AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló 2013. évi CLXXIV. törvény (Szomszédjogi tv.) 5/A. § (1)–(4) bekezdései és 6. §-a, valamint  a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (Méptv.) 16. § 73. pontja „a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvény szerinti reklámcélú hasznosítási jog gyakorlásával igénybe vett légi tér kivételével” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Budapest Főváros Kormányhivatala kezdeményezte a Kúriánál a fővárosi Közgyűlés egyik önkormányzati rendelete jogszabállyal való összhangjának vizsgálatát. A sérelmezett rendelkezések alapján a közterületek feletti légi tér kikerült a közterület fogalma alól, tehát a lakóépületek tulajdonosai térítésmentesen reklámcélra hasznosíthatják a közterületi ingatlan feletti légi teret. A bírói tanács szerint a sérelmezett rendelkezések az Alaptörvény természeti erőforrások védelmével és az egészséges környezethez való joggal ellentétesek. A tanács szerint szélsőséges helyzetet teremtettek a vizsgálni kért rendelkezések, amikor az épületek homlokzatának a reklámcélú hasznosítását nem a településkép egészét figyelembe vevő önkormányzatokra, hanem a magántulajdonosokra, a lakóépületek tulajdonosaira bízták. Álláspontjuk szerint ez az épített környezet sérelmével jár, mivel a reklámok szükségszerűen rontják az adott település arculatát. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy sem a reklámcélú hasznosítási jog, sem e jog gyakorlásával igénybe vett légi tér meghatározása nem érinti a jogszabályban meghatározott védelmi szintet. A védelmi szintet nem érinti az sem, hogy a helyi önkormányzat az ilyen reklámot illetően nem számíthat fel közterülethasználati díjat. A településképi követelményekre az államigazgatási eljárásban is figyelemmel kell lenni. Az önkormányzatnak a településkép védelmi jogkörét a Méptv. és a Szomszédjogi tv. támadott rendelkezései nem szüntették meg, de nem is korlátozták azzal, hogy a lakóház tulajdonosai az ilyen reklám tekintetében hasznosítási jogot kaptak. A nemzeti vagyonban vagyoni veszteség nem állt be sem a közterület-fogalom meghatározásával, sem a reklámhordozókra vonatkozó rendelkezések hatálybalépésével. A légi tér valamely földterület felett nem önálló dolog, a közterületi ingatlan feletti légi tér bizonyos mértékű és idejű térítésmentes igénybevételének lehetősége feltételekkel a köz- és magántulajdon közötti konfliktus feloldását jelenti. Nem állapítható meg, hogy a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvényben szereplő tulajdonhoz való jogot, a 32. cikk (1) bekezdés e) pontját, illetve a 38. cikk (1) és (3) bekezdéseit. Sem a településképvédelmet illető helyi közügy, sem a helyi közügynek tekinthető nemzeti vagyongazdálkodást illetően nem volt megállapítható az önkormányzati autonómia kiüresítése. Ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Handó Tünde alkotmánybíró volt. A határozathoz Handó Tünde és Juhász Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolást; Czine Ágnes, Horváth Attila, Hörcherné Marosi Ildikó, Patyi András, Schanda Balázs, Szabó Marcel, valamint Varga Réka alkotmánybírók különvéleményt fűztek.