AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.) 49/B. § (1) bekezdés a) pontjának „bányavállalkozónál” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az eljárás alapjául szolgáló ügy átmeneti bányászjáradék megállapítása iránti kérelemmel kapcsolatos jogvita volt. A jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján átmeneti bányászjáradék kizárólag azon jogosultak részére biztosítható, akik föld alatti munkakörbe tartozó tevékenységet a törvényben meghatározott ideig bányavállalkozónál végeztek. E szabályozás kizárja a juttatásból azokat, akik föld alatti munkát végeztek a törvényben meghatározott ideig, azonban ezt a tevékenységet nem bányavállalkozónak minősülő munkáltatónál tették meg. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint ez indokolatlan megkülönböztetést tesz a bányavállalkozó munkáltatónál és a nem bányavállalkozó munkáltatónál foglalkoztatott személyek között, így sérti a törvény előtti egyenlőség követelményét, valamint az emberi méltósághoz és a testi és lelki egészséghez való jogot. Az intézkedés továbbá a nem bányavállalkozó munkavállalók szociális biztonsági helyzetét is hátrányosan érinti, ez sérti az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdését (szociális biztonság nyújtása). Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a juttatás szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az igénylők föld alatti munkát végeztek-e, hanem annak, hogy az igénylő bányászként szerezte meg a szükséges szolgálati időt. A jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a juttatás nem pusztán a föld alatti munkavégzés nehézségeit kompenzálja, hanem azt a föld alatti munkát, amit érc- vagy nyersanyag bányászattal foglalkozó gazdasági társaságnál és bányászként töltött el az igénylő. Ebből következik, hogy a föld alatti munkavégzés – még ha az esetleg a Btv. szerinti hatósági felügyelet alá tartozó módszerekkel történik is – nem minősül bányászatnak. Az átmeneti bányászjáradék célja, hogy a bányavállalkozónál, föld alatti munkakörben végzett, hosszú ledolgozott idő után és az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően, a korhatár eléréséig ellátást nyújtson a volt bányásznak. A föld alatt végzett munka miatt esetleg egészségkárosodott bányászok számára ellátásként nem az átmeneti bányászjáradék szolgál, hanem a bányászok egészségkárosodási járadéka a rendszeres pénzellátás. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a szabályozás nem sérti a testi és lelki egészséghez való jogot. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt is, hogy a támadott szabály – amely a bányászok erkölcsi és anyagi elismerését szolgálja – összhangban áll az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Handó Tünde alkotmánybíró volt.