AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

2024. június 6.
Ügyszám: III/1594/2024
Az ügy tárgya:

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 409. § (4) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (egyezség a bűnösség beismeréséről)

Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 409. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) vonatkozó bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését, és a perben való alkalmazhatósága kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól. A Be. alapján az ügyészség és a terhelt vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről. Az egyezség megkötésére irányuló eljárásban a védő részvétele kötelező. Az indítványozó előadása szerint a gyakorlatban az egyezségkötési eljárás során nem érvényesül a Be. céljának megfelelő mellérendeltségi viszony az ügyészség és a terhelt, illetve a védelem között. Az ügyészség megköveteli, hogy az egyezségi ajánlat előtt a terhelt magát a konkrét információt is az ügyészség tudomására hozza. Az ügyészség ezt követően teszi meg az egyezségi ajánlatot, melynek visszautasításával járó kockázatot a terhelt és védője egyoldalúan kötelesek viselni. Előfordulhat ugyanis, hogy az ügyészség nem tesz újabb, kedvezőbb ajánlatot, hanem a vádemelés során az egyezségben megajánlott büntetésnél súlyosabb büntetést vagy büntetési tételt indítványoz. Abban az esetben, ha az egyeztetéseket követően nem jön létre egyezség az ügyészség és a terhelt között, a Be. támadott bekezdése szerint a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem használhatók fel, azok nem képezik az eljárás ügyiratainak részét. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésről sem tájékoztathatja a bíróságot. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét, az emberi méltósághoz való jogot, a jogegyenlőség követelményét és a tisztességes eljáráshoz való jogot, ezen belül a fegyverek egyenlőségének elvét, tekintettel arra, hogy az egyezség szabályozásból eredően nem biztosítottak a védelem és a vád egyenlő súlyú jogosítványai, és a bíróság nem rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a korábbi terhelti együttműködést a büntetéskiszabás során értékelje. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a törvény szerinti egyezségkötés mint eljárási forma a két fél – egyfelől a vádlott, illetve védője, másfelől az ügyész – ideális eljárásjogi beszédhelyzetét hivatott biztosítani. Az egyezségkötés a két fél döntési szabadságában áll. Az egyezség megkötését a terhelt, a védő és az ügyészség egyaránt kezdeményezheti. Következésképp a Be. vonatkozó bekezdésének alkalmazása nem sérti az Alaptörvény szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Ezért az Alkotmánybíróság a Be. 409. § (4) bekezdésének megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.