Alkotmányellenesek a „kastélytörvény” egyes rendelkezései

A törvényt – mely a nemzeti vagyon körébe tartozó egyes vagyonelemek ingyenes tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adására vonatkozóan határoz meg speciális, más törvényektől, különösen a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. (Nvtv.) részben eltérő szabályokat – a köztársasági elnök küldte meg az Alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra. A törvény alapján állami tulajdonban álló, a kulturális örökség elemeihez tartozó kastélyok, kúriák, udvarházak az állam által ingyenesen tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adhatók bármely olyan természetes vagy jogi személynek, aki, illetve amely a törvényben meghatározott bizonyos vállalásokat tesz. Az ingyenesen tulajdonba adott ingatlanon a törvény erejénél fogva a tulajdonszerzéstől számított 99 évig elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn.

A köztársasági elnök indítványában kifejtette, hogy a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonság, különösen a normavilágosság követelményét azzal, hogy nem egyértelmű a törvény és más releváns háttérjogszabályok viszonya. Emellett a törvény – az elidegenítés lehetőségét főszabály szerint, illetve lényegében kizáró Nvtv.-hez képest – a kiemelten védett vagyon egy részét lényegesen enyhébb szabályozási rezsim alá helyezi. Ezek a megengedőbb elidegenítési feltételek a köztársasági elnök szerint tartalmilag nem felelnek meg az Alaptörvény nemzeti vagyon átruházásával kapcsolatos rendelkezéseinek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény és az Nvtv. garanciális rendelkezéseire tekintettel a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásra, annak hasznosítására vonatkozó szabályozás megalkotása során a jogalkotónak figyelemmel kell lennie a nemzeti vagyon védelmével kapcsolatos állami érdekekre, valamint ezzel összefüggésben a nemzeti vagyonnal való felelős és átlátható gazdálkodás követelményeire is. A nemzeti vagyon átruházása körében az Alaptörvény 38. cikke nemcsak a törvényi cél megjelölését és a kivételességet írja elő, de az értékarányosság követelményét is. Ez a rendelkezés a biztosítéka annak, hogy a nemzeti vagyon ne mindenfajta korlátozás nélkül legyen elidegeníthető, hanem csak törvényben meghatározott célból, főszabályként az értékarányosság követelményét érvényesítve. A követelmény figyelembevétele alól törvény kivételt tehet, de ilyen esetben igazolásra szorul, hogy a tulajdon átruházása annak a nemzeti vagyonban való megtartásával és hasznosításával összemérhető közérdeket szolgálja-e. Az Országgyűlés tehát e kettős korlát szem előtt tartásával rendelkezhet a nemzeti vagyon felett.

A nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemekkel való rendelkezés során a jogalkotónak egyebek mellett egyértelművé kell tennie, hogy tételesen mely vagyontárgy eshet a szabályozás hatálya alá, és hogy ki szerezhet jogosultságot a megszerzésére. Meg kell határozni továbbá, hogy a jogviszony alatt milyen jogok illetik, és milyen kötelezettségek terhelik a jogviszonyban szereplő jogalanyokat, és a jogviszony megszűnését követően mi a nemzeti vagyon tárgyának sorsa. Szintén alkotmányos elvárás, hogy a tulajdonszerzéssel kapcsolatos pályázatok nyilvánosak legyenek. A vizsgált törvény ezekre az alaptörvényi követelményekre – ahogy azt a köztársasági elnök indítványa is kifejtette – nincs tekintettel. A törvény az Nvtv.-hez képest a kiemelten védett vagyonelemek tekintetében enyhébb szabályozási rezsimet határoz meg, egyrészt az elidegeníthetővé tétellel, másrészt az ingyenességgel, harmadrészt pedig a potenciálisan bármely jogi személyre és természetes személyre kiterjedő tulajdonszerzői kör meghatározásával.

Az Alkotmánybíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a támadott törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenesek, ezért a törvény nem hirdethető ki. A határozathoz különvéleményt csatolt Márki Zoltán alkotmánybíró, továbbá párhuzamos indokolást fűzött Handó Tünde, Horváth Attila, Juhász Imre, Patyi András és Salamon László alkotmánybíró.

A törvényjavaslatot benyújtó Lázár János építési és közlekedési miniszter január 5-én levélben megküldte álláspontját az üggyel kapcsolatban, és kérte személyes meghallgatását az Alkotmánybíróságtól. Előzetes normakontroll eljárásban személyes meghallgatásra irányuló kérelem előterjesztését a törvény nem teszi lehetővé, hivatalból pedig azt az Alkotmánybíróság – egyezően eddigi töretlen gyakorlatával – nem rendelte el.

A döntés teljes szövege az alábbi linken>> olvasható.