AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria 9/2023. JEH számú jogegységi határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó Kft. mint adós kölcsönszerződéseket kötött. A hitelező a kölcsönszerződéseket felmondta, és nyilatkozatával felszólította az indítványozót arra, hogy a szerződésekből eredő tartozását (a perbeli követeléseket) nyolc napon belül fizesse meg. A perbeli követelések jogosultja egymást követő engedményezések eredményeként az alperes lett. Az alperes kérelme alapján az indítványozó ellen végrehajtási eljárás indult, amely eljárás megszüntetését az indítványozó sikertelenül kísérelte meg. Az indítványozó a végrehajtás megszüntetése iránt keresetet nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indítványozó szerint a jogegységi határozat azért sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, mert már azokban az ügyekben is alkalmazni kell, amelyek a jogegységi határozat meghozatala előtt indultak. A jogbiztonság megsértését jelenti az is, hogy a jogegységi határozat eredményeként a végrehajtási záradékkal ellátható okiratokba foglalt kötelezettségek gyakorlatilag sohasem évülnek el, mert az elévülés egy egyszerű írásbeli felszólítással megszakítható. Az indítványozó szerint azért sérül az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése, mert a Kúria túllépte az Alaptörvényben rögzített felhatalmazást és „a törvényalkotás talajára tévedt”. Az indítványozó álláspontja szerint sérül még a tulajdonhoz való joga, valamint a törvény előtti egyenlőség és a diszkrimináció tilalma, ami végső soron a tisztességes bírói eljáráshoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy egy jogegységi határozat mindig az értelmezett norma eleve adott tartalmát határozza meg, így nem lehet szó visszaható hatályú szabályozásról. A Kúria a jogegységi határozat elfogadásával az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések által meghatározott értelmezési tartomány keretein belül maradva, az Alaptörvény 28. cikkével összhangban határozta meg az irányadó jogszabályok helyes (és egyben a bíróságokra nézve kötelező) értelmezését. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó által megjelölt „adósi csoportok” nem képeznek homogén csoportot, másrészt a jogegységi határozatban képviselt jogértelmezés nem a személyek megváltoztathatatlan tulajdonsága szerint tesz különbséget, ezért a jogegyenlőség elvének sérelme, illetve hátrányos különbségtétel nem volt megállapítható. A követelés elévülésének megszakításáról szóló rendelkezések egységes értelmezésére kiadott jogegységi határozat tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel ezek eljárási szabályokat fogalmaznak meg, az ilyen eljárási jellegű jogosultságok és az Alaptörvény tulajdonhoz való jogot megfogalmazó bekezdése között értékelhető alkotmányjogi összefüggés nem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság a 9/2023. Jogegységi határozattal szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Patyi András alkotmánybíró volt. A határozathoz Juhász Miklós alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Horváth Attila alkotmánybíró különvéleményt fűzött.