Az Alkotmánybíróság fellépett a közfoglalkoztatottak rejtett diszkriminációja ellen

Az alapvető jogok biztosa indítványában – többek között – kifejtette, hogy a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvény alapján a közfoglalkoztatottat három hónap időtartamra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból, ha az önkormányzati rendeletben előírt, a lakókörnyezet (kert, udvar, stb.) rendezettségének biztosítására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti. Az alapvető jogok biztosának álláspontja szerint önmagában az, hogy a törvényalkotó speciális, szociális elemekkel bíró jogviszonyként kezeli a közfoglalkoztatást, nem alapozza meg általánosságban a munkaviszonytól hátrányosan eltérő szabályok alkalmazását, mindez pedig a jogállamiság követelményét sérti. Véleménye szerint a rendelkezések ellentétesek az egyenlő bánásmód követelményével is, miután azok ésszerű, alkotmányosan indokolható cél nélkül, hátrányosan különböztetik meg a közfoglalkoztatottakat más munkaviszonyban álló személyekhez képest.

Az Alkotmánybíróság értelmezte a közfoglalkoztatási programot az Alaptörvény rendelkezéseinek rendszerében. és megállapította, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony tartalmi értelemben egy olyan sajátos, atipikus munkaviszony, ami a funkcióját illetően a szociális rendszerhez kapcsolódik, azaz a vizsgált foglalkoztatási forma a szociálpolitika és a foglalkoztatáspolitika metszéspontjában helyezkedik el.

Az Alkotmánybíróság továbbá azt vizsgálta, hogy az álláskeresők csoportján belül diszkriminációt idéz-e elő az, hogy a közfoglalkoztatotti jogviszonyt létesíteni kívánó személyek esetében a törvényi szabályozás a munkavégzésen kívüli, egyéb feltételek előírásával egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot kedvezőtlen helyzetbe hoz. A közfoglalkoztatásban résztvevő személyek jellemzően nehéz anyagi helyzetben lévő, a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegéhez tartozó személyek, a keresetük a minimálbérnél is alacsonyabb. A testület megállapította: nincs semmiféle ésszerű indoka annak, hogy az álláskeresőknek pusztán erre a körére különleges életvezetési előírásokat írjon elő a jogalkotó. A vagyoni helyzet szerinti rejtett diszkrimináció esete áll fenn amiatt, hogy ténylegesen csak a hátrányos, kiszolgáltatott anyagi helyzetben élők esetére vonatkozik az a törvényi előírás, amely a munkavégzéstől független feltételek teljesítését írja elő.

Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta: bár az Alaptörvény értelmében mindenki képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni, nem lehet előírni olyan feltételeket, amelyek vélt vagy valós közérdekre hivatkozással az egyén szabadságát, alapjogait indokolatlanul sértik. Így jelen esetben sem fogadhatóak el a magánszférához való jogot szükségtelenül korlátozó azon életvezetési előírások, amelyek nem hozhatók összefüggésbe az elvégzendő munka tartalmával.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta, és megsemmisítette a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (4a) bekezdésének b) alpontját, valamint az 1. § (4b), (4f) és (4g) bekezdését. A határozathoz dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolást, dr. Balsai István, dr.  Dienes-Oehm Egon, dr. Pokol Béla, dr. Salamon László, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybíró különvéleményt csatoltak. Az ügy adatlapja, az indítvány és a határozat elérhető ezen a linken.

Budapest, 2017. november 7.