EN

Az Alkotmánybíróság a 2012. december 4-én hozott határozatában döntött az alapvető jogok biztosának a megváltozott munkaképességűekről szóló törvényt támadó indítványáról. A határozat szerint alaptörvény-ellenes az a törvényi rendelkezés, amely bármely, akár minimális jövedelemmel járó keresőtevékenység végzése esetén is kizárja a rehabilitációs ellátás folyósítását.

Az alapvető jogok biztosa több szempontból kezdeményezte a megváltozott munkaképességűekről szóló törvény alkotmányossági vizsgálatát. Egyrészt azt kérte, fontolja meg az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását, mert a törvény rövid időn belül, jelentősen és átmeneti szabályok hiányában változtatta meg a rokkantellátás jogszabályi kereteit. Másrészt az indítvány szerint az Alaptörvény esélyegyenlőségi klauzuláját sérti, hogy a rehabilitációs ellátást szüneteltetni kell keresőtevékenység, közfoglalkoztatásban részvétel vagy keresőképtelenség esetén, illetve hogy a rokkantsági ellátást meg kell szüntetni, ha az ellátott személy keresőtevékenységet folytat, és jövedelme három egymást követő hónapra vonatkozó havi átlaga meghaladja a minimálbér 150 százalékát.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alaptörvény XIX. cikkének elfogadása és a korábban hatályos Alkotmány ma is alkalmazandó 70/E. § (5) bekezdése kifejezetten felhatalmazta a törvényhozót, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátást csökkenthesse, szociális ellátássá alakítsa, munkavégzésre való képesség esetén megszüntesse. E rendelkezés alapján fogadta el az Országgyűlés a törvényt, amely a megváltozott munkaképességű személyek számára nem nyugellátást, hanem egészségbiztosítási ellátást biztosít. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény tartalmaz átmeneti szabályt, hiszen az életkort és az egészségkárosodás korábban megállapított mértékét, továbbá az addigi ellátási formákat figyelembe véve rendelkezik a 2012. január elsejétől folyósítandó ellátásokról. Ezért az alapvető jogok biztosának erre vonatkozó indítványát az Alkotmánybíróság elutasította.

Az Alkotmánybíróság a két konkrét törvényi rendelkezés vizsgálatát követően megállapította, hogy a rokkantsági ellátásra való jogosultság megszüntetésére vonatkozó szabály nem sérti az Alaptörvényt, mivel a megszüntetést a rászorultság megszűnéséhez, valamint a megélhetési minimumot biztosító jövedelem meglétéhez köti. Az Alkotmánybíróság határozata szerint azonban a rehabilitációs ellátás szüneteltetésére vonatkozó rendelkezés – mint az Alaptörvény XV. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti, az esélyegyenlőség megvalósulását segítő „külön intézkedés” – nem felel meg maradéktalanul a jogbiztonság követelményének. Annak ellenére rendelkezik ugyanis a rehabilitációs ellátás szüneteltetéséről, hogy a megváltozott munkaképességű személy rászorultsága (legalábbis átmenetileg) megszűnt volna, és a megélhetési minimumhoz szükséges jövedelmének megléte biztosított volna. A szabály nem segíti elő a rászorulók munkába állását, és mielőbbi, teljes és másokkal (az arra rá nem szoruló személyekkel) egyenlő mértékű társadalmi részvételüket, sőt annak ellenében hat. Bármilyen jogszerű eseti megbízásból vagy alkalmi munkából származó csekély összegű kereset a rehabilitációs ellátás szünetelését eredményezi. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság a rehabilitációs ellátás szünetelésére vonatkozó szabályt megsemmisítette.

A határozathoz dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

A határozat teljes szövege itt olvasható.