EN

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította TV2 Média Csoport Zrt. alkotmányjogi panaszát. Az ügy előzményeként a Nemzeti Választási Bizottság 2019. április 11-én a 45/2019. (IV. 11.) NVB határozatában megállapította, hogy az indítványozó TV2 Média Csoport Zrt. megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölőszervezetek között eljárási alapelvet a 2019. április 8-ai és április 9-ei hírműsoraival, mivel kizárólag arról adott tájékoztatást, hogy a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség és Kereszténydemokrata Néppárt leadta a lista bejelentéséhez szükséges ajánlóíveket, miközben ugyanezen a napon további két jelölő szervezet is leadta azokat. Ez utóbbi két jelölő szervezet eljárási cselekményéről szóló tájékoztatást azonban a TV2 Média Csoport Zrt. elmulasztotta. Az NVB ezért határozata rendelkező részében eltiltotta az indítványozót a további jogsértéstől, és arra kötelezte, hogy a határozat rendelkező részét annak közlésétől számított három napon belül a jogsértő közlésekkel azonos napszakban és azokhoz hasonló módon tegye közzé. A Kúria 2019. április 17-én kelt végzésével az NVB határozatát helybenhagyta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte a végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását, mivel az véleménye szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Arra hivatkozott, hogy a támadott végzést nem a Kúria hatályos ügyelosztási rendje szerint eljárni jogosult bírói tanács hozta meg, továbbá, hogy a bírság kiszabása során az NVB a mérlegeléskor ismétlődő jogsértést tételezett. Az Alkotmánybíróság egyrészt megállapította, hogy az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból el lehet térni, ezért a Kúria döntése nem veti fel a törvényes bíróhoz való jog sérelmét. Másrészt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott döntés indokolásában nem tárható fel olyan hiányosság, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következő indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét vetné fel. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Győri Ítélőtábla Gpkf.II.25.176/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alapul szolgáló ügyben az indítványozó a perújítási kérelmében azt kérte a bíróságtól, hogy a jogerősítési záradékkal ellátott fizetési meghagyást egészében helyezze hatályon kívül, és utasítsa el a felperes keresetét. A törvényszék a perújítás megengedhetősége tárgyában lefolytatott bizonyítási eljárást követően a perújítási kérelmet – mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant – 1.G.40.060/2017/14. III. számú végzésével elutasította. A törvényszék végzésével szemben a perújító alperes fellebbezéssel élt, a Győri Ítélőtábla az alkotmányjogi panasszal támadott Gpkf.II.25.176/2018/2. számú végzésével a törvényszék végzését helybenhagyta. Az indítványozó (perújító alperes) alkotmányjogi panaszában az ítélőtábla támadott végzését több indokból is az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogba, illetve a (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alapjogba ütközőnek ítélte. Véleménye szerint továbbá az ítélőtábla nem tett eleget a támadott végzésében az indokolási kötelezettségének. Az Alkotmánybíróság a határozatában utalt arra, hogy értelmezésében a jogorvoslathoz való alapjog alkotmányos védelmi köre a rendes jogorvoslatokra terjed ki. Az indítványozó a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 28. § (4) bekezdésében foglalt kimentési lehetőséggel nem élt; nem terjesztett elő igazolási kérelmet az ellentmondás elmulasztásából őt ért hátrányos jogkövetkezmények elhárítására. A vizsgált ügyben az Alkotmánybíróságnak abban az alkotmányossági kérdésben is döntenie kellett, hogy az ítélőtábla panasszal támadott végzésének az indokolása sértette-e a mondott alapjogot. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ítélőtábla támadott végzésének az indokolása megfelelő mélységben indokolta, hogy egyébként az indítványozó perújítási kérelmében szereplő új tény és új bizonyíték perújítási okként miért nem volt figyelembe vehető. Az Alkotmánybíróság ezek alapján az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az Alkotmánybíróság által vizsgált ügyben a Kúria a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével ellentétesnek minősítette és ezért elmarasztalta a FIDESZ-KDNP-t aláírásgyűjtő tevékenységük miatt.

A Kúria a Momentum Mozgalom által csatolt videofelvétel alapján megállapította, hogy a FIDESZ-KDNP aktivistái 2019. április 8-án 18 óra 38 perckor Budapesten, a Kálvin téri aluljáróban aláírásokat gyűjtöttek. A pártszövetség logóival ellátott kihelyezett pulton a „Nekünk Brüsszelben is Magyarország az első! Május 26.” felirat szerepelt, a pulton elhelyezett aláírásgyűjtő lapok fejrészén a „Támogatom Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást!” felirat volt olvasható, az aktivisták pedig többször is azt állították, hogy az európai parlamenti választásra gyűjtenek aláírásokat. Az aláíróívek nem a hivatalos ajánlóívek voltak, azokon valójában Orbán Viktor programját támogató aláírásokat gyűjtöttek, illetve az aktivisták az adatkezelési tájékoztatót sem tudták bemutatni. A Kúria döntésében arra a következtetésre jutott, hogy a jelölő szervezeteket támogató, szimpátiát kifejező aláírásgyűjtés akkor nem jogsértő, ha a választópolgár pontosan tudja, hogy aláírása milyen célt szolgál, adatait milyen célból használják fel. Ha azonban e körülményekkel a jelölő szervezet megtévesztő magatartása miatt nincs tisztában, az jogsértő helyzetet eredményez, ezért elmarasztalta a jelölő szervezeteket.

A döntéssel szemben a FIDESZ-KDNP fordult az Alkotmánybírósághoz, sérelmezve, hogy a Kúria úgy hozott döntést, hogy nem biztosította számukra a nyilatkozattétel lehetőségét, illetve a döntés nem vette figyelembe a jelölő szervezeteket is megillető véleménynyilvánítási szabadságot és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét önkényesen értelmezve egyben önkényesen korlátozta is e jog gyakorlását.

Az Alkotmánybíróság döntésében kimondta, hogy a Kúria egyáltalán nem értékelte az indítványozó magatartásának alapjogi vonatkozásait. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiből következően ugyanis választási kampányban különösen, de attól függetlenül is a véleménynyilvánítási szabadság által védett egy politikai szervezet és támogatói vagy választói közötti kommunikáció, így már önmagában attól alaptörvény-ellenes a Kúria döntése, hogy az ügy alapjogi vonatkozásait nem észlelte. Mindemellett az Alkotmánybíróság a választási szabályozás vonatkozásában már megállapította, hogy a választási eljárásról szóló törvény valamely tilalmának az az értelmezése van összhangban a véleménynyilvánítási szabadsággal, amely a törvényi szabályozását zártnak tekinti, azt nem egészíti ki, márpedig a törvény semmilyen szabálya sem tiltja a jelölő szervezetek számára, hogy választási kampányban a jelöltállításon kívül más célra aláírást gyűjtsenek, ilyen szabály észszerű értelmezés mellett a törvény egyetlen rendelkezéséből sem vonható le következtetésként. A Kúria az Alkotmánybíróság korábbi döntését figyelmen kívül hagyva önkényesen olyan tilalmat tulajdonított a választási eljárási törvénynek, amely abban nem szerepel.

Az Alkotmánybíróság emellett a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jogból fakadó alkotmányos követelményként rögzítette, hogy a Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. A vizsgált ügyben ugyanis nem volt biztosítva, hogy az indítványozó álláspontját kifejtve jognyilatkozatot tegyen vagy más módon részt vegyen abban az eljárásban, amelynek eredményeként magatartását jogellenessé nyilvánították. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadóan a választási eljárás során sem hagyható figyelmen kívül a fegyveregyenlőség elve, a választási bizottság határozatát megváltoztató döntés esetén az érintettek részvételi lehetősége nem kerülhető meg.

A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Imre, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak.