AB határozat jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapításáról
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet, az árszabályozással kapcsolatos egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 162/2022. (IV. 28.) Korm. rendelet 2. §-a, az egyes, a koronavírus-világjárvány következményeinek elhárítása céljából kihirdetett veszélyhelyzet során kiadott kormányrendeletek hatálybalépéséről és veszélyhelyzeti intézkedésekről szóló 190/2022. (V. 26.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés 16. pontja, a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, illetve humanitárius katasztrófa magyarországi következményeinek elhárításáról szóló 2022. évi VI. törvény 4. § 17. pontja, a 2022. május 25. napjával kihirdetett veszélyhelyzettel összefüggő rendkívüli intézkedések hatályának meghosszabbításáról szóló 203/2022. (VI. 8.) Korm. rendelet 1. § 17. pontja, valamint az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelettel összefüggő kereskedői tájékoztatásról szóló 3/2022. (I. 26.) MK rendelet elleni alkotmányjogi panasz (élelmiszerárak rögzítése)
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az egyes élelmiszerek kiskereskedelmi árának maximumát megállapító Korm. rendelet (Árrendelet) 3. § (2) bekezdés b) pontját. Az ügy előzménye, hogy a Kormány az Árrendeletben az élelmiszer termékkörbe tartozó hét termékcsoport esetében ármaximumot rögzített, továbbá a szóban forgó termékek forgalmazási kötelezettségét is előírta. Az árrögzítéssel összefüggésben a miniszterelnök kabinetfőnöke tájékoztatási kötelezettséget írt elő a kereskedők számára. Ezen intézkedések betartását a fogyasztóvédelmi hatóság és a NÉBIH ellenőrizte. Az Árrendeletben foglaltak alkalmazási idejét több kormányrendelet is meghosszabbította, legutoljára 2022. november 1-jéig. Az indítványozók élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelemmel foglalkozó, országos hálózattal rendelkező gazdasági társaságok. Álláspontjuk szerint az élelmiszerárak Árrendeletben történő rögzítése, valamint az azzal összefüggő egyéb támadott jogszabályok ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a jogbiztonság elvéből következő kellő felkészülési idő követelményével. Hivatkoztak arra is, hogy az intézkedések alaptörvény-ellenesen korlátozzák az M) cikk (1) bekezdésből levezetett szerződési szabadságot. A kereskedőket terhelő kötelezettségek sértik az indítványozók tulajdonhoz való jogát, emellett a támadott jogszabályokkal összefüggésben a tisztességes hatósági eljáráshoz való joguk és bírósághoz forduláshoz való joguk megsértését, valamint az Alaptörvényben szereplő vállalkozáshoz való joguk aránytalan korlátozását is állították. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a vállalkozás szabadságába történt beavatkozásnak tekinthető egy kereskedőnek a kereskedő tevékenységétől való ideiglenes, de akár fél éves időtartamra szóló eltiltása, mivel ezzel a főtevékenysége gyakorlását teszi időlegesen lehetetlenné. A szankció (beavatkozás) funkciója nyilvánvalóan az, hogy ösztönözze a norma címzettjeit az előírt kötelezettségek teljesítésére. Másrészt viszont a jelen ügyben nem hagyható figyelmen kívül a szabályozás azon legitim célja, hogy biztosítsa a lakosság alapvető élelmiszerekhez való hozzáférését. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az ideiglenes eltiltás éppen a maximált ár bevezetése legitim céljának elérését veszélyezteti: a tevékenység folytatásától eltiltott kereskedő ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy az alapvető élelmiszerek forgalmazásában részt vegyen, ezáltal pedig annak a lehetőségét szűkíti, hogy a lakosság azokhoz hozzáférjen. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kereskedő tevékenységtől való ideiglenes eltiltása alaptörvény-ellenesen korlátozta a vállalkozáshoz való jogot. Ezek alapján az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az Árrendelet támadott 3. § (2) bekezdés b) pontját. A jogszabályi rendelkezés már hatályát vesztette, ezért az Alkotmánybíróság a megsemmisítését mellőzte, ugyanakkor általános alkalmazási tilalmat állapított meg arra. A határozathoz Handó Tünde és Patyi András alkotmánybíró fűzött különvéleményt.