Elhunyt Herczegh Géza

 

Herczegh Géza 1928. október 17-én született a mai Szlovákia területén lévő Nagykaposon. „A nemzeti kisebbségek kérdései, jogai, nemzetközi védelmének problémái olyan ügyek voltak, amelyeket keserű ajándékként már a bölcsőmben megkaptam” – mondta néhány évvel ezelőtt a nemzetközi jogászprofesszor. Anyai nagyapját letartóztatták, mert községi jegyzőként nem kívánt esküt tenni a csehszlovák államra. Édesapja halála után, aki a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája volt, Budapestre költöztek, ahol édesanyja újra férjhez ment. A történelmi kérdések iránti érdeklődésében fontos szerepet tulajdonított történész nevelőapjának. A gödöllői francia gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi jogi karra járt, ahol elsősorban Búza László és Bibó István tettek rá nagy hatást. Demonstrátori pályázatát 1950-ben azzal utasították el, hogy tudományos munkára teljesen alkalmatlan. „Ez volt az a pofon, ami a Magyar Tudományos Akadémia tagságáig elvitt” – kommentálta egyik korai meghatározó élményét. A jogi diploma megszerzése után dokumentátorként tevékenykedett a jogtudományi intézetben, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán dolgozott. 1967-ben a pécsi jogi kar nemzetközi jogi tanszékvezetőjének nevezték ki. 1965-ben a jogi tudományok kandidátusa, 1979-ben doktora, 1985-ben az Akadémia levelező tagja, 1990-ben pedig rendes tagja lett.

1990 júliusától 1993 májusáig alkotmánybíróként tevékenykedett, kollégáinak bizalmából a testület helyettes elnöke volt. A sötétkék alkotmánybírói talárt 1993 nyarától hágai bírói palástra cserélte, és csaknem egy évtizedig, egészen 2003 februárjáig viselte a Nemzetközi Bíróság köpenyét.

Személyében a hazai és nemzetközi jogtudomány kiemelkedő képviselője távozott körünkből.