AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a mezőgazdasági üzemközpontokról vezetett nyilvántartás részletes szabályairól szóló 38/2014. (II. 24.) Korm. rendelet 6. § (3b) bekezdése második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozói termelőszövetkezet jogutódként, a jogelődből való kiválással folytatta tovább tevékenységét. A jogelőd mezőgazdasági termelőszövetkezetként volt nyilvántartásba véve. Az indítványozót a hatóság törölte a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nyilvántartásából, a nyilvántartásba vételi kérelmét pedig elutasították. Az indítványozó keresetet terjesztett elő a határozat megsemmisítése iránt, amit a Veszprémi Törvényszék jogerős ítéletével elutasított, a Kúria a döntést hatályában fenntartotta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Ebben kifejtette, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Fftv.) kifejezetten lehetővé teszi azt, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezet különválással, kiválással jöjjön létre. Amennyiben a Korm. rendelet azt célozná, hogy a jogelőd által megszerzett feltételrendszert nem vihetik tovább, úgy termelőszövetkezeti minőségük is megszűnne, vagyis a Korm. rendelet ellehetetleníti az Fftv. rendelkezését, márpedig Korm. rendelet törvénnyel nem lehet ellentétes. Figyelemmel arra, hogy a jogelőd által megszerzett jogok, így a mezőgazdasági termelőszövetkezeti minőség, és ebből fakadóan a földterület haszonbérletére vonatkozó jogosultság meg kell, hogy illesse a jogutódot is, ezzel ellentétes logika sérti az Alaptörvény jogállamiságról, a vállalkozás szabadságáról és a tulajdonhoz való jogról szóló rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a vállalkozáshoz való jog mint alapjog védelmi köre kiterjed a piacra lépésre, továbbá egy már megkezdett tevékenység folytatására is, hangsúlyozva azonban, hogy a szóban forgó alapjog a jogi környezet változatlanságát nem garantálja. Az Fftv. csak a mezőgazdasági termelőszervezetként elismert és nyilvántartásba bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezetek vonatkozásában teszi lehetővé a földhasználatot és az ilyen szervezetként történő elismeréshez (nyilvántartásba vételhez) feltételrendszert rögzített. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó vonatkozásában a sérelmezett rendelkezés alkalmazása nem zárta el őt a választott elsődleges gazdasági tevékenysége folytatásától; mivel az egyrészt nem kizárólag saját jogcímen használt termőföld igénybevételével folytatható, másrészt az indítványozó jelenleg is működő vállalkozás. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az indítványozó kiválással történő megalakulására az indítványában támadott szabályozás hatályban léte alatt került sor, ezért a kiválással kapcsolatos döntése kialakításakor tudomással kellett bírnia a mezőgazdasági termelőszervezetként történő bejegyzéshez szükséges jogszabályi előírásokkal. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alapvetően az Fftv.-ben támasztott feltételek tekintetében nem állapított meg aránytalanságot, így a vállalkozás szabadságához kapcsolódó bekezdésének sérelmét sem tartotta megállapíthatónak. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Korm. rendelet támadott rendelkezésének alaptörvény-ellenesség megállapítása vonatkozásában elutasította.