Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria két munkajogi döntését a vesztegetéssel vádolt szegedi bíró ügyében

2014. január 29.

Budapest, 2014. január 28., kedd (MTI) – Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria két munkajogi döntését egy megvádolt szegedi bíró ügyében, mert azok alaptörvény-ellenesek. Az Ab határozatának indoklása szerint a bírói függetlenséghez hozzátartozik, hogy akkor is jár a bíró részére illetménye, ha az ellene folyó büntetőeljárás miatt függesztették fel hivatalából, hiszen az összeférhetetlenségi szabályok is vonatkoznak rá, tehát például más kereső tevékenységet is csak nagyon korlátozott körben folytathat.

Az eljárás adatai szerint a szegedi bírót 2011 decemberében a nyomozó ügyészek indítványára a kecskeméti bíróság letartóztatta, majd 2012 januárjában a szolgálati bíróság felfüggesztette bírói tisztségéből, munkáltatója pedig megtiltotta illetménye folyósítását.

Ezután a bíró munkaügyi pereket indított az illetmény visszafizetése, illetve az elmaradt illetmény megfizetése ügyében munkáltatója ellen.

Az első és másodfokú bíróságok részítéleteiben a keresetnek helyt adtak. A Kúria viszont elfogadta a munkáltató azon jogi álláspontját, hogy az indítványozót bírói tisztségből való felfüggesztésének a kényszerintézkedéssel érintett időtartamára illetmény nem illeti meg, és ezért a keresetet elutasította.

A Kúria érvelése szerint az indítványozót a vele szemben alkalmazott büntetőjogi kényszerintézkedéssel összefüggően munkavégzés hiányában 2011. december 23-át követően nem illette meg illetmény, és ebből a szempontból nem a bírói tisztségből való felfüggesztésnek volt jelentősége, hanem a kizáró körülmény fennállásának.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti a bírói függetlenséget, ezen belül a bírói tisztséghez méltó javadalmazást.

Az alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy a bírói tisztségből való felfüggesztés okától és annak büntetőjogi következményeitől eltekintve az indítványozó adott helyzetében a bírói függetlenséggel összeegyeztethető-e a kúriai ítéletek jogértelmezése. Ugyanakkor az Ab eljárása nem terjedt ki a büntetőjogi felelősség kérdéseire és ebben a vonatkozásban nem is foglalhatott állást testület, ez az ügyben eljáró büntető bíróság feladata.

A bírói függetlenséget az alkotmány védi, a bírák jogállásáról szóló törvény pedig többek között kimondja azt, hogy „a bírói tisztségből való felfüggesztés idejére a bírót megilleti az illetménye, amelynek legfeljebb 50 százalékát egy hónapra vissza lehet tartani”, továbbá, hogy „nem jár illetmény a felfüggesztés időtartamának azon részére, amelyre a bíró akkor sem kapna illetményt, ha a felfüggesztésre nem került volna sor.”

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt.

Az Alkotmánybíróság érvelésében kifejti, hogy a bírói függetlenség a bírói tisztséget viselő személy vonatkozásában egyrészt szakmai függetlenséget, másrészt személyi függetlenséget jelent. A szakmai függetlenség azt garantálja, hogy a bírót ne lehessen ítélkezési tevékenysége során utasítani, közvetlenül befolyásolni. A személyi függetlenség pedig egy több összetevőből álló független közjogi státust jelent, amely a bírót szolgálati jogviszonyának fennállása során megilleti. Ennek részeként a függetlenséget hivatott biztosítani a megfelelő bírói javadalmazás is, melyet a bírákra vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi szabályok indokolnak.

Az Alkotmánybíróság határozata hivatkozik az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2010-es számú ajánlására, mely szintén a bírói függetlenség egyik garanciájaként tekint a megfelelő javadalmazásra.

Az Alkotmánybíróság határozata rámutat arra is, hogy a bírói függetlenség nem a bíró kiváltsága, hanem a jogkeresők érdeke.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria kiüresítette a bírák jogállásáról szóló törvénynek az esetre vonatkozó főszabályát, amikor elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felfüggesztés tényétől függetlenül az adott időszakra megilleti-e az indítványozót az illetménye, és a munka törvénykönyvére hivatkozva úgy döntött: miután az indítványozó saját érdekkörében felmerülő okból nem tudott munkát végezni a munkáltató bíróságnál – hiszen vele szemben büntetőjogi kényszerintézkedést alkalmaztak –, ezen igazolt távollét esetére a törvény szerint a munkáltató bíróságnak nem kell illetményt fizetnie, és az ilyen igénynek nincs jogszabályi alapja.

Az Alkotmánybíróság döntése szerint amikor a Kúria az indítványozó bíró részére nem ítélte meg illetményét, korlátozta a bírói függetlenséget.

A 15 tagú Alkotmánybíróság 6 tagja, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla és Salamon László fűzött különvéleményt a határozathoz.

Az alkotmánybírósági indítványt benyújtó szegedi bíró csaknem két évtizeden át ítélkezett a Szegedi Városi Bíróságon, majd a Csongrád Megyei Bíróságon tanácselnökként, volt a büntető ügyszak csoportvezető bírája, 2011-től pedig néhány hónapig a büntetőkollégium megbízott vezetője. Ellene a vád vezető beosztású, hivatalos személy által, üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés, hivatali visszaélés és hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás.

Az ügyészség szerint 2009 és 2011 között több esetben megállapítható a vádlott büntetőjogi felelőssége, többnyire gyanúsítottak előzetes letartóztatásának megszüntetését intézte többszázezer forintért cserébe. Az érintettek ellen fegyveres rablás, lopás, csalás, adócsalás, orgazdaság, lőfegyverrel visszaélés gyanúja miatt folyt eljárás.

A Debreceni Törvényszéken tavaly márciusban kezdődött elsőfokú büntetőperben az indítványozó mellett egy másik szegedi bírót is megvádoltak, mindketten tagadják bűnösségüket, a bizonyítási eljárás a vége felé tart, tavasszal megszülethet az elsőfokú ítélet.