AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KR.) 2023. január 12. napja és 2023. július 31. napja között hatályos 2. § (1) bekezdés b) pontjának és 2/A. § (1) bekezdés b) pontja „a kereskedőnél készleten lévő” szövegrésze nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására, valamint a Győri Törvényszék előtt 10.K.700.326/2024. szám alatt folyamatban lévő perben való alkalmazásának kizárására irányuló indítványt. A bírói kezdeményezés alapját képező peres eljárásban az alperesi fogyasztóvédelmi hatóság fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a felperesi üzletláncot, mert az általa üzemeltett kereskedelmi egységben a hatósági ellenőrzés napján több hatósági áras termékcsoport vonatkozásában nem rendelkezett a hét adott napjára vonatkozó készletmennyiséggel. A felperes a határozat elleni keresetében előadta, hogy a termékek a raktárában voltak annak érdekében, hogy a fogyasztói igények kielégítése folyamatos legyen. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint a rendeleti szabályozás sérti a tulajdonhoz való jogot, mivel olyan mértékű árukészlet megvásárlására és raktározására kötelezi a kereskedőket, melynek mennyisége nem áll arányban a vásárlói kereslettel. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikke alapján minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. A jogalkotó azonban nem tartotta tiszteletben a magánérdek és a közérdek közötti méltányos egyensúly követelményét, mert veszteséges működésre kényszerítette az adott vállalkozást, a veszteség kompenzálása helyett pedig bírságolást írt elő. Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta, hogy egy, a tulajdonhoz való jogba történt beavatkozás akkor felel az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkének, ha az törvényen alapul, közérdeket szolgál és arányos. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotói cél és az azt alátámasztó, Magyarországot terhelő nemzetközi kötelezettségek kétséget kizáróan igazolják a beavatkozást szükségessé tevő közérdek fennállását. A beavatkozás arányosságának megítélésében pedig az államoknak biztosított mérlegelési mozgástér igen széles, a jogalkotó pedig csak a rendelkezési jogot korlátozta, az üzletláncot nem fosztotta meg a tulajdonától. Az Alkotmánybíróság pusztán a kártalanítási program hiánya nem teszi automatikusan jogsértővé a beavatkozást, ugyanis az arányossági követelmény tekintetében egyéb szempontok is figyelembe veendők. A KR. szerinti ármaximálás a fogyasztók érdekeit szolgálta, ennek terheit azonban egyes piaci szereplőkre – a kiskereskedelmi üzletekre – rótta állami kártalanítási program nélkül. Ez azonban nem eredményezte az érintett piaci szereplők ellehetetlenülését, a meghatározó tevékenységük egészének veszteséges jellegét, a piacról való kiszorulásukat, és aránytalan terhet sem rótt rájuk. Ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.