EN

Az egyszerű többséggel elfogadott szabályozás közjogi érvénytelenséget eredményez, ha az adott tárgykör az Alaptörvény szerint minősített többséget igényelne. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a már megkötött földhaszonbérleti szerződések esetében a haszonbérleti díj bizonyos időközönkénti felülvizsgálatát lehetővé tevő részletszabályok az Alaptörvény rendelkezései alapján nem minősülnek sarkalatos törvényi szabályozásra tartozó kérdéseknek. A vizsgált szabályozás alapján – legalább tíz éves időtartamú haszonbérleti szerződés esetében – a szerződéskötést követő öt év elteltével a szerződő felek bármelyike kezdeményezheti a haszonbérleti díjnak a mindenkori, helyben szokásos piaci haszonbérleti díj mértékéhez történő igazítását. Az Alkotmánybíróság friss határozatában kiemelte: mindez nem ütközik a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába.

Több azonos tárgyú, a földhaszonbérleti díj módosítását lehetővé tevő törvényi szabályozással kapcsolatos bírói indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó bírók érvelése szerint azok a szabályok, amelyek a termőföld hasznosításának – eladásának és bérbeadásának – kérdéseire vonatkoznak, az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése alapján sarkalatos szabályok kell, hogy legyenek, melyek elfogadásához a szavazáson jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatára lett volna szükség. A támadott rendelkezéseket azonban az Országgyűlés egyszerű többséggel fogadta el.

Az indítványok szerint a támadott rendelkezések továbbá beavatkoznak a már fennálló földbérleti jogviszonyokba, azok a szerződésben maradó félre egyértelműen terhesebbek, mint a jogviszony keletkezésekor, továbbá a haszonbérleti jogviszonyokat a haszonbérlő hátrányára változtatják meg, figyelemmel a haszonbérleti díj egyoldalú, az új tulajdonos általi emelésének lehetőségére, ezért azok a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütköznek, így alaptörvény-ellenesek.

Az Alkotmánybíróság ezt az érvelést nem találta megalapozottnak és megállapította, hogy az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése nem követeli meg kifejezetten a haszonbérleti szerződésre vonatkozó – a felek közötti magánjogi jogviszonyokat érintő – részletszabályoknak a sarkalatos szabályozás tárgykörébe történő bevonását, így a támadott rendelkezések közjogi érvénytelensége nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság rámutatott: a haszonbérleti szerződésre vonatkozó szabályok tekintetében a sarkalatos és a sarkalatosságot nem igénylő szabályozási tárgyak köre egyértelműen elkülönül. A visszamenőleges hatályú jogalkotás kapcsán az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megfogalmazta álláspontját: a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nem állapíthatnak meg kötelezettséget és nem nyilváníthatnak valamely magatartást jogellenessé. Azonban erről a kifogásolt szabályozás esetében nincsen szó. A hosszabb időtávra szóló szerződések módosításának lehetőségét törvénybe foglaló rendelkezések nem tekinthetők a jogalanyok helyzetét elnehezítő jogalkotásnak, tekintettel arra, hogy egy olyan új jogosultságot biztosítanak a szerződő felek számára, amellyel azok mindegyike élhet.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 50/A. §-a, valamint 110/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. A határozathoz dr. Czine Ágnes és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. Az indítvány és az ügy adatlapja elérhetőek az Alkotmánybíróság honlapján ezen a linken, az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövege elérhető ezen a linken.