Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozóval szemben büntetőeljárás indult; az eljárás alatt bűnügyi őrizetben, majd előzetes letartóztatásban volt. Az ügyészség az indítványozóval szemben folyamatban volt eljárását megszüntette, azonban a megszüntető határozat nem tartalmazta a törvény szerinti kártalanítási igény előterjesztésével kapcsolatos tájékoztatást. A megszüntető határozat (kézbesítési vélelem alapján) 2016. március 9-én került kézbesítésre. Az indítványozó megkeresésére az ügyészség 2017. április 24-én kelt levelében tájékoztatta az indítványozót a kártalanítás igény előterjesztésnek lehetőségéről, egyben ismételten kézbesítette a nyomozást megszüntető határozatot. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be kártalanítási igényét. Keresetének az elsőfokú bíróság részben helyt adott, az előzetes letartóztatás miatt elszenvedett sérelmek reparációját indokoltnak és szükségesnek találta. A bíróság álláspontja szerint a nyomozást megszüntető határozat közléséhez kötött határidő a tájékoztatás kézbesítésével kezdődik; az állam nevében eljáró hatóság mulasztása az ellenérdekű fél terhére nem volt értékelhető. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Magyar Állam a jogerős ítélet felülvizsgálatát kezdeményezte. A Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. A Kúria indokolása szerint a vonatkozó törvényi rendelkezés bár előírja az ügyészségnek a nyomozást megszüntető határozattal egyidejűleg a kártalanítási igény előterjesztésének lehetőségére vonatkozó tájékoztatás megadását, a tájékoztatás elmaradása azonban nem eredményezheti a jogvesztő anyagi jogi határidő meghosszabbodását. Az indítványozó álláspontja szerint a kártalanítási igénye keletkezéséről és az igényérvényesítés határidejéről történő tájékoztatás elmaradása alaptörvény-ellenes helyzethez vezetett, ennek folytán pedig sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Az Alkotmánybíróság a bíróságok által megállapított, és az indítványozó által sem vitatott tényállás és a bíróságok által a döntéseik meghozatala során alkalmazandó jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján megállapította, hogy a Kúria az indítványozó által támadott végzése meghozatala során a számára is irányadó szabályt tartalmazó törvény rendelkezéseinek megfelelően járt el. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a Kúria számára az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések kógens jellegére tekintettel nem állt rendelkezésre mozgásteret biztosító értelmezési tartomány, azaz jogalkalmazása során nem választhatott olyan értelmezést, amely a megkésetten kezdeményezett jogérvényesítés kapcsán a vonatkozó törvényben rögzített alaptörvényi garanciát, azaz a kár megtérítésére irányuló jogosultságot ennek és a jogszabály szövegének ellenére érvényre juttathatta volna. Az Alkotmánybíróság tehát a támadott végzés és az annak meghozatalához vezető eljárás vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy a kár megtérítéséhez való jog érvényesülését nem az eljáró bíróság korlátozta, hanem az alkalmazandó jogszabályi környezet, ezért a támadott kúriai döntés nem alaptörvény-ellenes. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel a Kúria végzésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.