AB határozat jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet (ESzCsM rendelet) 2023. január 1. napjától 2025. július 16. napjáig hatályban volt 15. § (6) bekezdését és a 2023. január 1. napjától 2025. július 16. napjáig hatályban volt 15. § (8a) bekezdés második mondatát, valamint alkalmazásuk tilalmáról döntött. Az eljárás alapjául szolgáló ügy egy felnőtt háziorvosi ellátásra vonatkozóan kiadott működési engedéllyel kapcsolatos jogvita volt. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az Eatv., az Eüm rendelet és az ESzCsM rendelet az alapul szolgáló ügyben alkalmazandó, sérelmezett rendelkezései, amelyek a háziorvosok, a házi gyermekorvosok számára az ügyelet ellátásának kötelezettségét írják elő és annak feltételeit rögzítik, az orvosi ügyeleti rendszert szükségtelenül és aránytalanul módosítják és az Alaptörvény több rendelkezésébe ütköznek. Így a támadott rendelkezések folytán sérül a jogbiztonság elve, a szerződéses szabadság joga, továbbá az I. cikk (3) bekezdése, az emberi méltósághoz való alapjog, a vállalkozás szabadságához való jog, a tulajdonhoz való alapjog, valamint az egészségügyi ellátás megszervezésével összefüggésben a testi és lelki egészséghez való alapjog. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a szabályozás egy számos tartalmi elemében bizonytalan szerződéskötési kötelezettség teljesítését szabta a jogkövető magatartás feltételének, amelynek elmaradása esetén szintén bizonytalan feltételek mellett, hátrányos jogkövetkezmények alkalmazása merült fel. Amellett, hogy az ügyeleti rendszer átalakítása Budapest kivételével a címzettek számára előre nem látható időpontban kiadott közleményekhez igazodott, az ügyeleti ellátásban részt vevő orvosok szerződéskötési kötelezettsége az Eatv. 2025. július 15-i hatállyal történt módosítását megelőzően csak rendeleti szabályok egymásra vetítésével – és így is csak nagyon bizonytalan tartalommal – volt megállapítható; az Eatv., az ESzCsM rendelet, illetve az EÜM rendelet e kötelezettség teljesítésének alapkérdéseit nem szabályozta. A szabályozás nem rögzítette a szerződéskötés részleteit, nem tartalmazott a szerződés kötelező tartalmi elemeire vonatkozó iránymutatásokat, valamint nem rendelkezett a szerződéskötés elmaradása esetén a szankciók alkalmazásának feltételeiről, miközben a szankcionálás lehetősége önmagában további jogértelmezési kérdéseket vetett fel. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a társadalom széles rétegeit érintő, egyúttal alapvető intézményi változást jelentő szabályozás fent ismertetett – miniszteri közleményeken keresztül történő – bevezetése a szerződéskötési kötelezettségnek a szerződéskötési folyamatra vonatkozó szabályok és garanciák meghatározása nélküli előírásával együtt sérti a jogbiztonság követelményéből adódó, a szabályozás előreláthatóságára és kiszámíthatóságára vonatkozó alkotmányos elvárást, és a szerződéskötés elmaradása esetén alkalmazható szankcionálás lehetőségét is figyelembe véve megvalósítja a jogbiztonság sérelmét. Az Alkotmánybíróság ezért alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az ESzCsM rendelet együttesen értelmezett, 2023. január 1. napjától 2025. július 16. napjáig hatályban volt 15. § (6) bekezdését és a 2023. január 1. napjától 2025. július 16. napjáig hatályban volt 15. § (8a) bekezdés második mondatát. Az ügy előadó alkotmánybírója Patyi András alkotmánybíró volt. A határozathoz Handó Tünde alkotmánybíró különvéleményt fűzött.