Állam és egyház viszonyának szabályozása nemzeti sajátosságokhoz kötődik, sem egyetemesen, sem regionálisan elfogadott általános modell nincs, így nem lehet egymáshoz mérni az egyes országok megoldásait, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének mércék egy szabályozás megítéléséhez – vélekedett az Eötvös Károly Intézet által szervezett konferencia bevezető előadásában az alkotmányjogász.

„Ha elég figyelmesek és érzékenyek vagyunk egy vizsgált szabályozás körülményeinek és egy adott társadalmi környezetnek az értékelésekor, akkor elvi tételeink segítségével világosan elválasztható egymástól: mi az, ami elfogadható, és mi az, ami elfogadhatatlan” – mondta Paczolay Péter.

A jogállamiságnak, alkotmányosságnak, parlamentarizmusnak, demokráciának, pluralizmusnak, emberi jogoknak sem létezik egyetlen kizárólagos modellje, az egyes intézményeket – például államfő jogállása, bíróságok függetlensége, szólásszabadság határai – tekintve különböző megoldások alakultak ki, mégis, nemzetközileg elfogadott modellek jelölik ki azokat a kereteket, amelyeken belül egy állam demokratikusnak vagy alkotmányosnak tekinthető – fűzte hozzá.

A rendszerváltás idején a polgári és politikai jogok egyezségokmányának szinte szó szerinti fordítása került az alkotmányba – folytatta az Alkotmánybíróság elnöke –, ennek lényege, hogy rögzíti a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát, amely magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását, elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki egyénileg vagy másokkal együtt nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. Továbbá, hogy az egyház az államtól elválasztva működik.

A korai Alkotmánybíróság egy 1993-as határozatában kimondta: az elválasztás elvéből következik, hogy az állam az egyházakkal nem kapcsolódhat össze intézményesen, nem azonosítja magát egyetlen egyház tanításával, továbbá, hogy nem avatkozhat az egyházak belső ügyeibe, és nem foglalhat állást hitbéli igazságokról – idézte fel Paczolay Péter. Mindebből következik az is, hogy az államnak az egyházakat egyenlőkként, semlegesen kell kezelnie. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság elnöke megjegyezte, hogy már a rendszerváltás után nem sokkal vita bontakozott ki az egyházalapításnak a szabályozásban rejlő túlzott szabadságáról.

Az alaptörvény lényegében változatlanul vette át a korábbi alkotmány idevágó szabályozását, mi több, még azt is kimondta, hogy az egyházak önállóak. A problémák a sarkalatos törvénnyel kezdődtek, mely többek között parlamenti döntéshez kötötte az egyházi státus megadását, megtartását – mondta az Alkotmánybíróság elnöke. A törvényt előbb közjogi érvénytelenség – elfogadásának szabálytalanságai –, majd tartalmi problémák miatt semmisített meg visszaható hatállyal a testület.

Az Alkotmánybíróság 2013-ban 17 egyház alkotmányjogi panaszát elbírálva nem vitatta – emlékeztetett -, hogy az állam ésszerű feltételeket határozhat meg az „egyházként” történő elismerés tekintetében, mint például a minimális létszám előírása vagy a vallási közösség működésének időtartamára vonatkozó kikötések, ugyanakkor a testület rámutatott: alkotmányossági kérdést vet fel, ha összehasonlítható szervezetek közül a törvényhozó egyesek számára megadja az adott szervezeti forma alapításának lehetőségét, míg másokat önkényesen kizár ebből.

Egy vallási közösség számára az egyházi jogállás olyan lényeges jogosultság, amely szorosan összefügg a vallásszabadság gyakorlásával, ezért az egyházi jogállás megszerzésére vonatkozó állami döntés nem lehet önkényes, azaz megfelelően indokolni kell, illetve jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Ám az egyházi jogállásról döntő parlamenti eljárás többségi elven alapuló, politikai szempontokat is érvényesítő, politikai jellegű eljárás, ami nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel az alkotmánybírósági határozat szerint – hangsúlyozta.

Paczolay Péter az Alkotmánybíróság döntésének utóéletéről szólva azt mondta, tudomása szerint az illetékes miniszter eltérő jogértelmezés alapján nem vett nyilvántartásba egyetlen olyan egyházat sem, amelyet az Alkotmánybíróság határozata érintett, továbbá az alaptörvény negyedik módosítása lényegében a megsemmisített szabályokat emelte alkotmányos szintre, tehát a határozat megszületése után nem érvényesült. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy sajtóhírek szerint az igazságügyi kormányzat már dolgozik az Alkotmánybíróság határozatával és a nemzetközi fórumok által megfogalmazott elvárásokkal harmonizáló szabályozás előkészítésén.

Idén áprilisban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága döntésében kimondta: lehet legitim indoka az egyházi státusok felülvizsgálatának, de az államnak semlegesen és pártatlanul kell eljárnia. Majd úgy fogalmazott: „az a helyzet, amelyben vallási csoportok arra kényszerülnek, hogy politikai pártok támogató szavazataiért udvaroljanak, összeegyeztethetetlen az állami semlegesség követelményével”.

A Velencei Bizottság 2012 tavaszán az egyházak parlamenti regisztrációjával kapcsolatban kifejtette: egy alapvetően politikai természetű döntés nem tud eleget tenni a semlegesség követelményének. Másrészt rámutatott arra, hogy egy olyan jogszabályi változás, amely korábban jogszerűen működő egyházak százainak státusvesztéséhez vezet, nem állhat teljes összhangban a nemzetközi sztenderdekkel –mondta Paczolay Péter.

MTI 2014. október 3.

Fotó: Kovács Tamás (MTI)