AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Veszprémi Törvényszék 3.Bf.128/2024/39/I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság több bűncselekménnyel kapcsolatban megállapította az indítványozó bűnösségét, ezért szabadságvesztés büntetésre ítélte. A másodfokú bíróság a minősítés tekintetében és a szabadságvesztés tartamának számítása vonatkozásában megváltoztatta az elsőfokú döntést, egyebekben helybenhagyta azt. Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz és védelemhez való jogát sértették a bíróságok. Az indítványozó állítása szerint a bíróság egyik általa kért bizonyítási indítványra sem tért ki, így azok elutasítása, figyelmen kívül hagyása okait sem tartalmazza az elsőfokú ítélet. Az indítványozó fellebbezésében hivatkozott bizonyítási indítványaira, illetve arra, hogy azt álláspontja szerint jogsértően mellőzte azokat az elsőfokú bíróság. A másodfokú bíróság azonban említést sem tett az indítványozó bizonyítási indítványairól, ezzel az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez való jogának sérelmét okozva, tekintettel arra, hogy álláspontját nem tudta megfelelően kifejteni. Álláspontja szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy a bíróságok a tényállást kizárólag olyan bizonyítékok alapján állapították meg, amelyek az indítványozó terhére voltak értékelhetők, ezáltal a fegyverek egyenlőségének elve is sérült. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez vezető szélsőséges esetnek minősülhet, ha például az eljáró bíróságok kizárólag az egyik fél bizonyítási indítványainak adnak helyt és a másik felet elzárják az általa állítottak bizonyításától. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a konkrét ügyben nem áll fenn a bizonyítékokról hozott döntés ezen szélsőséges esete, mivel az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során meghallgatta a vádlottat, a tanúkat, ismertette a rendelkezésre álló hanganyagokat, részletesen elemezte a tanúvallomásokat. Az indítványozó bizonyítási indítványait a fellebbezésében terjesztette elő, azok az elsőfokú eljárásban nem merültek fel bizonyítékként, így az indítványozó azon vélelmezett alapjogi sérelme, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta ítéletében ezen bizonyítékok figyelmen kívül hagyását, nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság a védelemhez való joggal összefüggésben megállapította, hogy a bírósági eljárásban végig biztosított volt az indítványozó számára az indítványozás és az észrevételezés joga; így a fegyverek egyenlőségéhez kapcsolódó hatékony védelemhez való jog sérelme sem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Varga Réka alkotmánybíró volt.