EN

Megfigyelhető nemzetközi tendencia, hogy könnyen és gyorsan előállíthatóak olyan kábító hatású anyagok, amelyek a már kábítószernek minősülő szerek kémiai összetételének megváltoztatása miatt nem osztják az eredeti kábítószer jogi sorsát, mégis ahhoz nagyon hasonló hatást váltanak ki. Nem megfelelő szabályozás esetén a kábítószer előállításban érdekelt szereplők mindezzel időt nyerhetnek, a jogalkotó pedig kénytelen folyamatosan kiegészíteni, módosítani a jogforrásokat, lépéskényszerben van. Az Alkotmánybíróság megállapította: nem alaptörvény-ellenes, hogy bizonyos kábítószerek mennyiségének meghatározásához a jogalkotó olyan szabályt alkotott, amely nem konkrét tömegértékben határozza meg a számítás alapját, hanem egy absztrakt mércét használ.

Budapesti, pécsi és tatabányai bírók a Büntető Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek megsemmisítését kezdeményezték az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó bírók előtt olyan, kábítószerrel kapcsolatos büntetőeljárások vannak folyamatban, amelyek során a nyomozó hatóság – többek között – AB-CHMINACA és MDMB-CHMICA nevű szintetikus cannabinoidokat foglalt le. A támadott szabályozás egyes kábítószerek „csekély”, „jelentős”, illetve „különösen jelentős” mennyiségének megállapítására vonatkozik. A Büntető Törvénykönyv szerint az említett szerek mennyiségét úgy lehet meghatározni, hogy a hatóanyag-tartalmat vizsgálva a „hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának” mértékét veszik alapul. Más kábítószerek esetében ezzel szemben a törvény konkrétan számszerűsíti a figyelembe veendő mennyiséget. Az indítvány szerint a támadott rendelkezés azáltal sérti a jogbiztonságot, hogy a jogalkalmazó számára kizárólag önkényes értelmezést tesz lehetővé. A „hozzá nem szokott fogyasztó” és „az átlagos hatásos adag” fogalmak tartalmát a jogalkalmazó orvosszakértő kirendelésével határozhatja meg.

Az Alkotmánybíróság vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy ahol a törvény konkrétan számszerűsített értékeket használ a kábítószer mennyiségének meghatározásához, ott olyan anyagokat érint a szabályozás, amelyek régóta ismertek, és összetételük szinte állandónak tekinthető. Az egyéb szerek mennyiségének meghatározásakor a jogalkotó célja az volt, hogy egy olyan absztrakt mércét alkosson, amellyel a hatóságok látókörébe kerülő, új összetételű kábító hatású anyagokkal kapcsolatos tevékenység is elbírálható.

A testület határozatában kiemelte: a jogbiztonságot sokszor nem a részletező, hanem éppen az általánosabb jellegű szabályozás segíti elő. Jelen esetben a mérce általános megfogalmazásával a jogalkotó egy olyan, univerzálisan használható mércét alkotott, amelynek köszönhetően az újabb, kábítószernek minősített anyagok megjelenésével egyidejűleg nincs szükség a büntető jogszabályok módosítására. Az átlagot középpontba állító mennyiség-meghatározás emellett objektívnek tekinthető, hiszen a kábítószer mennyisége sem a konkrét elkövető személyes tulajdonságaitól, sem a kábítószer konkrét használati módjától nem függ.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 461. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezéseket. A határozathoz dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményt csatolt. Az indítvány és az ügy adatlapja elérhetők ezen a linken, az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövege elérhető ezen a linken.

Budapest, 2017. november 10.