AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a babaváró támogatásról szóló 44/2019. (III. 12.) Korm. rendelet (Babaváró Kr.) 4. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó férje babaváró kölcsön iránt nyújtott be kérelmet a hitelintézethez, amely kérelmet a hitelintézet arra hivatkozva utasított el, hogy az indítványozó és férje nem feleltek meg a hitelintézet hitelképességi vizsgálatának, valamint nem teljesült a Babaváró Kr. sérelmezett rendelkezésében foglalt feltétel sem, figyelemmel arra, hogy az indítványozó a 41. életévét már betöltötte. Az indítványozó és férje ezt követően a babaváró hitelhez kapcsolódó támogatásra jogosító feltételeknek való megfelelés megállapítása iránt kérelmet nyújtottak be az illetékes kormányhivatalhoz (alperes). Az alperes határozatával az eljárást megszüntette. Az indítványozó az alperes határozatát keresettel támadta, a törvényszék az indítványozó keresetét elutasította; a megszüntető végzés jogszerűségét a korhatár betöltésével kapcsolatos igénybevételi feltétel vizsgálatára terjesztette ki. A törvényszék megállapította, hogy a Babaváró Kr. 4. § (1) bekezdés a) pontjának az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvénybe ütközésének megállapítására irányuló indítvány alaptalan. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását a Kúria megtagadta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvényben biztosított emberi méltósághoz való joga, az egyenlő bánásmód követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga sérelmét állítja. A támadott jogszabályi rendelkezés álláspontja szerint azért sérti a diszkriminácó tilalmát, mert a Babaváró Kr. szerinti hitel igénylését indokolatlanul csak az ott meghatározott életkorú anyák számára teszi lehetővé, vagyis indokolatlanul zárja ki az életkori feltételnek meg nem felelő anyákat a hitelfelvételből. Az Alkotmánybíróság határozatában a Babaváró Kr.-ben szabályozott támogatási forma kapcsán megállapította, hogy annak biztosítása a jogalanyok számára nem következik az Alaptörvény valamely rendelkezéséből. A támogatás hitelszerződéshez kötődő jellegére tekintettel az állapítható meg, hogy a jogalkotó célja szerint a babaváró kölcsön nem egy általános jellegű, gyermekek után járó támogatási forma. A jogalkotó a hitelképes jogalanyok körén belül a Magyarországon élő, bizonyos életkor alatti, gyermeket vállaló házaspárokat kívánta – hitelfelvételre ösztönzésen keresztül – támogatásban részesíteni, vagyis azokat, akik reálisan akár három gyermek születését, nevelését is vállalni tudják, ugyanakkor szociálisan nem rászorultak. Mindezen szempontokra, különösen a juttatás hitelhez kötődő természetéből kiindulva és a babaváró kölcsön általában vett társadalom- és gazdaságpolitikai céljára tekintettel észszerűnek minősíthető, hogy a jogalkotó életkori feltételhez köti ezen típusú támogatás igénybevételét. Mivel ez a támogatási forma nem rászorultsági alapon, hanem kölcsönszerződéshez kötötten nyújt hiteltámogatási formában juttatást, ezért önmagában az életkori feltétel nem minősíthető észszerűtlennek, így diszkriminatívnak. Ebből következően a Babaváró Kr. 2023. december 31-ig hatályban volt 4. § (1) bekezdés a) pontja nem sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Varga Réka alkotmánybíró volt.