EN

Az Alkotmánybíróság 2012. december 18-án meghozott határozatában alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette a jogi segítségnyújtásról szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely kizárta, hogy az alkotmányjogi panasz eljárásban a szociálisan rászorulók alapvető jogaik érvényesítésére jogi tanácsot és jogi képviseletet kaphassanak.

A jogi segítségnyújtásról szóló törvény szerint az állam támogatást nyújt a szociálisan hátrányos helyzetben levők számára ahhoz, hogy jogaik érvényesítésére szakszerű jogi tanácsot és jogi képviseletet kapjanak. Az alapvető jogok biztosa annak a rendelkezésnek az alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte, amely az Alkotmánybíróságnál kezdeményezhető alkotmányjogi panasz eljárásokban kizárta az ilyen típusú támogatás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányosságát annak figyelembevételével ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panasz jellege, illetve benyújtásának feltételei 2012. január 1-jétől megváltoztak. Egyfelől lehetővé vált, hogy alapvető jogainak védelmében az érintett személy az ügyében hozott bírói döntés alkotmányossági vizsgálatát indítványozza, másfelől az alkotmányjogi panasz benyújtását a jogalkotó kötelező jogi képviselethez, ún. ügyvédkényszerhez kötötte.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerint Magyarország az alapvető jogokat – többek között – vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül biztosítja. Az alkotmányjogi panasz az alapvető jogok védelmére szolgál, ezért az alapvető jogokkal esik egy megítélés alá. A mindenkit megkülönböztetés nélkül megillető alapjogokban való egyenlőség a kötelező jogi képviselet mellett tehát csak akkor biztosítható, ha az alkotmányjogi panasszal mindenki egyenlően érvényesítheti jogait. A rosszabb anyagi helyzetben levők – akik nem, vagy csak aránytalan áldozattal képesek megfizetni az ügyvédi költségeket – azonban nem tudnak élni az alkotmányjogi panasz nyújtotta jogorvoslat lehetőségével, ami ezáltal vagyoni helyzeten alapuló megkülönböztetést eredményez. A jogi segítségnyújtás lehetővé tételére annál is inkább szükség lett volna, mert az Alaptörvény XV. cikk (4) bekezdése szerint a jogalkotónak az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel kell segítenie. Az Alkotmánybíróság ezért a támadott rendelkezést megsemmisítette.

A határozathoz Dr. Dienes-Oehm Egon és Dr. Pokol Béla alkotmánybírák különvéleményt fűztek.

A határozat teljes szövege itt olvasható.

Budapest, 2012. december 19.