Folyamatos és példaértékű a párbeszéd az Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar Alkotmánybíróság között

Az izlandi és olasz felmenőkkel rendelkező Robert Spano számos Magyarországgal kapcsolatos döntésben részt vett már. Az első magyar ügy, amelynek eldöntésében Spano strasbourgi bíróként közreműködött, a Beverly kontra Magyarország elfogadhatósági határozathozatala volt. Ebben az ügyben egy ausztrál asszony a magyar ingatlan-nyilvántartással szembeni kártérítési ügyében fordult az EJEB-hez, mivel azonban a jogorvoslati kérelme határidőn túl érkezett, az érdemi vizsgálatot az EJEB elutasította.

A legutóbbi magyar ítélet, amelynek meghozatalában ad hoc – azaz kijelölt – bíróként (a magyar nemzetisége okán érintett Paczolay Péter helyetteseként) részt vett, a Repcevirág kontra Magyarország 2019. április 30-i ügyében volt. Az ügy kérelmezője, az aranyosgadányi székhelyű Repcevirág Szövetkezet, nagy értékű mezőgazdasági gépeket vásárolt, amelyeket saját szövetkezeti tagjainak (jellemzően gazdasági társaságoknak) ingyenesen átadott üzemeltetésre. A hatályos szabályozás alapján úgy vélte, hogy élhet az előzetesen felszámított áfalevonási jogával, és így csökkentheti adófizetési kötelezettségét. Az ügyben elsőként közigazgatási határozat született, amelyben az adólevonást az eljáró Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nem találta jogszerűnek, ezért adóbírsággal sújtotta, és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a kérelmezőt.  A szövetkezet bírság kiszabása elleni jogorvoslati kérelmét a Baranya Megyei Bíróság elutasította.  Több lépcsőfokot követően az ügy a Kúriára került, amely szintén elutasító döntést hozott. Ekkor a szövetkezet az Alkotmánybíróságnál indítványozta, hogy vizsgálja felül a Kúria döntését, és egyben forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatalt kezdeményezve. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy az előzetes döntéshozatal kezdeményezése az ügyben eljáró rendes bíróság hatásköre. Ekkor fordult újabb jogorvoslati kérelemmel a Repcevirág Szövetkezet az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Az EJEB az ügyben hozott döntésében nem vitatta a magyar Alkotmánybíróság álláspontját, mivel az Alkotmánybíróságról szóló törvény 27. §-a a kérelmező számára az Alkotmánybíróságnál ilyen előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem teszi lehetővé.

Az Alkotmánybíróságon tartott hatszemközti megbeszélésen – Robert Spano, Sulyok Tamás és Paczolay Péter részvételével – számos téma mellett szó esett a Szalontay kontra Magyarország ügyben hozott strasbourgi döntésről, amely az elmúlt esztendő egyik legfontosabb mérföldköve volt a magyar Alkotmánybíróság életében, és egyben lényeges sarokköve az AB és az EJEB együttműködésének. A konkrét ügyben egy budapesti szórakozóhely volt tulajdonosa azért nyújtott be indítványt a strasbourgi bíróságra, mert álláspontja szerint a magyar hatóságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az EJEB nem találta érdemben elbírálhatónak a beadványt, mivel a kérelmező az ügyben nem nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz azt megelőzően, hogy a strasbourgi szervhez fordult volna. Ez év márciusában ezért a strasbourgi bíróság kimondta: az EJEB akkor járhat el, ha a kérelmező kimeríti az összes úgynevezett hatékony jogorvoslati lehetőséget saját hazájában. A Szalontay kontra Magyarország ügyben az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasztípus, vagyis az alaptörvény-ellenes bírói ítéletet támadó alkotmányjogi panasz is hatékony jogorvoslatnak lett volna tekinthető az EJEB szempontjából, ezért a kérelmezőnek ki kellett volna merítenie. Mindez azt jelenti, hogy ha egy ügyben az alkotmányjogi panasz alkalmas eszköz a jogsérelem orvoslására, akkor az Alkotmánybíróság előzetes eljárása a feltétele annak, hogy az indítványozó az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhasson.