyvének módosítása és a közigazgatási bíróságokról szóló törvény kapcsán

Az országgyűlési képviselők a Munka Törvénykönyve módosított rendelkezései, továbbá a közigazgatási bíróságokról szóló törvény alaptörvény-ellenességére hivatkoztak azzal összefüggésben, hogy az ülésnapon az Országgyűlés elnöke és a levezető elnök nem a pulpitusról vezette az ülést, a szolgálatban lévő jegyzők közül egyik sem tartozott ellenzéki képviselőcsoporthoz, valamint a szavazási rendszer kártya nélküli üzemmódban működött.

Az Alkotmánybíróság kiemelte: történeti alkotmányunk egyik legfontosabb vívmánya az Országgyűlés intézményének létrejötte és közjogi szerepe. Az Országgyűlés törvényes és alkotmányos működése a jogállamiság és az alkotmányos hatalomgyakorlás egyik kulcsa Magyarországon. Az Országgyűlés zavartalan működésének biztosítása és méltóságának megőrzése az Országgyűlés elnökének joga, és egyben kötelezettsége is.

A szakirodalomban obstrukciónak nevezett magatartások azok, amikor az országgyűlésben kisebbségbe került politikai erők egyes politikai céljaik elérése érdekében rendeltetésellenes módon gyakorolják egyébként jogszerűen rendelkezésükre álló lehetőségeiket (például beszédjogukkal a tárgyalás időbeli elhúzását célzó módon élnek). Nem tekinthetők viszont obstrukciónak azok a magatartások, amelyek formai értelemben sem nevezhetőek jogszerűnek. Ezek révén ugyanakkor előállhat olyan jogellenes helyzet, amikor a rendeltetésszerű működés helyreállítása azonnali megoldást követel. Az Országgyűlés 2018. december 12-i ülésnapjának jegyzőkönyvéből kiderül, hogy ellenzéki képviselőcsoportokhoz tartozó, illetve független képviselők az utat elállva, fizikailag ellehetetlenítették a feljutást az elnöki emelvényre. A házszabályi rendelkezések szövegéből azonban nem következik, hogy az ülés ne lenne vezethető máshonnan, mint az elnöki székből, amennyiben az ülésvezetés a garanciális jelentőségű eljárási szabályoknak egyébként megfelel, mivel a pulpitus használata alapvetően praktikus célokat szolgál.

Az Országgyűlésről szóló törvény alapján az üléseken egyidejűleg kettő, lehetőleg egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselőcsoporthoz tartozó jegyző teljesít szolgálatot. A vizsgált esetben a jegyzők kijelölésére egyrészt nem visszaélésszerűen, hanem kényszerítő okok következtében került sor, másrészt pedig annak módja sem volt a vonatkozó jogszabályok által kizárt, így az nem tekinthető a garanciális tartalmú előírás megsértésének, ezáltal közjogi érvénytelenség megállapítását sem eredményezheti.

A szavazások lebonyolításának az indítványozók által kifogásolt módja kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vonatkozó eljárási szabályok egyrészt nem írják elő a gépi szavazások „kártyás üzemmódban” történő lebonyolítását, másrészt pedig a demokratikusan megválasztott országgyűlési képviselők a népszuverenitás gyakorlói, akik felelősséggel tartoznak azért, hogy megfeleljenek – többek között – a személyes közreműködésre vonatkozó elvárásnak. Ily módon a képviselő felelőssége, hogy szavazáskor más képviselőhöz tartozó – akár a kártyájához, akár az üléshelyéhez rendelt – berendezésen ne nyomjon gombot, az esetleges ilyen magatartás mára már szankcionálhatóvá is vált. Az Országgyűlés üléséről készült, hitelesített jegyzőkönyv szerint az Országgyűlés 2018. december 12-i ülése határozatképes volt, az indítványokban érintett három törvény elfogadásánál a szükséges számú szavazatot leadták. Ezen túlmenően, az indítványok a szavazások eredményével kapcsolatban csupán érdemi elbírálásra alkalmatlan felvetéseket, lehetőségeket fogalmaztak meg.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasította. Az elfogadott határozathoz Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.

A határozat teljes szövege és az ügy adatlapja itt tekinthetők meg.