AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó pert indított a szintén gazdasági társaság alperes ellen tartozás megfizetése iránt. Elsődleges keresetének indokolása szerint a felek között szóbeli megállapodással létrejött megbízási szerződést teljesítette, ezért az alperes köteles az ellenszolgáltatás megfizetésére. Másodlagosan megbízás nélküli ügyvitel, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás alapján kérte a tartozás megfizetését. Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereset alapján marasztalta az alperest. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az indítványozó mindhárom keresetét elutasította. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a másodlagos és a harmadlagos kereseti kérelmek tárgyában nem döntött, ennek ellenére a másodfokú bíróság a Pp. 383. § (3) bekezdését alkalmazva – megfelelő tárgyalás és bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül – hozta meg a másodlagos és harmadlagos kereseti kérelem tárgyában a kereseti kérelmet elutasító döntést. Ez azt eredményezte, hogy a másodlagos, harmadlagos kérelem vonatkozásában az elsőfokú döntést a másodfokú bíróság hozta meg, amely döntéssel szemben a rendes jogorvoslat nem állt rendelkezésre, hanem csak szűkebb körű felülvizsgálatot lehetővé tevő rendkívüli jogorvoslat. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok megsértették a tisztességes bírósági eljáráshoz és az indokolt döntéshez való jogát azzal, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a kérelemhez kötöttség elvét és az indítványozó által kért szakértői bizonyítást nem folytatta le, és nem indokolta meg annak mellőzését. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozó által a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra vonatkozóan előadott indokolás tartalmilag lényegét tekintve a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalmával áll összefüggésben, hiszen a Pp. támadott rendelkezése a másodfokú bíróság reformatórius jogkörével foglalkozik. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt szabály lehetővé teszi, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztassa, és felülbírálati jogkörének korlátai között határozhat a perben érvényesített jog, illetve az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérelmekről is, amelyeket az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve amelyről nem határozott. A támadott rendelkezés széles jogkört ad a másodfokú bíróság kezébe, hiszen nemcsak kasszációs jogkör illeti meg, hanem reformatórius is; az elsőfokú eljárásban nem vizsgált kérelmekről dönthet akár érdemben is, de az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül is helyezheti. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. vizsgált szabálya nem sérti a jogorvoslathoz való jogot, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Szomora Zsolt alkotmánybíró volt.