AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 116. §-a, valamint 117. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szabadság megállapításával kapcsolatos munkaügyi perében kérte, hogy a bíróság mondja ki, hogy 20 munkanap alapszabadság és 2 munkanap életkor alapján járó pótszabadság helyett 28 munkanap szabadságra jogosult, valamint előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet jelentett be arra hivatkozva, hogy a magyar jog nem felel meg az uniós jognak. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság – a Kúria végzése folytán megismételt eljárásban – az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította. Az indítványozó szerint az Mt. 116.–117. §-ai sértik az Alaptörvény II. cikkében szereplő emberi méltósághoz való jogot, a XV. cikket – mivel életkor alapján tesz különbséget a munkavállalók között –, illetve a XVII. cikk (3) bekezdését. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a pozitív diszkrimináció hatálya alatt kell kezelni az Alaptörvény XV. cikkén belül azt a munkajogi szabályozást, amely több szabadságot biztosít az idősebb munkavállalóknak, mint a fiatalabbaknak. Ilyen szabályt a jogalkotó három Alaptörvényből következő feltétellel vezethet be: Az előnyös megkülönböztetés nem okoz méltóságsérelmet a homogén csoport azon tagjai számára, akik nem részesülnek belőle; számukra más alapjogsérelmet sem idéz elő; és az eltérő bánásmódnak észszerű oka van, azaz nem önkényes. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szóban forgó munkavállalók egy csoportba tartoznak. Az életkorra tekintettel járó pótszabadság és az emberi méltóság között érdemi összefüggés nem áll fenn, mivel a fizetett szabadsághoz való jog nem az emberi méltóság tartalmában fejeződik ki az Alaptörvényben, hanem a fizetett szabadsághoz való alapjogban nyer alkotmányos védelmet. A támadott normák az indítványozó fizetett szabadsághoz való jogát nem sértik, nem rendelkeznek ugyanis korlátozó tartalommal, következésképpen ez alapjogsérelmet sem okoz az indítványozónak. Az Alkotmánybíróság észszerű magyarázatként fogadta el a nemzetgazdasági miniszteri véleményben előadottakat, miszerint az életkor alapján járó pótszabadság célja, hogy figyelembe vegye a munkavégzéshez kapcsolódó fizikai és mentális terhelést és azt pihenésre alkalmas idő biztosításával enyhítse. Következésképpen az sem volt megállapítható, hogy az Mt. támadott szabályai önkényesek lennének. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró volt.