EN

Az Alkotmánybíróság az eljárást több utólagos normakontroll indítvány, 870 bírói kezdeményezés, valamint csaknem kétszáz alkotmányjogi panasz alapján folytatta le.

A vizsgálni kért jogszabály a parkolási díjigények tekintetében átmeneti rendelkezések nélkül, a hatályba lépését követően benyújtott keresetleveleket elutasítani, a folyamatban lévő pereket pedig megszüntetni rendelte, amennyiben a jogosulatlan parkolás és az igényérvényesítés között több mint egy év telt el.

Az Ab megállapította, hogy a szabályozás az igények érvényesítését olyan követelmények előírásával nehezítette, amelyet a jogosultak az eljárás megindításakor még nem ismerhettek. Ugyanakkor a korábbi előírásoktól eltérően számítandó perindítási határidő miatt a korábban keletkezett igények érvényesíthetőségét is kizárta. Ezzel a jogalkotó a hatályba lépést megelőzően létrejött jogviszonyokban idézett elő változást. A szabályozás módja ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.

Az Ab döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem önmagában a jogérvényesítés megnehezítése, feltételeinek szigorítása, hanem az vezet alkotmányellenességre, ha a jogalkotó a jogszabály hatályba lépését megelőzően létrejött jogviszonyokban kíván a jogosultra nézve kedvezőtlen változást előidézni.

Tekintettel a jogbiztonság követelményére, és figyelemmel az eljárást kezdeményezők különösen fontos érdekeire, a perbe vitt igények nagy számára, az Ab határozatával a keletkezésükre visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a vizsgált rendelkezéseket. A megsemmisítés visszaható hatálya miatt szükségtelen volt a határozat rendelkező részében alkalmazási tilalmat kimondani a bírói kezdeményezések és az alkotmányjogi panaszok vonatkozásában. A jogalkalmazó bírák feladata, hogy az előttük folyamatban lévő perekben, illetve az alkotmányellenes jogszabályon alapuló, jogerős megszüntető végzésekkel lezárt eljárásokban a megsemmisítés jogkövetkezményeit levonják.