AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény (Btátv.) 225. § e) pont ea) alpontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó nigériai állampolgár több mint húsz éve tartózkodik Magyarország területén. Először 2006-ban, majd több alkalommal ismételten menekültkénti elismerés iránti kérelmeket terjesztett elő, amely kérelmek elutasításra kerültek. Az indítványozó 2024. szeptemberben foglalkoztatási célú tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság a tartózkodási engedély kiadása iránt indult eljárást megszüntette. Az alperes az indítványozó fellebbezését elutasította és az elsőfokú döntést helybenhagyta. Indokolásában rögzítette, hogy a Btátv. 225. §-ában és a 287. § (1) bekezdésében foglalt feltételek nem állnak fenn, ennélfogva az indítványozó esetében a törvény nem teszi lehetővé a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem belföldi benyújtását. Az indítványozó keresettel támadta az alperes végzését, amely keresetet a Fővárosi Törvényszék elutasított. A Kúria megtagadta az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását. Az indítványozó sérelmezi, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés és az azt alkalmazó bírói döntések következtében pusztán az állampolgársága miatt nem jogosult tartózkodási engedély iránti kérelmének Magyarországon való benyújtására (csak származási országában lenne erre jogosult), amelyre más, vele összehasonlító helyzetben lévő, azonban a Btátv. támadott rendelkezésében meghatározott más ország állampolgárságával rendelkező személyek viszont jogosultak. Álláspontja szerint a megkülönböztetés önkényes, ennek következtében sérült a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint a törvény előtti egyenlőséghez és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joga. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott rendelkezés alapján eltérő bánásmód vonatkozik arra a harmadik országbeli állampolgárra, aki az Európai Unió szabályai szerint vízummentességet élvez, illetve arra, aki az Európai Unió szabályai szerint nem élvez vízummentességet, ami ez utóbbi csoportot hátrányosan érinti. Az Európai Unió szabályai szerint a rövid időtartamú tartózkodás vonatkozásában vízummentességet élvező harmadik országbeli állampolgároknak is jogszerűen kell Magyarországon tartózkodniuk ahhoz, hogy – a támadott rendelkezés alapján – jogosultak legyenek a foglalkoztatási célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem Magyarország területén való benyújtására. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs olyan összehasonlítható helyzetben lévő homogén csoport, akikhez képest az indítványozó a hátrányát állítja. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében megjelenő hátrányos megkülönböztetés tilalma sérelmének hiányában nem állapítható meg az indítványozónak az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított magán- és családi élet védelméhez való jogának sérelme sem. A szabályozás nem zárja el az indítványozót attól, hogy az indítványozó kiskorú gyermekével együtt utazzon vissza állampolgársága szerinti államába az ügyintézés idejére, illetve a szabályozásból általában véve nem következik a kiskorú gyermekkel való kapcsolat megszakítása. Ezért az Alkotmánybíróság a Btátv. 225. § e) pont ea) alpontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Varga Réka alkotmánybíró volt.