Elutasította az Alkotmánybíróság a földhaszonbérleti díjak módosításával kapcsolatos bírói indítványokat

2017. október 25.

Az egyszerű többséggel elfogadott szabályozás közjogi érvénytelenséget eredményez, ha az adott tárgykör az Alaptörvény szerint minősített többséget igényelne. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a már megkötött földhaszonbérleti szerződések esetében a haszonbérleti díj bizonyos időközönkénti felülvizsgálatát lehetővé tevő részletszabályok az Alaptörvény rendelkezései alapján nem minősülnek sarkalatos törvényi szabályozásra tartozó kérdéseknek. A vizsgált szabályozás alapján – legalább tíz éves időtartamú haszonbérleti szerződés esetében – a szerződéskötést követő öt év elteltével a szerződő felek bármelyike kezdeményezheti a haszonbérleti díjnak a mindenkori, helyben szokásos piaci haszonbérleti díj mértékéhez történő igazítását. Az Alkotmánybíróság friss határozatában kiemelte: mindez nem ütközik a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába.

Több azonos tárgyú, a földhaszonbérleti díj módosítását lehetővé tevő törvényi szabályozással kapcsolatos bírói indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó bírók érvelése szerint azok a szabályok, amelyek a termőföld hasznosításának – eladásának és bérbeadásának – kérdéseire vonatkoznak, az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése alapján sarkalatos szabályok kell, hogy legyenek, melyek elfogadásához a szavazáson jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatára lett volna szükség. A támadott rendelkezéseket azonban az Országgyűlés egyszerű többséggel fogadta el.

Az indítványok szerint a támadott rendelkezések továbbá beavatkoznak a már fennálló földbérleti jogviszonyokba, azok a szerződésben maradó félre egyértelműen terhesebbek, mint a jogviszony keletkezésekor, továbbá a haszonbérleti jogviszonyokat a haszonbérlő hátrányára változtatják meg, figyelemmel a haszonbérleti díj egyoldalú, az új tulajdonos általi emelésének lehetőségére, ezért azok a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütköznek, így alaptörvény-ellenesek.

Az Alkotmánybíróság ezt az érvelést nem találta megalapozottnak és megállapította, hogy az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése nem követeli meg kifejezetten a haszonbérleti szerződésre vonatkozó – a felek közötti magánjogi jogviszonyokat érintő – részletszabályoknak a sarkalatos szabályozás tárgykörébe történő bevonását, így a támadott rendelkezések közjogi érvénytelensége nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság rámutatott: a haszonbérleti szerződésre vonatkozó szabályok tekintetében a sarkalatos és a sarkalatosságot nem igénylő szabályozási tárgyak köre egyértelműen elkülönül. A visszamenőleges hatályú jogalkotás kapcsán az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megfogalmazta álláspontját: a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nem állapíthatnak meg kötelezettséget és nem nyilváníthatnak valamely magatartást jogellenessé. Azonban erről a kifogásolt szabályozás esetében nincsen szó. A hosszabb időtávra szóló szerződések módosításának lehetőségét törvénybe foglaló rendelkezések nem tekinthetők a jogalanyok helyzetét elnehezítő jogalkotásnak, tekintettel arra, hogy egy olyan új jogosultságot biztosítanak a szerződő felek számára, amellyel azok mindegyike élhet.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 50/A. §-a, valamint 110/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. A határozathoz dr. Czine Ágnes és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. Az indítvány, az ügy adatlapja és a határozat elérhetőek az Alkotmánybíróság honlapján ezen a linken.