AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a​ nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 21. § (2) bekezdés 2. mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, a jogszabály alkalmazásának kizárására, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az alapügy egy köznevelési intézmény hatósági nyilvántartásba vételével kapcsolatos jogvita volt. Az Nkt. sérelmezett rendelkezése kimondja, hogy a magán, továbbá a nemzetiségi önkormányzat és az egyházi jogi személy által fenntartott köznevelési intézmény akkor vehető nyilvántartásba, ha a köznevelésért felelős miniszter szakvéleménye alapján az adott intézmény szükséges a köznevelési közfeladat-ellátás megszervezéséhez. A bíróságnak a perben abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy jogszerűen utasította-e el az alperes kormányhivatal a felperes közhasznú alapítvány kérelmét arra tekintettel, hogy a miniszter nem járult hozzá az intézmény nyilvántartásba vételéhez. A bíróság szerint az Nkt. „szükséges a köznevelési közfeladat-ellátás megszervezéséhez” fordulata szubjektív, önkényes jogalkalmazásra ad lehetőséget, ezért sérti a normavilágosság elvét, továbbá kiüresíti a jogorvoslathoz való jogot, mert az érintett intézmény alapítója nem jut abba a helyzetbe, hogy a hatósági eljárásban hozott döntés érdemi felülvizsgálatát kérhesse a bíróságtól, a miniszter szakvéleményében foglaltak az érintett intézmény szükségességéről ugyanis érdemben nem vitathatók. A bíróság szerint a rendelkezés sérti oktatáshoz való jogot, a gyermekek jogait, valamint Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 13. Cikk 1., 3. és 4. pontjába ütközik. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a „köznevelésért felelős miniszter szakvéleménye” nem szakhatósági állásfoglalásnak, hanem állami feladatot felosztó kormányzati tevékenységnek minősül. A kifogásolt „szükséges a köznevelési közfeladat-ellátás megszervezéséhez” fordulat normatartalma egyedi ügyekben a jogalkalmazás során szükséges jogértelmezéssel konkretizálható, az is megállapítható, hogy a miniszteri szakvélemény a szükségesség kérdésére egyértelmű és okszerű választ adott-e. A miniszter szakvéleménye önállóan jogorvoslattal nem támadható, azonban rendes jogorvoslatként a közigazgatási per során a bíróság a miniszteri szakvéleményt is felülvizsgálhatja. A biztosított jogorvoslat ezért nem zárja el az esetleges jogsérelmek orvosolhatóságának lehetőségét. Az Egyezségokmány és a 13. Számú Magyarázat indítványozó által hivatkozott rendelkezéseiből nem olvasható ki olyan állami kötelezettség, hogy az ingyenes és kötelező köznevelési közfeladat-ellátás rendszerén belül bármely személy vagy szervezet alanyi jogon korlátlan számú oktatási intézményt létesíthetne és működtethetne, tekintet nélkül a mindenkori tényleges kapacitási szükségletekre. Megfelelő kapacitás rendelkezésre állása mellett az Alaptörvény XVI. cikk (1)–(3) bekezdéseire hivatkozással sem lehet egyedi ügyekben valamely nem állami szerv által alapítandó intézmény létrehozását kikényszeríteni. Ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Haszonicsné Ádám Mária alkotmánybíró volt. A határozathoz Schanda Balázs alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.