Az Alkotmánybíróság elutasította a Pesti Központi Kerületi Bíróság gyülekezési jog tárgyában hozott végzése alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A támadott végzésében a bíróság hatályban tartotta a szabálysértési hatóság határozatát, amely az indítványozóval szemben gyülekezési joggal visszaélés szabálysértés elkövetése miatt szabálysértési bírságot szabott ki. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy (a szabálysértési határozatban és a bíróság döntésében foglaltakkal szemben) azzal, hogy társaival megjelent egy rasszizmus áldozataira való megemlékezés céljából bejelentett tüntetésen, nem egy be nem jelentett önálló tüntetést szervezett, hanem a bejelentett gyűléshez kívánt csatlakozni, mégpedig a „rasszizmus fehér áldozataira” való megemlékezés céljával. Álláspontja szerint a rendőrség ezt önkényesen megakadályozta, és e rendőri önkényre válaszul a hasonló nézeteket kifejezni kívánó társaival spontán gyűlésbe kezdtek. Mivel a bíróság ezt az érvelést nem fogadta el, az indítványozó azt állította, hogy sérült a békés gyülekezéshez való joga. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy mivel az érintett személyeknek alapos okkal számolniuk kellett azzal, hogy a bejelentett gyűlés szervezője nem fogja engedni a gyűléshez való csatlakozásukat (pl. amiatt, mert kifejezni szánt véleményük pont ellentétes tartalmú lett volna az eredeti gyűlés céljával), akkor a csatlakozás elutasítása nem eredményezhetett számukra olyan váratlan helyzetet, amely egy spontán gyűlés elkezdésére okot adhatott volna. Az ezzel ellenkező következtetés épp a gyülekezéshez való joguk visszaélésszerű alkalmazását tette volna jogszerűvé. Az eljáró bíróság tehát az Alaptörvénnyel összhangban döntött úgy, hogy az indítványozó és társai cselekménye nem volt a spontán gyűlés védelmi körébe vonható, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.