AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 3/2013. (III. 8.) önkormányzati rendelete (Fkr.) 2022. július 1-jétől 2026. április 3-ig hatályban volt 33/K. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a perbeli felperes mikromobilitási eszközöket (roller) üzemeltető gazdasági társaság, aki a közterület használatáról szóló hatósági szerződést kötött Budapest Főváros Főjegyzőjével. Az elsőfokú közigazgatási szerv megállapítása szerint a felperes többlet-közterülethasználatot valósított meg, amely miatt közterület-használati díj megfizetésére kötelezte az Fkr. 33/K. § (3) bekezdése alapján. E jogszabály alapján a mikromobilitási szolgáltató a jogellenesen elhelyezett, tárolt mikromobilitási eszközei után a jogellenes használattal érintett napokra 5000 Ft/eszköz/nap közterület-használati díjat köteles megfizetni. A perbeli alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot a területhasználatra tett megállapítás és a közterülethasználati díj tekintetében. A felperes az alperes határozata ellen keresettel élt, amelyben kifogásolta, hogy az Fkr. 33/K. § (3) bekezdése a tényleges használatot figyelmen kívül hagyó napi díjat állapít meg, ami a túlzott mértékére való tekintettel valójában közigazgatási szankció, amelyre az önkormányzatnak jogalkotási felhatalmazása nem volt. Az eljáró bíró álláspontja szerint a jogellenes közterület-használat után fizetendő díj mértéke tekintetében a felperesi önkormányzat aszerint tesz különbséget a vállalkozások között, hogy a közterület használója azt milyen célú roller elhelyezésére vette igénybe. A mikromobilitási célú eszközökre kirívóan aránytalan napi díjat állapított meg (havi díjat megközelítő mértékű napidíj). A bíróság álláspontja szerint nincs olyan, a helyi közügyek intézésével összefüggő alkotmányos indok, amely alapján igazolható lenne a jelentősen magas díjszabás. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti többek között az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tilalmát deklaráló rendelkezését. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Fkr. 33/K. § (3) bekezdése nem okoz hátrányos megkülönböztetést a felperes számára, mert bár saját magatartása miatt valóban hátrány éri, a felperes nincs homogén csoportban azokkal a mikromobilitási szolgáltatókkal, amelyek jogszerűen (szerződésszerűen) használják a közterületet vállalkozási célra. Emiatt nem volt szükség és lehetőség a diszkriminációs vizsgálat utolsó lépését is elvégezni, azaz a megfelelő alaptörvényi mérce (észszerűségi vagy szükségességi-arányossági teszt) szerint dönteni a diszkrimináció igazolhatóságáról. Ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró volt.