Nem alaptörvény-ellenesek a Szuverenitásvédelmi Hivatalról szóló törvény támadott rendelkezései

Az alkotmányjogi panaszt a Transparency International Magyarország Alapítvány nyújtotta be. Az indítványozó előadása szerint a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvény lényegében azon szervezetek számára, amelyek tevékenysége bármilyen módon hatással lehet a választások kimenetelére vagy befolyásolhatja a választói akaratot, megtiltja a külföldről származó finanszírozás elfogadását.

A sérelmezett rendelkezések a Szuverenitásvédelmi Hivatal feladatait és vizsgálati eljárásának szabályait tartalmazzák. Az indítványozó szerint a törvény előírásai olyan tág körben határozzák meg a Hivatal eljárásindítási jogosultságait, hogy gyakorlatilag bármelyik szervezet ellen, bármely okból és bármely adatkör vizsgálatára megindíthatja eljárását. Nézete szerint a sérelmezett rendelkezések sértik a véleménynyilvánítás szabadságát, mert korlátozzák az indítványozó azon jogát, hogy bármely társadalmi vagy politikai témában véleményét független szervezetként kifejthesse, mert amennyiben ezen véleményét a Hivatal olyannak minősíti, amely befolyásolja a választások kimenetelét, az indítványozóval szemben bármikor megindíthatja eljárását. Az indítványozó véleménye szerint a Hivatal eljárására vonatkozó szabályok sértik a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, mert a Hivatalnak túl általánosan és tágan meghatározott jogosítványaival szemben hiányoznak az ügyfél jogait garantáló rendelkezések. A Hivatal által lefolytatott vizsgálati eljárás ellen a jogorvoslati út nem biztosított, és közigazgatási pernek sincs helye, ezáltal sérül a jogorvoslathoz való alapjog és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a törvény a Hivatal számára nem teszi lehetővé semmilyen jogkövetkezmény alkalmazását, így a támadott rendelkezései nem hozhatók összefüggésbe a véleménynyilvánítás szabadságával, ezért az Alkotmánybíróság az ennek megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

A Hivatal jogállását, feladatait, a vizsgálati eljárására vonatkozó rendelkezéseket és az azzal összefüggő jogkövetkezményeket áttekintve az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Hivatal olyan független, autonóm államigazgatási szerv, amely sem a törvény, sem az Ákr. fogalomrendszerében nem minősül hatóságnak és nem folytat közigazgatási jogi értelemben vett hatósági ellenőrzést sem. A Hivatal a törvény alapján nem rendelkezik a vizsgálati eljárásával összefüggésben közvetlen szankcionálási lehetőséggel; az eljárást követő jelentésben tett megállapítások önmagukban nem minősülnek szankciónak, azok jogi kényszerítőerővel közvetlenül nem rendelkeznek. A Hivatal közvetlenül nem jogosult jogkövetkezmények alkalmazására, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy eljárására a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog védelmi köre nem terjed ki. És mivel a Hivatal jelentései nem minősülnek sem hatósági, sem más közigazgatási döntésnek, azokkal szemben jogorvoslatot sem szükséges biztosítani. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e tekintetben is elutasította.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben – így a normavilágosság és az adatvédelem tekintetében – visszautasította, figyelemmel arra, hogy az indítvány e körben határozott kérelmet nem tartalmazott, és az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján a kérelemhez kötve van, hivatalbóli eljárása nem lehetséges.

A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleményt; Márki Zoltán, Patyi András és Handó Tünde alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.

Az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövege itt érhető el >>

Az ügy adatlapja (indítvány stb.) itt érhető el >>