korábbi tagok

Az Országgyűlés 2011 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává, 2011. szeptember 1-jei hatállyal. Alkotmánybírói mandátuma 2023. szeptember 1-jén lejárt.

Egyetemi tanulmányait 1977-ben fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, és az újonnan alapított Államigazgatási Főiskola tanársegédeként kezdte ekkor szakmai pályafutását, ahol államjogot és jogelméletet oktatott. Párhuzamosan ezzel az ELTE ÁJK Állam- és Jogelmélet Tanszékén megbízott oktatóként tanított, majd 1980-tól az ELTE ÁJK Államjogi Tanszékére került át főállásba. A karon belül 1984-től az újonnan alapított Politológiai Tanszékre ment át, ahol 1988-tól kandidátusi disszertációjának elkészítése után egyetemi docensi, majd a tudományok doktora cím 1989-es megszerzése után 1991-től egyetemi tanári kinevezést kapott.

1991 óta a szegedi József Attila Tudományegyetem (jelenleg Szegedi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Kara Jogbölcseleti és Jogszociológiai tanszékének vezetője. Nyugat-Európában hosszabb tanulmányutakon az 1980-as évektől vett részt, a Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként 1985-ben és 1989-90-ben két évet Németországban töltött Niklas Luhmann professzor mellett, 1995-ben négy hónapot Párizsban kutatott Pierre Bourdieu professzor meghívására. Az 1998-2002-es ciklusban országgyűlési képviselővé választották, és az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság elnökeként is tevékenykedett. Az ezredforduló után addigi harminc éves tudományos kutatásait másfélezer oldalon a „Társadalomtudományi trilógia” című művében foglalta össze (Századvég Kiadó 2004-2006) majd jogelméleti és jogtörténeti kutatásait még kiegészítően a „Középkori és újkori jogtudomány”, illetve az „Autentikus jogelmélet” című műveiben összegezte (Dialóg-Campus Kiadó 2008, illetve 2010).  Alkotmánybíróvá választása előtti két utolsó munkája a Kairosz Kiadónál „Morálelméleti vizsgálódások”, illetve „Európa végnapjai. A demográfiai összeroppanás következményei” címmel jelent meg (Kairosz 2010, illetve 2011).