A véleménynyilvánítás szabad, a határvonal az emberi méltóság védelme

2021. február 5.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta, és megsemmisítette a Kúria és a Fővárosi Törvényszék katolikus közösség megsértése tárgyában hozott ítéleteit. Az ügy alapja, az eljárás előzményei a következők voltak.

Az indítványozók, mint a katolikus vallási közösség tagjai, felperesként a Fővárosi Törvényszékhez fordultak egy – még 2016-ban Lengyelország budapesti nagykövetsége előtt tartott – tüntetés okán. A demonstrálók a lengyel abortusztörvény szigorítása és annak a katolikus egyház általi támogatottsága miatt tiltakoztak. A tüntetés keretében előadtak egy áldoztatást imitáló performanszt is, amelyen az egyik tüntető – a későbbi peres eljárás egyik alperese – egy „abortusztabletta” feliratú zacskóból fehér tablettát helyezett a másik két alperes nyelvére „Krisztus teste” kijelentés kíséretében. Ezt később az interneten is közzétették a nyilvánosság számára. A felperesek keresetükben arra kérték a bíróságot, állapítsa meg, hogy a személyiségük lényeges vonásának minősülő katolikus vallási közösséghez tartozáson keresztül az alperesek előadásukkal megsértették az emberi méltóságukat és a vallás szabad gyakorlásához való jogukat. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasította, majd a Kúria a felülvizsgálati eljárást lezáró ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperesek ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordultak. Indítványukban a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak megsemmisítését kérték a testülettől, mivel véleményük szerint a törvényszéki és a kúriai ítéletek ellentétesek az Alaptörvény azon rendelkezéseivel, amelyek kimondják, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának, illetve vallási közösségének megsértésére.

Az Alkotmánybíróság határozatában azt állapította meg, hogy a támadott ítéletek elismerték, hogy az indítványozókat vallási közösségükön keresztül sérelem érte. Ugyanakkor a sértő közlést alkotmányosan védett véleménynyilvánításnak fogadták el, anélkül, hogy a konkrétan sérelmezett magatartás véleménytartalmát és a közügy megvitatásához való hozzájárulását megvizsgálták volna. Ebből következően az eljáró bíróságok nem vizsgálhatták meg kellő körültekintéssel azt sem, hogy a vitatott közlés nem az érintett közösség megsértésére irányult-e. A sértő közlés vonatkozásában pedig a vallási közösség tagjai számára a közszereplőkhöz hasonlóan széles tűrési kötelezettséget állapítottak meg.  Ebből fakadóan az indítványozók vallási közössége méltóságának védelme – azzal, hogy a demonstrálók a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolták – csorbát szenvedett. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírósági döntések alaptörvény-ellenesek, így azokat megsemmisítette. Egyúttal azonban hangsúlyozta, hogy hatáskörének korlátai miatt döntésében nem arról foglalt állást, hogy az ügyben az indítványozók által kifogásolt konkrét cselekmény súlyosan sértette-e, vagy indokolatlanul bántotta-e a katolikus vallási közösséget, és ezen keresztül az indítványozók emberi méltóságát. Ezeknek a kérdéseknek a megítélése az ismételten eljáró bíróságok feladata lesz.

Döntött az Alkotmánybíróság a „Nagy Harácsony” elnevezéssel elhíresült HVG-címlap ügyében is. A testület határozatában elutasította az alkotmányjogi panaszt, amelyben az indítványozó a Kúria vallási közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jogok megsértése tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére kérte az Alkotmánybíróságot. Az előzmények és az alkotmánybírósági eljárás alapja a következők voltak.

Az indítványozó mint felperes keresetet nyújtott be az alperes lapkiadó ellen személyiségi jogai megsértése miatt, mert az alperes hetilapjának címlapján Gerard Von Honthorst: A pásztorok imádása című festményének átalakított változatát ábrázolta. Az eredeti szereplők arca helyére közszereplők arca került, a gyermek Jézus képét pedig egy halom aranypénzre cserélte ki; az indítványozó szerint a katolikus keresztény közösséget sértő módon.  Az indítványozó keresetét az első- és másodfokú bíróság elutasította, a felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az emberi méltósághoz való jogát, a vallásszabadságot és a vallása szimbólumainak és liturgiájának tiszteletben tartására, közösségi térben való háborítatlan gyakorlására vonatkozó alapvető jogát, mivel a Kúria és az eljáró bíróságok kritika nélkül elfogadták az alperes azon érvelését, hogy a sérelmezett közlés az érintett politikusok kritikáját célozta, és nem volt vallásellenes célzata. Ezért az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult, és a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az alapügyben eljáró bíróságok helyesen ismerték fel, hogy a közlés célját kell elsősorban vizsgálni, ennek van elsődleges jelentősége. Emellett a Kúria a kérdéses címlapot szintén megvizsgálva egyrészt kimondta, hogy az nem irányult a keresztények megsértésére, és nem közvetített a hívőkkel kapcsolatos negatív értékítéletet. Másrészt azonosította a szerzők által közvetített konkrét politikai véleményt, amelynek kifejezési formáját a vélemény tartalmához képest nem találta önkényesnek, indokolhatatlannak.

A Kúria ítéletének indokolását figyelembe véve tehát az Alkotmánybíróság álláspontja szerint megállapítható, hogy a támadott ítélet az alkotmányos értelmezés tartományán belül maradt, így a testület az alkotmányjogi panaszt elutasította. A határozathoz különvéleményt fűzött Handó Tünde, Szívós Mária, Juhász Imre, Horváth Attila és Salamon László alkotmánybíró.

Az Alkotmánybíróság határozatainak teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján olvasható, az előbbi ezen>> az utóbbi pedig ezen>> a linken.