Az Alaptörvény hatályosulása – Varga Zs. András előadása a Magyar Jogász Egylet Vándorgyűlésén

2018. április 24.

2018. április 19-21. között Debrecenben rendezte meg a Magyar Jogász Egylet a Negyvenedik Vándorgyűlését. A nyitóelőadást Varga Zs. András egyetemi tanár, alkotmánybíró tartotta Az Alaptörvény hatályosulása címmel.

Varga Zs. András alkotmánybíró előadásának szövegét az alábbiakban foglaljuk össze

Az Alaptörveny hatályosulásának vizsgálata előtt nem tekinthetünk el attól a körülménytől, hogy éppen túl vagyunk az általános országgyűlési választásokon. A kampány során pedig elhangzottak olyan, valószínűleg sokak, a jogászok számára pedig bizonyosan megdöbbentő kijelentések az Alaptörvényt illetően, amelyek választ igényelnek. Volt olyan politikus, aki szerint Magyarország ma nem jogállam, az erkölcstelenség törvényei nem köteleznek, az Alaptörvény sem. Győzelme esetén miniszterelnökként ezért nem esküdött volna fel az Alaptörvényre. Ez a kijelentés – ha valóban így hangzott el, és nem csak a sajtó erősítette fel –, gyakorlati relevanciavesztése ellenére azért megdöbbentő, mert 2011-ben az alkotmányozó hatalom ugyan hatályon kívül helyezte a korábbi ideiglenes Alkotmányt, és új Alaptörvényt alkotott, de az Alkotmány érvényességének és kötelező erejének vitatása senkinek nem jutott eszébe. Sőt, a rendszerváltozás meghatározó pillanatában sem merült fel a népköztársasági Alkotmány és a jogrendszer formai kötelező erejének vitatása. A rendszerváltozás szimbolikus alkotmány-módosítását, az 1989. évi XXXI. törvényt formálisan a korábbi szabályok betartásával fogadta el az Országgyűlés. Ha tehát ma ilyen döbbenetes kijelentés elhangzik, az választ igényel. Fel kell tenni a kérdést, hogy aki elutasítja a jog kötelező erejét, vajon számíthat-e az Alaptörvény és az azon alapuló magyar jogrendszer védelmére közjogi viszonyaiban?

A kérdést a konferencia keretében nem válaszolható meg, de a későbbi válsz megtalálásában segíthet az angolszász jogrendszer két elve. Az egyik az angol equity-bíráskodásból ismert szabály, mely szerint aki méltányos jogvédelmet igényel, annak tiszta kézzel kell érkeznie a bíróságra. A másik az a szabály, amelynek értelmében az, aki megsérti a bíróságot (például egy bírósági döntést önként nem hajt végre), az ugyanattól a bíróságtól felperesként többé nem kérhet jogvédelmet.
Az viszont már az Alaptörvény hatályosulásához tartozó alapelv, mely szerint az Alaptörvény és az azon alapuló jogrendszer mindenkire nézve kötelező. Ez alól nincs kivétel. Nem lehet válogatni. Ennek elfogadása és kikényszerítése nélkül nincs jogállam.

Az Alaptörvény érvényesítése minden jogalkotó és jogalkalmazó intézmény kötelessége, az Alkotmánybíráságnak pedig ez a kifejezett feladata. Igaz ez nemzetközi vagy az Európai Unió vonatkozásában is. Ha a közös európai hagyományt nemzetközi és nemezetek feletti bíróságok, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága védelmezik, akkor az egyensúly megköveteli az alkotmányos identitás, mint európai érték hasonló bírósági védelmét. Ezt a védelmet a tagállami alkotmánybíróságok biztosíthatják. Az alkotmánybíróságok rendelkezhetnek tehát különféle hatáskörökkel, de elsődleges küldetésük nem lehet más, mint a saját alkotmányos identitásuk védelmezése. Ez pedig nemcsak a hazai jogon, hanem – hacsak nem tagadjuk az Európai Unióról szóló Szerződés jelentőségét – az Európai Unió jogán is alapszik. Az alkotmányos identitás védelme ezért az egyes nemzeti alkotmánybíróságok közös európai küldetése.

Közös jövőnk múlik azon, hogy legalább alkotmánybíróságaink megértik-e, hogy mit jelent a küldetésük, és következetesen megmaradnak-e ezen az úton.

Ha a szuverenitásról megfeledkezünk, és gyakorlását, vagyis a mi alkotmányunk alakítását szépen lassan átengedjük mindenféle nemzetközi intézményeknek, akkor nemcsak elfelejtjük a szuverenitást, hanem az tényleg elfogy. Nem felejthetjük el, hogy nem azért van magyar alkotmányosság, mert azt valaki elismeri, hanem azért van magyar alkotmányosság, mert mindig is volt. Ha úgy tetszik, mert lett. Ezt az alkotmányosságot alakítgattuk, kiegészítettük, máskor kihagytunk belőle részeket. Ez az alkotmányosság és ez a szuverenitás ma is.

Az Alaptörvény a formális jogállammal szemben szubsztantív jogállamról rendelkezik. Az Alaptörvényen alapuló alkotmányosság nem absztrakt fogalom, hanem a magyar alkotmányos hagyományba illeszkedő értékekre épül. Az állam nem lehet semleges, hanem ezt az értékrendet köteles megvalósítani. Az állami intézményeknek, így az Alkotmánybíróságnak ezért nem az absztrakt alkotmányosság, nem a formális jogállam, nem a diffúz alapjogok, hanem az Alaptörvény egészének védelmét kell ellátniuk. Ha nem ezt teszik, akkor az Alaptörvény megalkotása értelmét veszíti. Ha viszont felismerjük az Alaptörvénynek ezt a sajátosságát, akkor belátjuk, hogy a történeti alkotmányunk folytonosságába illeszkedő, annak vívmányaival összhangban értelmezett Alaptörvény immár nem egy eseti helyzetre válaszoló alapnorma. Nem is nemzetközi intézmények aktuális divat-kívánalmainak eleget tevő formula-gyűjtemény. Még csak nem is az alkotmányjogászok és politikai elemzők laboratóriumi eszköze.

A történeti alkotmánnyal összhangban értelmezett, ezért azzal összekapcsolódó Alaptörvény a mi alkotmányunk, Magyarországé.