AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény (Btátv.) 101. § (2) bekezdés második és utolsó mondata, valamint ​(2a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. Az alapügy orosz állampolgárságú felperese annak érdekében fordult az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Budapesti és Pest Vármegyei Regionális Igazgatósághoz (alperes), hogy belföldön terjeszthessen elő tartózkodási engedély iránti kérelmet. Az alperes határozatával a felperest az Oroszországi Föderáció területére kiutasította. A felperes keresetlevelet terjesztett elő a határozattal szemben, egyben azonnali jogvédelem keretében a határozat halasztó hatályának elrendelését kérte a bíróságtól. A Btátv. 101. § (2a) bekezdése szerint kiutasítás elrendeléséről szóló, véglegessé vált határozattal szembeni közigazgatási perben halasztó hatály elrendelésének nincs helye. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint azzal, hogy nincs lehetőség a halasztó hatály elrendelésére, lehetőség nyílik arra, hogy utóbb jogsértőnek minősülő határozat alapján kerüljön sor a külföldi személy tényleges kiutasítására, amely az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdésébe ütközik. A rendelkezés sérti továbbá a tisztességes és nyilvános tárgyaláson történő elbíráláshoz való jogot abban az esetben, ha a per befejezése előtt el kell hagynia az országot és ezért nincsen módja megjelenni a bírósági tárgyaláson; valamint a jogorvoslathoz való jogot, hiszen ha a kiutasítás a per befejezése előtt végrehajtásra kerül, a felperes ellehetetlenül jogsérelme tényleges orvoslásától. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint nem tekinthető észszerűnek egy olyan határidő, aminek betartására a bíróság rajta kívül álló okok miatt nem feltétlenül képes, ezért a Btátv. 101. § (2) bekezdés második mondata szintén ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljárási alapjogok gyakorlásának rövid határidőhöz kötése nem valósít meg alaptörvény-ellenességet abban az esetben, ha annak a jogbiztonság követelményével, vagy azzal kapcsolatban más alkotmányos érték védelmével összefüggő indoka van. A 15 napos döntési határidő ezért nem áll ellentétben az észszerű határidőn belüli elbíráláshoz való joggal, éppen ellenkezőleg, annak a kiutasítással összefüggő idegenrendészeti eljárásokban történő érvényre juttatását szolgálja. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tényleges és hatékony jogorvoslatnak minősül az is, ha csak kasszációs jogkörrel rendelkező fórumhoz lehet fordulni. Az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdésének második mondata szerint „Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani.” Közvetlenül az idézett bekezdésből nem következik sem az, hogy ezt az érintett külföldi állampolgár csak személyesen terjeszthesse elő indokait, sem pedig az, hogy csak Magyarország területén tartózkodva vehetne részt az eljárásban. Ezért a halasztó hatály elrendelésének kizártsága nem teszi sem az idegenrendészeti kiutasítási eljárást, sem a kiutasítási döntést „törvénytelenné”, így a Btátv. 101. § (2a) bekezdése nem ütközik az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdésébe. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezés a benne hivatkozott alaptörvényi rendelkezések sérelmét nem veti fel, ezért a bírói kezdeményezést elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Haszonicsné Ádám Mária alkotmánybíró volt. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményt fűzött.