Alaptörvény-ellenes a büntetőeljárási törvénynek az elbírálás alatt lévő, de az új szabályoknak már nem megfelelő másodfellebbezés kizárására vonatkozó átmeneti rendelkezése

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a bűnösségét megállapító elsőfokú, másodfokú és harmadfokú ítélet ellen, továbbá a büntetőeljárásról szóló törvény egyes szabályai, egyebek mellett az egyik átmeneti rendelkezése ellen.

Az Alkotmánybíróság a bírói döntések elleni alkotmányjogi panaszt visszautasította. Megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a részében az ítéletekben rögzített tényállást vitatja, a bizonyítási eljárást kifogásolja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a bizonyítékok értékelése, és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárások során az eljáró bíróságok, végső soron a Kúria feladata.

A büntetőeljárásról szóló törvény átmeneti rendelkezésével kapcsolatban előterjesztett alkotmányjogi panaszról az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírósági eljárás ideje alatt megváltozott szabályok az indítványozó által már benyújtott, az előző törvény által megengedett másodfellebbezésnek az elbírálását a konkrét ügyben kizárták.

Az Alaptörvény nem biztosítja a másodfellebbezés lehetőségét, ezért a harmadfokú eljárás nem az Alaptörvény jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéséből ered. Az Országgyűlés mint törvényhozó szabadon mérlegelheti, hogy biztosít-e másodfellebbezési jogot vagy nem. Ha viszont az Országgyűlés megengedi a másodfellebbezést, akkor az Alkotmánybíróság szerint arra már alkalmazni kell a jogorvoslathoz való alapvető jogból eredő egyes követelményeket.

Az új büntetőeljárási törvény átmeneti rendelkezése, amely nemcsak a hatályba lépését követően, hanem a korábbi jogszabály alapján még joghatályosan előterjesztett fellebbezés elbírálásának részbeni mellőzését is lehetővé teszi, az Alkotmánybíróság határozata szerint nincs összhangban az Alaptörvénnyel.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenessé nyilvánította és megsemmisítette a büntetőeljárási törvénynek az elbírálás alatt lévő, de az új szabályoknak már nem megfelelő másodfellebbezés kizárására vonatkozó átmeneti rendelkezését. Az Alkotmánybíróságnak a konkrét ügyben el kell rendelnie a bírói döntéssel lezárt eljárás felülvizsgálatát, és az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazását a törvény kötelező előírásánál fogva ki kell zárnia. A felülvizsgálat módját nem az Alkotmánybíróság, hanem a Kúria határozza meg.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy sem az alkalmazási tilalom kimondása, sem az eljárás felülvizsgálatának elrendelése nem értelmezhető a bírói döntések érdemére, vagyis az indítványozó bűnösségére vonatkozó állásfoglalásként. E szerint az Alkotmánybíróság döntéséből nem következik, hogy a bíróságnak a megismételt eljárásban a kiszabott büntetést csökkentenie vagy mellőznie kellene, ahogyan az sem, hogy az indítványozó szabadlábon védekezhet-e. Mindezek megállapítása szintén az ítélkező bíróságok és nem az Alkotmánybíróság feladata.

A határozathoz Varga Zs. András alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt, míg Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László, Szabó Marcel és Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményt fűzött.

Az Alkotmánybíróság határozata és az ügy adatlapja itt található.