Az Országgyűlésnek nem csak hatásköre, hanem feladata is dönteni egy egyház elismeréséről

2017. december 20.

Az alapügyben egy olyan indítványozó nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amely 1990 óta nyilvántartásba vett egyházként működött. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy bár egyházi jogállását nem veszítette el, és a bírósági nyilvántartásban is egyházként szerepel, ennek ellenére egyes eljárásokban (például az általa fenntartott idősek otthonának finanszírozásával kapcsolatos kérdésekben) egyházi jogállását nem ismerték el. Az indítványozó álláspontja szerint ez a vallási közösséget érintő, alkotmányos indok nélküli hátrányos megkülönböztetés, így kérte a Kúria vonatkozó ítéletének megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság egyfelől megállapította, hogy a Kúria konkrét ítélete, és az azt megalapozó jogszabály-értelmezés nem sérti az Alaptörvényt, másfelől azonban hivatalból vizsgálta, hogy az indítványozó által állított sérelmet okozhatták-e a szabályozás hiányosságai. Mivel a „bevett egyházzá” válást az Alaptörvény feltételekhez köti, így az nem tekinthető a vallási közösség alanyi jogának, azonban az erről való döntés az Országgyűlésnek nem csak hatásköre, hanem feladata is. A döntés alapjául szolgáló eljárásnak meg kell felelnie a tisztességes eljáráshoz való jogból eredő követelményeknek: az ügyet tisztességes módon és észszerű határidőn belül kell intézni, a döntéssel szemben pedig jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően felhívta az Országgyűlést arra, hogy 2018. március 31-ig alkossa meg annak törvényi garanciáját, hogy az egyházi elismerésről észszerű, törvényes határidőn belül érdemi döntés szülessen.

A határozathoz dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolást, dr. Balsai István és dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. Az indítvány és az ügy adatlapja elérhetőek ezen a linken, az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövege elérhető  ezen a linken.

Budapest, 2017. december 20.