AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.677/2023/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó szomszédságában egy városi önkormányzat sportpályákat létesített. Az indítványozó és pertársa keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a sportpályákon folyó tevékenységből adódó folyamatos zajártalom szomszédként objektíve zavarja őket. Kérték az alperesi önkormányzat kötelezését a sportpályák lebontására, másodlagosan pedig eltiltását azok további használatától, illetőleg használatra történő átengedésétől, valamint az alperes kötelezését a sportpályák állandó fizikai lezárásához, illetve a használatuk kizárásához szükséges intézkedések megtételére. Kérték annak megállapítását is, hogy az alperes megsértette a testi épséghez, az egészséghez, a magánlakáshoz és a pihenéshez való személyhez fűződő jogaikat. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az ingatlanokon zavaró zajártalommal birtokháborítást követett el, és megsértette a felperesek pihenéshez és a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogát; kötelezte továbbá az önkormányzatot a sportpályák elbontására, és a jogsértés megszüntetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti a magánélet és otthon védelméhez való jogot, az egészséges környezethez való jogot, a tisztességes eljárás követelményét. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a személyiségvédelem kapcsán az objektív értékítélet irányadó, nem pedig a személy (az indítványozó) szubjektív értékítélete. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Kúria az ítéletében a felek érdekeinek összemérése és mérlegelése alapján hozta meg a döntését. A Kúria ítéletének meghozatala során kifejezetten figyelemmel volt többek között az alperes önkormányzat zajhatás csökkentése érdekében tett intézkedéseire, a felperesek csendháborítás miatti feljelentése tárgyában született vizsgálati jelentés megállapításaira, a környéken lakók tanúvallomásaira. A Kúria ítéletének meghozatala során magának a zavarásnak a tényét nem vitatta, de felismerte az ügy alapjogi vonatkozásait, döntését pedig ennek figyelembevételével megindokolta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria által választott jogértelmezés az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományon belül helyezkedik el, így az ítélet nem vezethetett az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogainak sérelméhez. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Szabó Marcel alkotmánybíró volt. A határozathoz Patyi András alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.