AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Bpkf.II.1.271/2023/3. számú végzése, valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 645. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben az indítványozó jogi képviselője perújítási indítványt nyújtott be a jogerős marasztaló ítélettel szemben. A Győri Ítélőtábla a védő által előterjesztett perújítási indítványt elutasította. A végzés ellen az indítványozó nyújtott be fellebbezést, amelyet az ítélőtábla mint nem jogosulttól származó fellebbezést elutasított. A Kúria Bpkf.II.1.271/2023/3. számú végzésével az ítélőtábla végzését helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott végzése a jogos érdekét sértő bírói döntéssel szembeni jogorvoslathoz való jogát korlátozta, valamint a Be. sérelmezett rendelkezése azzal, hogy csak a perújítási indítványt benyújtó személynek biztosítja a perújítási indítvány elutasítása miatti fellebbezés lehetőségét, sérti a jogorvoslathoz való jogot. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az ügyben az indítványozó mint az eljárás terheltje nem volt elzárva attól a jogosultságának gyakorlásától, hogy perújítási indítványt terjesszen elő. A Be. alapján a terhelt fellebbezési jogával személyesen jogosult élni, ezen jogát nem csupán védője útján gyakorolhatja. A védő és a terhelt is a büntetőeljárás önálló alanya, ezért a Be. mind a védőt, mind a terheltet önálló jogosultsággal ruházza fel a perújítási indítvány benyújtására, illetve az azt elutasító bírói döntés elleni fellebbezés benyújtására is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria támadott végzésében kifejtett jogértelmezés sem okozta a jogorvoslathoz való jog sérelmét, ezért az indítványozó panaszát elutasította.