AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (Pevtv.) 6. § (1)–(6) bekezdései, 7. § (2) bekezdés „a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartamához igazodó” szövegrésze, 9. § (1) bekezdése és 15. § (3)–(4) bekezdései; valamint a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet (Korm. r.) 1. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló nemperes eljárásban a kérelmező vagyoni elégtétel iránti kérelmet nyújtott be a korábban a perében eljáró bírósággal, mint kérelmezettel szemben. A kezdeményezést benyújtó bíró álláspontja szerint a Pevtv. támadott rendelkezései sértik az észszerű határidő alkotmányos alapjogi fogalmát, ezért ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel. A bíró szerint alaptörvénysértő, hogy a Pevtv. és a Korm. r. egyes rendelkezései nem az eljárás észszerű időtartamot meghaladó részét, hanem a teljes figyelembe vehető időtartamot tekintik a vagyoni elégtétel számítása alapjának. A kezdeményező bíró érvei szerint a Pevtv. által választott szabályozási koncepció az észszerű időtartam felső határának rugalmatlan meghatározásával (amelytől a bíróság csak „lefelé” térhet el) „irracionális objektivizálást” tartalmaz, ami az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó gyakorlattól is távol áll. Az indítványozó szerint a vagyoni elégtétel támadott konstrukciója sérti hatalom megosztásának elvét és az I. cikk (3) bekezdését is, mivel az észszerű időn belüli befejezés elmulasztásának következményeit az állam helyett az igazságszolgáltatás szereplői viselik. Az Alkotmánybíróság határozatában nem találta ellentétesnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével a törvényhozó által a polgári peres eljárások elhúzódásának kompenzálására választott azon megoldást, hogy a teljes bírósági eljárás észszerű időtartamát egy „alulról nyitott” általános szabály határozza meg. Azt, hogy a jogalkotó az elhúzódó eljárás teljes figyelembe vehető időszakának minden egyes napjára határoz-e meg vagyoni elégtételt; vagy csak az észszerűségi határt meghaladó időtartamra helyez-e kilátásba akár magasabb összegű elégtételt, az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog szempontjából semleges, pusztán technikai kérdésnek tekinti. Önmagában nem sérti továbbá a hatalommegosztás elvét az a jogalkotó által választott megoldás, amely szerint egy eljárásban az elhúzódást leginkább kontrollálni képes bírósággal mint kérelmezettel szemben érvényesíthetnek vagyoni elégtétel iránti igényt, tekintettel arra is, hogy annak pénzbeli fedezetét az Országgyűlés által elfogadott költségvetés biztosítja. Mindezen szempontokra tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.