Közlemény a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát szankcionáló szabálysértési tényállás megsemmisítéséről

1. Az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosának indítványára utólagos normakontroll keretében vizsgálta a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 186. §-át, amely szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény a korábban hatályos alkotmánnyal azonosan szabályozza a jogállamiság elvét, az alapjogok korlátozhatóságának szabályát pedig az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának megfelelő tartalommal fogalmazza meg, a testület irányadónak tekintette az egyes magatartások büntethetővé nyilvánítására általa már kimunkált követelményeket.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását. A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből – lakhatását valamely okból elvesztve – a közterületen él, az az Alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen. Ezzel összefüggésben ugyanis az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a mások jogait sértő, illetve a közrendet veszélyeztető magatartásoknak a szankcionálására a szabálysértési törvény számos önálló tényállást állapít meg (pl.: koldulás, csendháborítás, köztisztasági szabálysértés, szeszesital fogyasztásának tilalma, tiltott szerencsejáték, veszélyeztetés kutyával, közerkölcs megsértése, garázdaság stb.). Mindemellett az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált tényállás sérti a jogbiztonságot, mivel a törvényszöveg hiányosságai és ellentmondásai olyan súlyos problémákat jelentenek, amelyek jogalkalmazói jogértelmezéssel nem oldhatók fel.

2. Az alapvető jogok biztosának indítványa alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló CLXXXIX. törvény egyes rendelkezéseit is. Ezek felhatalmazást adtak a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek arra, hogy rendeletben pénzbírsággal sújtható közösségellenes magatartásokat határozzanak meg. A testület megállapította, hogy a törvény rendkívül széles, diszkrecionális jogkört biztosít a helyi önkormányzatoknak a tiltott magatartások meghatározására. A felhatalmazás tartalmának értelmezését az is nehezíti, hogy az önkormányzati törvény egyik előírása „közösségellenes” magatartások, másik előírása viszont „kirívóan közösségellenes” magatartások meghatározására szól, miközben a szabálysértési törvény garázdaságként az egész ország területén megtiltja és büntetni rendeli azokat a kihívóan közösségellenes magatartásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsenek. A törvényi keretek határozatlansága miatt a jogalkotási hatáskörrel való visszaélés veszélyét növeli az is, hogy az önkormányzati törvény gazdasági érdekeltséget is teremt az önkormányzatok számára azzal, hogy a rendeleteik alapján beszedett bírságok teljes mértékben az önkormányzatok bevételét képezik. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzati törvényben adott rendeletalkotási felhatalmazás alaptörvény-ellenes, sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság, valamint a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelményét.

3. Bár az alapvető jogok biztosának indítványa a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt nem támadta, az Alkotmánybíróság a vitatott szabályokkal való szoros összefüggés alapján a vizsgálatát e törvény 94/B. § (1)-(3) bekezdéseire is kiterjesztette. Ezek a rendelkezések szabad belátáson alapuló jogalkotási felhatalmazást adtak az önkormányzatoknak a tulajdon elvonására lehetőséget nyújtó elkobzás alkalmazására. Az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jog ugyanakkor alapvető jog, amely csak törvényben korlátozható. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az elkobzás önkormányzati rendeletben való előírása – a törvényi keretek szabályozásának hiányában – sérti a jogbiztonságot és a tulajdonhoz való jog korlátozására irányadó követelményeket.

Az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenesnek ítélt törvényi rendelkezéseket megsemmisítette.

A határozathoz dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Pokol Béla és dr. Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt fűztek.

A határozat teljes szövege itt olvasható.